Bejgli

Még soha életemben nem sütöttem bejglit eddig, de még csak oda sem figyeltem, amikor Anyukám sütött. Így egy kicsit megrémültem, mikor a Párom előállt az ötlettel, hogy próbáljunk idén sütni egy adagot. Szerencsére a munkatársaim a segítségemre siettek egy jó és könnyű recepttel. Mégpedig az Andi konyhája oldalról:

 http://andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=25626670

Fél adaggal indítottunk (3 rúd), bár nehezítette a dolgot, hogy a Párom időnként teljes mennyiséget diktált a hozzávalókból, (Ő volt a kuktám) így nagyon oda kellett figyelnem :-)

Mák töltelék:

2,5 dl vizet 250 g cukorral jól felforralunk és ráöntjük 425 g mák, 75 g zsemlemorzsa, és sok citromhéj keverékére. Szépen össze kell keverni és jól kihűteni. (Andi azt írja a receptjénél, hogy célszerű előző nap megcsinálni, de igazából gyorsan kihűlt, mire a tészta elkészült, addigra pont jó lett.) 

Szóval, amíg a töltelék hűlt, nekiláttunk a tésztának. Fogtam a kimért hozzávalókat és a következő sorrendben beleszórtam a kenyérsütő gépembe:

1 dl hideg víz

0,5 dl hideg cukormentes főzőtejszín

1 tojássárgája

5 g só

125 g margarin

63 g zsír

450 g liszt (még tettem hozzá 3 vagy 4 evőkanállal menet közben, hogy ne ragadjon)

50 g cukor (Én kristálycukrot használtam)

Fél tasak szárított élesztő

Ezt a kenyérsütővel szépen megdagasztattam, majd 20 percre hűtőbe tettem.

Ezután fogtam a tésztát és 3 egyenlő részre vágtam. (a 3 rúdhoz) Egy-egy darabot 20*25 cm-es téglalappá kell nyújtani. (Lehet nevetni, Mi konkrétan lemértük, biztos, ami biztos) Ha ragad, lehet még gyúrni hozzá lisztet, de amúgy nem szabad lisztezni sem a deszkát, sem a tésztát nyújtáskor, mert akkor nem lesz szép fényes.

Amikor kinyújtottam, szép egyenletesen elosztottam rajta a töltelék harmadát, majd feltekertem, úgy hogy a tészta vége alulra kerüljön. Amikor elkészült a 3 rúd lekentem őket tojássárgájával és hagytam száradni. 

Még este le kell kenni tojásfehérjével, és másnap reggel kell sütni, addig viszont hideg helyen kell tárolni, de nem hűtőben.

Így nézett ki reggel (már jól látható a térkép minta):

Aztán már csak jól megszurkáltam végig. Teljesen a tészta aljáig át kell böködni, hogy a gőz ki tudjon jönni és ne repedjen meg. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokon sütöttem 25-30 percig.

Így nézett ki sütés után:

Nagyon örültem, mert abszolút nem repedt meg (bár lehet, hogy ez a kezdők szerencséje) és még finom is volt. Annyi megjegyzést fűzött még hozzá a Párom, hogy jövőre inkább tejjel csináljuk a mák tölteléket, mert úgy finomabb, mint vízzel.

Szóval nagyon köszönöm Andinak a receptet. Nézzetek be hozzá nyugodtan, Én már mást is sütöttem a honlapjáról és eddig mindig sikert arattam a receptjeivel.

Szoknya

Tehát miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

„Szoknyához egy nő általában magas sarkú cipőt húz, abban pedig sem futni, ugrani, életet menteni nem lehet.” (Kolozsvári Andrea)

Hát ilyen egyszerű.

Dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök

„SEMPER FIDELIS”, avagy „Mindenkor hűséges” – tartja a kormányőrök jelmondata.

Ez a könyv a Köztársasági Őrezred testőreinek mindennapjait mutatja be számos interjún keresztül. Bár a Köztársasági Őrezred, mint különálló szerv 2012. július 1-től megszűnt, állománya és feladatkörei a Készenléti Rendőrséghez kerültek át, így biztosítva továbbra is a védett személyek és kijelölt létesítmények megfelelő védelmét.

Kicsit kevesebbet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Nyilván sok olyan dolog van, amiről nem beszélhetnek, mert nem adhatják ki a kulisszatitkaikat, de az hogy valaki minden kérdésre azt feleli, hogy erre nem válaszolhatok, egy idő után unalmassá teszi a könyvet.

Olvashatunk interjút a Köztársasági Őrezred akkori parancsnokával, a helyettesével, testőrökkel, testőrnővel, és míg az elsőnél még érdekes volt az illető életpályája, addig a negyediknél már annyira nem…

Szóval alig vártam, hogy a testőrök után a védett személyekkel készített interjúk következzenek. Na, az már olvastatta magát. A legjobban a Szili Katalinnal készített beszélgetés tetszett, ha másért nem, hát ezért érdemes volt elolvasni a könyvet. Ő azon védett személyek közé tartozott, akikkel szerettek együtt dolgozni a testőrei. Nem próbált folyton kibújni a védelem alól és igyekezett mindenben egyeztetni velük. Mondhatni, Ő az ideális védett.

Olvasás közben sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen testőr, vagy milyen védett lennék. Nyilván az első teljesen kizárt, mert ahhoz nincsenek meg a megfelelő testi adottságiam. De még ha meg is lennének nem biztos, hogy ilyen életet szeretnék. Akármikor riaszthatnak, nincs nyugodt este, nyugodt hétvége. A testőr nem ehet és ihat akkor, amikor éhes, vagy szomjas, hanem amikor lehetősége van rá. És minden reggel úgy kel fel, hogy lehet, hogy ma lesz az a nap, amikor életét kell áldoznia a védett személyért. Bár a testőr feladata nem az, hogy a lövedék elé ugorjon, hanem az, hogy elmenekítse a védett személyt biztonságos helyre, mivel mindenkinek megvan a feladata az alakzaton belül, nyilván akinek a teljes testfelületével kell takarnia a védettet, az kapja adott esetben a golyót. Vajon van olyan híres személy, akiért ezt bevállalnám? Azt hiszem nincs… Persze a testőr nem válogathatja meg, hogy kit véd és kit nem. Politikai nézeteitől függetlenül maximális pontossággal és odafigyeléssel végzi a munkáját.

És hogy milyen védett lennék? Van, aki távolságtartó a testőreivel, van, aki focimeccset néz együtt velük. Valószínűleg én sem tudnék beszélgetés nélkül ülni mellettük az autóban, és ezzel igencsak megnehezíteném a dolgukat, mint például Mádl Ferenc, aki nagyon szeretett történeteket mesélni. Ezzel komoly problémákat okozva testőreinek: most az elnök úrra figyeljek, vagy arra, hogy a baltás gyilkos jön e szembe. Lehet, hogy annyit beszélnék, hogy a testőreim önként kérnék áthelyezésüket… Ezenkívül túl sok gondjuk nem lenne velem, hiszen nincsenek olyan hobbijaim, – mint mondjuk hosszútávfutás, vagy lovaglás - amivel kihívás elé állítanám őket. Bár lehet, hogy a hegedűgyakorlásaimat nehezen viselnék…

Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy az epilógusban az író egy menekítési gyakorlaton szerezett élményeit írja le, ahol ő játszotta a védett személyt.

Most pedig következzék a kedvenc részem, amely egy Abajpusztai lovas program után hangzott el a védett személy és a testőre között:

„- Tud lovagolni?

- Városi gyerek lévén lovakkal viszonylag ritkán találkozom… - „feleli a testőr.

- Mit tett volna, ha lovagolni akarok?

- Akkor valószínűleg nagyon gyorsan megtanulok.”

Mert a jó testőr mindent megold :-)

Végül pedig következzék egy rejtvény:

Miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

Megfejtés a következő bejegyzésben...

 

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

„Állatok nélkül lehet élni, csak nem érdemes.” Szabó Magda

Ezzel a könyvvel is sikerült meglepetést okoznom a Könyvtáros Néninek. Mikor mondtam, hogy mit szeretnék, nagy szemeket meresztett. Hát Ő erről a könyvről még nem hallott. Majd meséljem ám el, hogy milyen volt. :-)

Szabó Magda nagyon szerette az állatokat. Kutya és macska hegyek vették körül élete során. „Nem zavarta munka közben sem, ha éppen az ott pihenő cicától az írógép kocsija elakadt. Finoman arrébb tolta kedvencét, és folytatta az írást.”

Az írónő és férje sokat utaztak, ilyenkor a szomszédok látták el cicájukat Évukát. A cica a két erkély közé helyezett pallón járt át a szomszédba. Az ott lakó házaspár szintén szerette az állatokat. Nekik is volt cicájuk, Piszekandúr. (Megtetszett ez a név, olyan kis aranyos, ha egyszer fiú cicám lesz, így fogják hívni) Ez a könyv Szabó Magda által Évuka nevében írt levelek a „Kedves Néni és Bácsi”, vagyis a szomszédok részére, mintegy köszönetképpen a gondoskodásért.

Hogy milyenek ezek a levelek? A téma „szakértőjeként” azt kell mondjam, hogy igen hiteles képet kaphatunk belőlük egy macska gondolkodás módjáról. :-)  Megtudhatjuk, hogy hiába a dorgálás a szétkapart bútorok, megrágcsált virágok miatt. Hogy hiába van télen fűtés a lakásban, Őkelme akkor is állati nagy hájat növeszt (biztos, ami biztos, nehogy fázzon), és vastag bundát is, amit persze tavasszal gyönyörűen levedlik, csak hogy még többet kelljen porszívózni. Évuka mindennapi sérelmeit „írja le” vicces formában a „Kedves Néni és Bácsi”-nak. E mellett pedig megköszöni a husikát, és egyéb finomságokat, amivel ellátják Őt.

 

Néhány idézet:

„… nem is vagyok kövér, csak molett. Kissé erős derékban.”

„A virágot ketten használjuk, gazdám nézi, én eszem.”

„Ez házimacska?” „Dehogy – mondta Mama, aki akkor is dühös, ha félnek tőlem, akkor is, ha térfogatomra tesznek megjegyzést -, ez hiúz. Most selejtezték ki az állatkertben, megvettem.”

Ahogy a Macskanaplóban, úgy ebben a könyvben is a cica mindenféle becenévvel illeti a körülötte élő embereket. Lánygazdi, fiúgazdi, Nyanyahó, stb. Vajon az Én macskáim, hogy hívnak Engem a hátam mögött, amikor egymással kommunikálnak? Lehet, jobb, hogy nem tudom. :-)

Aranyos kis könyv, érdemes elolvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Végszónak álljanak itt Évuka „gondolatai”: „Zárom levelemet, mert egyesek vacsorához készülnek, és a virsli héját igen szeretem.”

Ismét Párbaj :-)

Október 8-án indul a következő (harmadik) Könyvmoly Párbaj. Mivel az előzőt sikerült teljesítenem, gondoltam idén is 10 könyvvel indulok. Azaz 11-gyel, mivel az új szabályok szerint 10 + 1 Joker művet kell elolvasnunk (a Joker azt jelenti, hogy nem kell előre kiválasztani, hanem a párbaj alatt dönthetjük el, hogy mi lesz a 11.) Íme a 10-es listám:

1. Jules Verne: Nemo kapitány
2. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
3. Christopher Moore: Biff evangéliuma
4. Grimm legszebb meséi
5. C. S. Lewis: Narnia krónikái
6. Szabó Magda: Születésnap
7. Havas Henrik: Szeretők
8. dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök
9. J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
10. Jókai Mór: Az arany ember

Előző Párbajos tapasztalataim okán, úgy véltem, hogy idén jobb ha Én is összeállítok egy B listát. Csak a biztonság kedvéért...

B lista:
1. Fekete István: Tüskevár
2. Déry Tibor: Niki
3. Havas Henrik: Könyörtelenek
4. Charlotte Bronte: Jane Eyre
5. Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában
6. Ray Bradbury: A tetovált ember
7. Lucy Maud Montgomery: Avonlea-i krónikák
8. Joanne Harris: Csokoládé
9. Sohonyai Edit: Le a csajokkal!
10. Popper Péter: "Részemről mondjunk mancsot"

Innen üzenném a Húgomnak, hogy igen jól látja, köztük van a Tüskevár. Igaz, hogy a B listában, de gondoltam lassan ideje lenne adni neki egy esélyt. Persze "A kőszívű ember fiai"-ra még mindig nem vitt rá a lélek. :-)

Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló

Mikor ezt a könyvet megvettem, balga módon már a buszmegállóban elolvastam az első bekezdést. Ami azonnal megfogott…

„Tegnap végre elszántam magam, és szert tettem egy saját, külön bejáratú gazdira. Tudom, hogy nagy felelősség a gazditartás, de igazán felkészültnek éreztem magam, elolvastam egy csomó könyvet a gazdik szokásairól meg sajátos szükségleteikről, és úgy gondoltam, hogy már elég nagy macska vagyok ahhoz, hogy saját gazdim legyen.”

Ezek után alig vártam, hogy hazaérve belevethessem magam.

A főszereplő Nokedli (a tipikus macska) elkezdi trenírozni a lány és a fiúgazdit (ő csak így hívja őket), és megfigyeléseiről naplót vezet, melyben hitelesen leírja a macska tulajdonosok életét. Miszerint az ember munka után hazamegy, összeszedi a macskajátékokat (szőrmók egeret, sípolós egeret, gumi labdát, rongy labdát, műanyag labdát, játék mackót…), visszarámol a kipakolt fiókokba és szekrényekbe, felszedegeti az asztalról lefötört, játék gyanánt használt reklám újságokat, feltörli a víztócsát az itató körül. Mikor fáradtan ledobja magát az ülőgarnitúrára, megjelenik Őnagysága a macska és követeli a röpke egy-két órás simogatás és játék adagját, aztán persze a vacsoráját. Kétszer. Jobb esetben. Mert hogy a macskák legszívesebben óránként ennének. Ha hagynánk. Emellett természetesen úgy gondolják, hogy Ők az urak a háznál, a gazdi csak megtűrt személy, aki arra jó, hogy enni adjon.

Én személy szerint kettő ilyen huligán macskával élek együtt, úgyhogy teljesen átérzem a könyvben szereplő gazdik problémáit. De olyan hihetetlenül szuper szöveggel írja le mindezeket, hogy időnként fetrengtem a röhögéstől. Bizony egy-egy jelenetben ráismertem az én cickányaimra. A stílusról pedig sokszor jutottak eszembe Kern András elfogott levelei.

Kedvenc szereplő: Nokedli

Kedvenc részek:

„… a lánygazdi egy titokzatos helyre jár, úgy hívja, hogy „dolgozó”, és állítólag azért teszi, hogy legyen pénze macskakajára. Járhatna gyakrabban is, mert elég kevés kajára van pénze!”

„… a padláson lakik a barátom. Még nem láttam, de egész éjjel morzézott nekem, én meg vissza, és megbeszéltünk egy focimeccset is! Sajnos, a nevét elfelejtettem megkérdezni, de azt hiszem, úgy hívják, hogy „az a kib…szott pele”, legalábbis a lánygazdi ezt motyogta, amikor az éjszaka közepén a lesszabályról vitatkoztam vele. Szép név! De nekem az enyém is tetszik.”

 És a legnagyobb kedvenc, ami hűen tükrözi a macskák gondolkodás módját:

„Aztán fél egy körül felébredek, hogy éhes vagyok, de tapintatos is vagyok, mert megfigyeléseim szerint ilyenkor a lánygazdi még nem éhes, szóval türelmesen várok egészen háromnegyed egyig, és csak akkor kezdem a mancsommal szétfeszegetni a lánygazdi szemhéját.”

Nagyon aranyos és nagyon jó humorú könyv. Akinek van macskája, azért olvassa el, akinek nincs az, meg azért. 

Kepes András: Matt a férfiaknak

Egy átlagos augusztusi napon besétáltam a könyvtárba és mivel az általam előre összeírt könyvek közül a Könyvtáros Néni egyet sem talált meg („pedig a számítógép szerint bent kellene lennie…”), elkezdtem nézelődni. És egy közeli polcról megszólított ez a remekmű. Igen elgondolkodtató olvasmány. Vajon nevelném-e a gyermekemet a Polgár-módszer szerint?

„Polgár László nevelési elve: korán kezdeni, sokat tanulni, és egy dologra összpontosítani.”

A könyv lényegében Polgár Judit életéről szól, de sokat megtudhatunk nővéreiről: Zsuzsáról és Zsófiról is. Kicsi koruktól kezdve (Judit például 5 évesen kezdte) tanultak sakkozni, napi 8 órán át. Megtudhatjuk miért nem jártak iskolába, hány évesen „lőtték az első nagy vadat”, hogy viselték a felnőtt férfi sakkozók, amikor 10-12 éves kislányokként megverték őket, milyen pszichológiai hadviselést folytatnak egymás ellen a versenyzők egy-egy sakk versenyen.

Kepes nem csak Polgár Judit elbeszélése alapján írta ezt a könyvet, hanem elkísérte őt versenyekre, s így maga is részese lehetett az eseményeknek, amikről beszámol.

Megismerjük Judit érzelmi szekundánsát, férjét Gusztit, aki igyekszik támogatni őt a versenyek alatt.

„Miközben Judit sakkozik, Gusztáv a Credit Suisse-palota folyosóján babakocsiban tologatja Hannát. Szeretne, szegény, Judit közelében lenni, de felesége számára most az igazi segítség az, ha tudja, kislányuk biztonságban van a papa felügyelete mellett. Guszti mellé szegődöm, hogy ne érezze magát olyan kirekesztettnek, és együtt tologatjuk a babakocsit. Hogy erről a látványról mit gondolhat az a több száz ember, aki az elegáns csarnokban azért tülekszik, hogy saját szemével láthassa a sakklegendákat, miközben két férfi, a versenyre fittyet hányva, egy mellékfolyosón babakocsit tologat…?”

Nagyon tetszett ez a könyv. Megkedveltem Kepes írás módját. Sakkozni ugyan nem tudok, de minden elismerésem Polgár Judité. Rendkívüli eredményeket ért el, és reméljük még fog is.

Kedvenc rész: „…előfordult, hogy amikor egy parti előtt kiraktam a kabalaoroszlánomat, amit az egyik edzőm adott, hogy erőt öntsön belém, felnőtt férfi ellenfelem mosolyogva benyúlt a táskájába, elővett egy kabalatigrist, és szembeállította az én oroszlánommal, hogy akkor harcoljanak ők is egymással.”

Olvasás közben eszembe jutott, hogy a első munkahelyemen Jenő nevű munkatársunknak a névnapjára egy olyan sakk készletet vettünk, amelyben a bábuk szerepét kis snapszos poharak töltik be. Ha valakinek leütik egy figuráját, meg kell innia a tartalmát. (Durvább meccseken minden lépésnél ki kell inni a figura pohár tartalmát) Vajon egy egyszerű halandó embernek egy ilyen parti során lenne esélye megverni az amúgy számára legyőzhetetlen Polgár Juditot? :-)

Dan Brown: A Da Vinci-kód

„Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad… A szürke zóna az igen és a nem között. A hallgatás.” (Robert Langdon)

Szeretem ezt a könyvet, így már nem először olvastam. Bár lehet, hogy ez Tom Hanksnek köszönhető, aki a könyvből készült filmben a főszerepet játssza, és akit imádok. Számomra az ő személye egybeforrt Robert Langdon karakterével.

A történet a párizsi Louvreban kezdődik. Mikor a Szent Grál titkát őrző Sion-rend Nagymesterét, Jacques Sauniéret halálosan megsebesíti egy albínó szerzetes (Silas), aki a Grál lelőhelyét akarja kicsikarni belőle, Sauniére haldoklása közepette merész elhatározásra jut. Sejtvén, hogy társai, a 3 sénéchal (vagyis őrző) már halott, hogy tovább adhassa a titkot, utolsó erejével rejtélyes üzenetet hagy a padlón unokája számára, leírva benne egy nevet, aki segíteni tud neki. Nem is sejti, hogy ezzel alaposan gyanúba keveri az illetőt. Hiszen ha valaki nyomozóként azt látja a padlóra írva egy hulla mellett, hogy „Meg kell keresni Robert Langdont”, az első gondolata biztos az, hogy az áldozat a gyilkosa nevét írta le. Így hát a gyanúba keveredett Robert Langdon - aki nem mellesleg szimbólumkutató – Jacques Sauniére unokájával, Sophie Neveuvel együtt próbálja megfejteni Sauniére rejtvényeit, miközben a rendőrség üldözi őket.

Versek, anagrammák nehezítik a dolgukat, így Langdon javaslatára felkeresik Sir Leigh Teabing, egykori brit királyi történészt, aki a Grál megszállottja. Ő meséli el Sophienak, hogy mit is takar a Szent Grál legendája.

Teabingről időközben kiderül, hogy nem egészen azon az oldalon áll, ahol Robert és Sophie. Az általa okozott galibát túléve hőseink szabadon folytathatják a kutatást. Mígnem rájönnek a titok nyitjára.

 

A könyvben is, és a filmben is az a kedvenc részem, amelyben Robert Langdon megfejti Sauniére utolsó versikéjét, és a templomos lovagokhoz hasonlóan térdre hull a Szent Grál előtt.

                                                      

  „Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban,

     Nagy mesterek műve méltó nyughelyet ad,

Hol penge és kehely őrzi a kapukat,

Örökre megpihent a csillagok alatt.”

Stacey O’Brien: Wesley, kedvesem

Naaaagy dobpergést kérek, mert elérkeztünk a 10. könyvhöz. Hála az égnek, ez jó választás volt. Mivel szeretem az állatokat, már elég sok macskás, kutyás könyvet olvastam, de baglyosat még eddig nem. Következzék hát Wesley, a gyöngybagoly története:

Stacey O’Brien a Kaliforniai Technológiai Intézetben (Caltech) dolgozik, amikor 1985 február 14-én akkori főnöke egy sérült gyöngybagoly fiókát bíz a gondjaira. Wesleynek nevezi el. A vele eltöltött 19 év történetét meséli el ebben a könyvben.

Mókásabbnál mókásabb sztorikon át ismerhetjük meg kettejük kapcsolatát. Megtudhatjuk milyen volt Wesley csecsemőként, majd totyogóként, amikor mindig a gazdi nyomában csattogott, serdülőként, amikor megsértődött, ha kinevették repülni tanulás közben, és persze felnőttként.

Nem egyszerű az élet egy vadállat mellett. Először is nagy probléma az etetés, mert egy idő után a munkahelye nem tudta biztosítani Staceynek az egereket a bagolyetetéshez, így neki kellett őket beszerezni, és hogy finoman fogalmazzak, előkészíteni. A módszert talán nem írnám le. „Piszkos munka volt, és abban az időben gyakran gyötörtek rémálmok.” Aztán ott vannak az éjszakák. „Bár a baglyok éjszakai állatok, Wesley végül szót fogadott nekem – a mamájának -, és beletörődött, hogy éjszaka aludni kell, vagy legalábbis nem szabad zajongani.” Na és persze pasizni sem könnyű egy bagoly mellett. Stacey nem is házasodott meg.

A nehézségek mellett akadtak vidám dolgok is. Wesley imádta a vizet és sokszor fürdött Staceyvel együtt. Kedvenc hobbija a színes újságok apró cafatokra tépése volt, és szeretett az ülő fájáról fejjel lefelé lógni, mint valami denevér.

„Ha pedig észre vett valami érdekeset – ami sokszor előfordult -, mindig néven neveztem a dolgot. Wesley ilyenkor kacsázva, szétterjesztett szárnyakkal rohanni kezdett a tárgy felé, én pedig ott loholtam a nyomában, és azt kiabáltam: „Várj! Nem baglyoknak való! Nem baglyoknak való!”

Staceynek végül sikerült olyan közel kerülnie baglyához, hogy Wesley őt választotta párjául. Fészket épített újságpapírból és még párzási éneket is dalolt Staceynek.

Aztán majdnem két évtizednyi együttélés után Wesley megöregszik és eltávozik az örök bagoly vadászmezőkre. Persze, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Volt részem hasonlóban bőven, hiszen állatszerető ember lévén mindig is volt kutyám, macskám. Nem egyszerű elengedni őket.

Nem mondom, hogy mindenkinek feltétlenül el kell olvasnia ezt a könyvet, de aki szereti az állatokat, az próbálja meg. Örülök, hogy bevettem a 10-es listámba, de a vége miatt valószínűleg soha többet nem fogom elolvasni.

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Az, hogy nem tetszett, enyhe kifejezés. Két hónapomba tellett, mire nagy fogcsikorgatva sikerült elolvasnom. Utánanéztem, hogy mások hogy nyilatkoznak róla és meglepő módon van aki szereti. Minden tiszteletem az övék, sajnos engem nem hódított meg ez a könyv.

Történet:

Lockwood úr birtokot bérel Heathclifftől, aki - valahányszor találkoznak - roppant barátságtalanul viselkedik vele. Lockwood megkéri a szolgálóját, Nellyt, hogy meséljen neki Heathcliffről.  

Nelly elbeszélése szerint az öreg Earnshaw egy nap egy talált gyerekkel állít haza, akit elnevez Heathcliffnek. Két gyermekével – Catherine és Hindley – együtt neveli tovább a kis jövevényt. Míg Catherine egyből megszereti őt, Hindley kezdettől fogva utálja. Mikor az öreg meghal, Hindley lesz az úr a háznál, így Heathcliff szolga sorsba kényszerül.

Catherine annak ellenére, hogy beleszeret Heathcliffbe, egy közeli birtok örököséhez, Edgar Lintonhoz megy feleségül. Ekkor Heathcliff évekre eltűnik. Mikor visszatér, elbizonytalanítja Catherinet, aki belebetegszik a férje és Heathcliff közti őrlődésbe. Ráadásul Heathcliff megszerzi Hindley birtokát, majd elcsábítja Edgar húgát, Isabellát, aki már túl későn jön rá, hogy miféle emberbe szeretett bele.

Catherine 7 hónapra szül egy kislányt, Cathyt, majd a szülés után meghal. Isabella megszökik Heathclifftől és egy fiút szül, akit Lintonnak nevez el. Isabella halála után Heathcliff magának követeli Lintont és fejébe veszi, hogy összeházasítja Cathyvel, így Edgar minden vagyona az ő kezébe kerül. Linton fiatalon meghal. Apja Heatchliff szép lassan beleőrül Catherine hiányába és ő is meghal.

A sok borzasztó esemény hatásán már az sem enyhített számomra, hogy a végén Cathy megtalálja a boldogságot Hareton oldalán, aki egyébként Hindley fia. 

Sajnos elég sokszor nem értettem, hogy ki kivel van, és ezért vissza kellett lapoznom. Nagyon nyomasztó könyv, tele gonosz emberrel, bántalmazással, elnyomással. Nem tett jót a lelkemnek, így itt és most megfogadom, hogy soha többet nem fogom elolvasni…

Isaac Asimov: Acélbarlangok

Mikor elolvastam az Én, a robot című Asimov könyvet, úgy gondoltam, hogy a sci-fi nem igazán az én műfajom. És tuti biztos, hogy az Acélbarlangokkal sokat fogok szenvedni. Ehhez képest igen hamar átrágtam magam rajta, ugyanis nagggyon izgi volt.

A történet a  messzi jövőben, egy két részre szakadt világban játszódik.

A földlakók zsúfolt, zárt nagyvárosokban tengetik napjaikat, ahol az életük agyon van szabályozva. Előírják nekik hány gyerekük lehet, hol, mikor és mennyit ehetnek az élesztőből gyártott szintetikus kajából, hol fürödhetnek.

Az űrlakók világa betegségektől mentes hely, ahol az emberek nem ritkán 200, 300 évet is élnek és „a népességszaporulat szigorú ellenőrzés alatt áll”. (Ami annyit jelent, hogy a gyerekeket alapos fizikai és szellemi vizsgálatoknak vetik alá, hogy megengedhető-e az emberré érésük. No comment!)

A földi Űrvárosban megölnek egy űrlakót. Elijah Baley rendőrnyomozó próbálja meg kideríteni a gyilkos kilétét. Társa, egy emberszabású robot R. Daneel Oliwaw, aki a meggyilkolt tudós szakasztott mása.

Kezdetben idegenkedik a robottól, de a nyomozás végére egészen megkedveli őt. „Hirtelen fellobbanó reménykedéssel nézett R. Daneel szépen metszett arcába. Akármiféle teremtmény is, hűséges, önzetlen. Mi többet kívánhat valaki egy baráttól? Baleynek barátra volt szüksége, és jelenlegi hangulatában korántsem akadt fenn azon, hogy ennek a barátnak vérerek helyett huzalok vannak a testében.”

Kedvenc szereplő:

R. Daneel Oliwaw

Kedvenc idézet helyett jöjjön a kedvenc jelenetem:

„-Mondd, Elijah – szólalt meg R. Daneel -, nem illetlenség evés közben figyelni valakit?

- Ha kifejezetten bámulnak rád, akkor igen. … A mindennapi beszélgetés persze teljesen helyénvaló, de bámulni valakit, amíg eszik, azt nem illik.

- Értem. De akkor mi lehet a magyarázata annak, hogy nyolc embert számoltam meg, akik figyelnek, erősen figyelnek minket?

Baley letette a villát. Körülnézett, mintha sóadagolót keresne.

- Én nem látok semmi szokatlant. – De hangjából hiányzott a meggyőződés. …

És amikor R. Daneel felé fordította rezzenetlen barna szemét, az a kényelmetlen gyanú ébredt benne, hogy nem is szemet lát, hanem valamilyen letapogató készüléket, amely a másodperc töredéke alatt a fényképezőgép pontosságával képes egész környezetét felmérni.

- Nekem pedig nincs semmi kétségem – válaszolta nyugodtan R. Daneel.

- És ha így volna? Tapintatlan viselkedés ugyan, de mire lehet ebből következtetni?

- Nem tudom, Elijah. Viszont lehet-e merő véletlen, hogy azok közül, akik figyelnek bennünket, hatan ott voltak tegnap este a cipőbolt előtti tömegben?

Baley ujjai görcsösen megfeszültek a villán.

- Biztos vagy benne? – kérdezte automatikusan, de alighogy kimondta, már rájött a kérdés felesleges voltára. Az ember nem kérdez meg egy számítógépet, hogy biztos-e az általa adott válasz helyességében, még akkor se, ha a számítógépnek történetesen keze-lába van.

- Egészen biztos – felelte R. Daneel.”
Hja. Megvannak az előnyei, ha az embernek egy robot a kollégája...

Szerény véleményem szerint ez a könyv egy érdekes kis sci-fi krimi, amit teljes szívvel tudok ajánlani mindenkinek. És naná hogy most sem találtam el, hogy ki volt a gyilkos…

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve

Amikor Agatha Christie-t olvasok, mindig megpróbálom kitalálni, hogy ki is a gyilkos. Persze általában igencsak melléfogok. Most sem volt ez másképp…

Amennyiben valaki még nem olvasta a könyvet, de tervezi, akkor ne olvassa végig a beszámolómat, mert konkrétan leírom, hogy mi is történt.

 Induljon a nyomozás:

A történet Chipping Cleghorn nevű községben játszódik, ahol is a helyi újságban a következő hirdetés jelenik meg:

„Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.”

Little Paddocks lakói: Miss Letitia Blacklock a tulaj, Miss Dora Bunner a barátnője, Mrs Haymes aki albérletben lakik itt, Julia és Patrik Simmons a tulaj kuzinjai, és Mitzi a házvezetőnő.

A háziak készülnek süteménnyel meg itallal, mert gondolják, hogy mindenki eljön este, mert kíváncsi, hogy mi is lesz. Persze a megadott időpontra minden szomszéd odacsődül, mert azt hiszik, hogy „Ki a gyilkos” játék lesz.

Itt már elindul a hangya a fejemben, hogy vajon kit fognak megölni. Én a házvezetőnőre tippeltem.

A vendégek a szalonban foglalnak helyet, illetve az abból nyíló virágos szalonban.

Félkor kialszanak a lámpák, és egy férfi jelenik meg zseblámpával a szalon ajtajában, és azt kiáltja „fel a kezekkel!”

Ekkor lövések dördülnek, és a férfi összeesik.

Mitzit a házvezetőnőt valaki bezárta az ebédlőbe és a lövések hallatán visítani kezd. Miss Blacklock (a ház tulaja) megsérül, súrolta egy golyó ezért mindenki úgy gondolja, hogy őt akarták megölni.

Ekkor a férfiak fényt gyújtanak és megnézik a betolakodót, aki halott. Ő Rudi Scherz, aki pár napja pénzt kért a háziaktól, hogy vissza tudjon utazni Svájcba, de nem adtak neki…

Hát nem a házvezetőnő halt meg, viszont gyanús lett számomra. Első gondolat: biztos ő a gyilkos…

A rendőrség nyomozni kezd. Craddock felügyelő vezeti a nyomozást. Természetesen a tanúk beszámolói egymásnak ellentmondanak és zagyvák.

Ekkor lép a színre Miss Marple. Elmondja, szerinte Scherz egy piti kis bűnöző volt. Nem játszott nagyban. Valaki biztos megbízta ezzel. Elolvastatják vele a jelentéseket.

Miss Marple rávilágít, hogy a tanuk helytelenül állították hogy egy álarcos férfi állt az ajtóban, hiszen ha sötét volt és egy zseblámpával világítottak be közéjük, akkor a lámpa fényétől nem láthatták, hogy ki tartja azt…

Szerinte Scherzt csőbe húzták. És nem is nála volt a fegyver, hiszen a zseblámpa fényétől nem láthatták hogy nála volt e vagy esetleg valaki másnál, aki mögötte állt.

Második gondolat: Scherz is benne volt, Mitzi húzta csőbe, ketten tették.

Kikérdezik Rudi Scherz barátnőjét, aki bevallja, hogy Rudi egy jó kis balhé miatt lemondta az esti randijukat. Azt mondta, hogy álgengsztert kell eljátszania. A lány nem tudta, hogy ki a megbízó.

Craddock felügyelő rájön, hogy amit ő vakajtónak gondolt, az valójában a kis virágos szalon külső bejárata az előtérből. Mindenki úgy tudja, hogy le van zárva, de kiderül, hogy még meg is olajozták, hogy ne nyikorogjon. Tehát a szalonnak két bejárata van.  Tehát a megbízó a szalonban lehetett és a másik ajtón kiosont…

Na itt megdőlt a Mitzi elméletem… Még nem sikerült eldöntenem hogy Miss Blacklock (a ház tulaja), vagy az ügyefogyottnak tűnő barátnője Dora Bunner lehet a ludas.

Azután Miss Blacklock elmeséli hogy a volt főnöke (Mr Goedler) vagyonát ő fogja örökölni, ha a felesége meghal. Már pedig Mrs Goedler haldoklik éppen.

Na itt elszállt az agyam. Miss Blacklock kilőve, mert ezek szerint inkább őt akarták meggyilkolni. Julia és Patrick Simmons (akik Miss Blacklock után örökölnek) gyanúsak lehetnének, de minek ölnék meg még mielőtt örökölt volna…

Azonban ha Miss Blacklock hal meg előbb, és a feleség csak utána, Mr Goedler testvérének gyerekei örökölnek. A titokzatos Pip és Emma.

Hah … Mrs Haymes teljes neve Phillipa Haymes. Nyomon vagyok! Biztos ő Pip.

Érdekesség még hogy Miss Blacklock sosem látta még a kuzinjait mielőtt odaköltöztek hozzá. Craddock próbál fényképet találni Mr Goedler tertvéréről, és a gyermekeiről, de az őket ábrázoló képek eltűntek. Megtudhatunk mindenfélét Miss Blacklock életéről és a testvéréről Charlotte-ról.

Aztán meghal Dora Bunner. Megmérgezték.

Miss Hinchliff és Miss Murgatroyd (két szomszéd, akik jelen voltak az eseménynél) megpróbál visszaemlékezni. Miss Murgatroyd az ajtó mögött állt és nem vakította el a zseblámpa fénye. Rájön hogy ki nem volt a szobában, de mielőtt ezt elmondhatná Miss Hinchliffnek megölik őt. Annyit tud közölni vele, hogy valaki, akin szoknya volt, nem volt ott.

Miss Blacklock levelet kap Juliától a kuzinjától, hogy meg akarja látogatni. Akkor vajon az a nő, aki Juliaként velük élt eddig kicsoda? Kiderül hogy ő Emma, de tagadja, hogy ő gyilkolna.

Következtetés: Talán az ál Julia a gyilkos, talán nem. Fogalmam sincs. Lehet, hogy vissza kéne térni a Mitzi elmélethez.

Aztán, mint minden Agatha Christie regényben jön a nagy leleplezés. Mindenkit újra a tetthelyre gyűjtenek.

Mitzi azt állítja, hogy Miss Blacklockot látta a kulcslyukon át akkor este a férfi mellett. Mellékesen kiderül, hogy Mrs Haymes tényleg Pip (Mondtam én…), de állítja hogy nem ő gyilkolt. Craddock felügyelő Mr Edmund Swettenhamt gyanúsítja meg, aki szerelmes Mrs Haymesbe és szerinte ő általa akart pénzhez jutni.

Miközben vitatkoznak, Miss Blacklock kioson a konyhába Mitzi után és az előbbi megjegyzéséért meg akarja fojtani. Ekkor megjelenik Miss Marple és lebuktatja.

Na most megőrülsz…

Kiderül hogy Miss Blacklock nem is Letitia hanem Chalotte, a testvére… Tehát a gyilkos Charlotte Blacklock.

A jó öreg Agatha megint túljárt az eszemen…

Sohonyai Edit: Engem szeress!

Ez a könyv a Macskaköröm folytatása. És aki azt szerette, ezt is fogja. Nagyon sokat nevettem, miközben olvastam, de úgy igazából, hangosan. A könnyem is kicsordult. Egyszerűen imádni való az írónő humora. Ám emellett meg is tudja ríkatni az olvasót…

Mészáros Zsófi története tovább folytatódik. Immár 17 éves és legnagyobb problémája, hogy már nem gyerek és még nem nő. Minden álma, hogy a végzett asszonya, egy szexbomba legyen. Két fiú között őrlődik. Nem tudja eldönteni, hogy Szücsit vagy Gusztit válassza.

Zsófi a legjobb példa arra, hogy Murphy törvénye alapján, ami elromolhat, az el is romlik. Ha például egy borítékot kell lezárnia, az tutira elvágja a nyelvét.

Mörrenmorcogi Kacor egy betegség folytán jobblétre szenderül. Persze nem sokat kell várnia egy új cicára. Akit előző gazdája után Doktor Bodor-Pongrácz Alajosnak neveztek el. Egy igazi kis bajkeverő:

„Aput például kipécézte magának… Ráugrik a lábára, és egy nagyot beleharap a lábujjába. Ilyenkor aztán nagy a szentségelés… de fél óra múlva együtt nézik a Telesportot.”

Szüleivel, ha nem is mindig felhőtlen a kapcsolata, azért összetartó családot alkotnak.

Kati még mindig a legjobb barátnője. Együtt járnak diszkóba, ahol a táncszakkörön a „külsőre a Csillagok háborújának hősére kísértetiesen emlékeztető „Yoda”-Klárika néni”-től tanult tánclépésekkel próbálnak elvegyülni a tömegben.

Kedvenc szereplő:

Szücsi. Volt, hogy utáltam, de a végére ismét megszerettem.

Ja és Zsófi nagymamája, a vagány nagyi, aki azért vette meg unokájának a Lady Chatterley szeretője című könyvet, mert a színe megy a szőnyegpadlóhoz. ☺

Kedvenc idézetek:

„A pontosság a királyok erénye, nyilván ez az egyetlen ok, amiért nem lettem király.”

„Azt hittem főbe lövöm magam az üres kólásüveggel.”

„Most ez számomra :-) vagy :-( ?”

Ezt is nyugodtan felírhatjátok arra a bizonyos elolvasandó listára. Talán egy kicsit csajos könyv, de fiúknak is tanulságos lehet.

Persze elsősorban a Húgomnak ajánlanám. Szóval Bazz, hajítsd el a Harry Pottert egy napra, és ezt olvasd el.

Sohonyai Edit: Macskaköröm

Ha azt mondom, hogy kb. huszadszor olvastam el ezt a könyvet, akkor nem tévedhetek nagyot. Általános iskolásként kaptam, mint jutalomkönyvet. Iza néni, az osztályfőnököm nem is választhatott volna jobbat számomra. Imádom!!!!!

                                Sztori:

A főhős Mészáros Zsófi, aki, ha egy tündér három kívánságát teljesítené, akkor a következőket kérné:

„1. Legyen a papagájaimnak fiókájuk.

2. Költözzünk családi házba.

3. Legyek szép!”

Zsófi a 14 évesek „bonyolult” életét éli egy lakótelepi panelban szüleivel. Első csókját a szemben levő ház 9. emeletén lakó Zsolttól kapja, akivel aztán egy félreértés miatt szakít. Ezután színrelép Szücsi, aki szíve kalácsában a mazsola lesz.

Imádja az állatokat. Macskája a Mörrenmorcogi Kacor nevet viseli. Legjobb barátnőjével, Katival állategészségügyi suliba iratkoznak be, ahol aztán nagy kalandokat élnek át. Gyakorlati órákon hol csirkéket fogdosnak össze, hol borjakat oltanak.

Kedvenc szereplő: Szücsi és Mörrenmorcogi Kacor

Kedvenc részek:

„Vége mindennek. Quasimodo, a szörnyeteg harangozó, magára rántotta a harangot.”

„Mikor lekászálódtam a lóról, a lábam X-be állt. Az unokanővérem azt mondta, hogy fussak egy kicsit. Megpróbáltam. A stílusomat egy kígyó is megirigyelhette volna.”

„Úgy méregetett, mint egy gólya, aki azon gondolkodik, hogy mielőtt agyonvágja a levelibékát, még kelepeljen-e egyet.”

Íme hát egy újabb könyv arról a képzeletbeli listáról, amit egy embernek feltétlenül el kellene olvasnia élete során. Ha valaki egy kis vidámságra vágyik, akkor Macskaköröm.

Mándy Iván: Robin Hood

„Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni.”

Robin Hood története azon a napon kezdődik, amikor a sherwoodi erdőt járva keresi a királyi vadászokat, hogy beálljon közéjük. Mikor összetalálkozik velük, kéri őket, hogy tegyék próbára íjász képességét. Azok lelövetnek vele egy szarvast. Aztán nem hogy nem fogadják maguk közé, de még őrizetbe is veszik, mert lelőtt egy királyi vadat. El akarják vinni Nottinghambe a városbíró elé. Favágókkal cipeltetik, és közben végig kegyetlenkednek velük. Robin ráébred, hogy a királyi vadászok nem jó emberek. És tulajdonképpen nem is akar közéjük állni…

Mikor a vadászok bemennek egy kocsmába inni, a favágók kiszabadítják Robin Hoodot és együtt menekülnek.

„Nyíl suhant el Robin mellett. Az egyik fába akadt. Robin kihúzta a nyílvesszőt, és az íjára tette.

- Célozni igazán megtanulhatnál! A nyiladat mindenesetre visszaadom!...

A következő percben a nyílvessző egy másik vadász torkát fúrta át.”

Robin és kis csapata beáll az erdő normann elnyomók ellen lázadó bujdosói közé. És elkezdődnek a kalandok.

Elsőként álruhát öltenek és elindulnak kiszabadítani az "informátorukat" a vargát a Nottinghami városbíró karmai közül. Egy kocsmában botlanak bele a városbíróba, aki részegen eldicsekszik nekik az új fogollyal. Meg is mutatja nekik a börtönben raboskodó vargát. Fegyvert rántanak és a városbíró rövidesen a fogoly helyén találja magát.

„- Ne tátogj, öregem – biztatta Much -, kihűl a gyomrod. Mozogj, mozogj! Különben a kardommal piszkállak.”

Visszatérvén az erdőbe a bujdosók kapitányuknak fogadják Robin Hoodot.

Egy nap Robin az erdőben barangol, hogy az erdő többi bujkálóját is maguk közé invitálja. Egy folyóhoz ér, amin palló ível át, melyen szembe jön vele egy férfi. Egyik sem akar kitérni a másik útjából így megküzdenek. Az idegen legyőzi Robint.

„Beállnál-e közénk, barátom? – lépett az idegenhez. – Ilyen legényekre van szükségünk.”

Ettől a perctől fogva Little John is a csapat tagja… Később Tuck barát is csatlakozik hozzájuk. 

Little John álruhában a városbíró kegyeibe férkőzik, aki felkéri testőrének. Aztán egy nap az erdőbe csalja újdonsült főnökét. Amikor a városbíró azt hiszi, hogy a bujdosók fel akarják akasztani, fogadalmat tesz, hogy nem üldözi többet Robint és a társait. Így elengedik. Persze az első adandó alkalommal megszegi a fogadalmát és elhurcolja Green anyó fiait. Akasztásra ítéli őket. Ám a hóhér megbetegszik és senki nem akarja vállalni a munkát. Csak egy arra járó zarándok. Na és ki van a zarándok álca mögött? Hát persze, hogy Robin Hood. Már az akasztófa előtt áll a kivégzendő Green fiúkkal, amikor leleplezi magát. Bujdosó társai nekirontanak a városbíró embereinek. Mire azok csatarendbe állnak a bujdosók már árkon-bokron túl vannak a kiszabadított foglyokkal együtt.

„A poroszlók pedig továbbra is csatarendbe fejlődve álltak. A polgárok lassan kimerészkedtek az utcára. Nézték, nézték a katonákat. Végre valaki megkérdezte:

-         Hol az ellenség, vitéz urak?

-         Azt nem tudom – felelt egy nagy bajuszos.

-         Hát akkor miért nem mennek szépen haza?

-         Mert nem kaptunk rá parancsot.

És csak álltak, álltak büszke csatarendben… „

Egy nap Willy őrködik, mikor megjelenik egy ifjú, aki Robin Hoodot keresi. Willy megküzd vele, majd mikor rájön, hogy nem a városbíró embere elvezeti Robinhoz, aki aztán felismeri benne gyermekkori barátját, Mariant.

„Most már Willy is közelebb lépett. Alaposan megnézte Mariant.

-         Hiszen ez lány! És én egy lánnyal vívtam… Éppen az előbb meséltem Little Johnnak…

-         … hogy milyen hős voltál! – nevetett Little John – Hát már lányokkal vívsz?! – És kedélyesen hátba vágta Willyt.”

Aztán „ezüstpáncélos lovag jelenik meg a sherwoodi erdő szélén.” Donald of Doncester lovag kardpárbajra hívja Robin Hoodot másnap reggelre. "A lovag egyedül lesz! Remélem, te is Robin!" Társai hiába győzködik, hogy ne menjen, mert ez csapda. Robin hajthatatlan. És valóban, a párbajon megjelennek a királyi vadászok. Ekkor azonban a bujdosók – akik Robin tiltása ellenére követték őt – segítségére sietnek. Nagy harc kerekedik. Ám amikor rájuk tör János herceg serege – akik Nottinghamet jöttek elfoglalni – a bujdosók a királyi vadászokkal karöltve küzdenek meg velük és le is győzik János embereit. Robin Hood ettől a perctől tiszteletnek örvend, és társaival bevonul a megmentett Nottinghambe.

„És a büszke nottinghami őrség tisztelgett Robin Hood kopott csapata előtt.”

Kedvenc szereplő: Természetesen Robin Hood. Padlót fogtam a dumájától…

A kedvenc idézeteimet pedig már beleszőttem az összefoglalómba.

Kellemes kis olvasmány volt.  Mindenkinek bátran ajánlom, aki egy vidám estére vágyik.

William Shakespeare: Sok hűhó semmiért

Iskolás koromban nem sok kötelező olvasmányt olvastam el, ezért többek között Shakespeare is kimaradt az életemből. Így arra gondoltam, hogy a Könyvmoly Párbajnak köszönhetően itt a ragyogó alkalom, hogy ezen szépítsek egy kicsit…

A következő összefoglalóm egy kicsit tömör lett, de nem akartam kihagyni egyetlen lényeges információt sem. 

Történetünk Messinában játszódik. Don Pedro, Arragonia hercege két barátjával Claudioval és Benedekkel háborúból hazatérve megszállnak Messina kormányzójánál, Leonatonál. Claudio egyből beleszeret Leonato lányába Heroba, akit feleségül is kér. Az esküvőt egy héttel későbbre tűzik ki. Addig is, hogy ne unatkozzanak Don Pedro „herkulesi” munkába fog. Claudio, Leonato és Hero segítségével össze akarja boronálni a házasságellenes Benedeket a házasságellenes Beatrice-szel (Leonato unokahúgával).

Először úgy intézik, hogy Benedek egy bokorban lapulva „véletlenül” végig hallgathassa, amint Leonato és Claudio azt ecseteli Don Pedronak, hogy Beatrice mennyire szerelmes Benedekbe. Aztán Hero társalgónőjével beszélget arról, hogy Benedek szereti Beatrice-t, miközben Beatrice a közelben hallgatózik.

De nem csak ők mulatják mesterkedéssel az időt. János gróf, Don Pedro öccse fejébe veszi, hogy megakadályozza Claudio és Hero házasságát. Egyik embere (Borachio) Hero társalgónőjét, Margitot ölelgeti Hero ablakában, így amikor Claudio „véletlenül” arra jár, azt hiszi, hogy menyasszonya megcsalja…

Ezért mikor eljön az esküvő napja, a násznép előtt elutasítja Herot, és feslettnek nevezi. A lány a vádak hallatán elájul. Claudio faképnél hagyja az oltárnál.

A pap tanácsára elhintik, hogy Hero belehalt a vádakba.

Mikor János gróf elszökik, az embere Borachio mindent bevall. Leonato azt  mondja, hogy megbocsát Claudionak ha az feleségül veszi testvérének lányát aki szakasztott mása Heronak. Claudio elfogadja ezt. Az esküvőn Hero álarcban jelenik meg, és csak az után fedi fel magát Claudionak, hogy feleségül vette őt. Mindenki boldog, mikor kiderül, hogy Hero nem halt meg.

Benedek és Beatrice rájönnek, hogy átverték őket. Ám a tréfa során egymásba szerettek, így végül Benedek nőül kéri Beatricet.

Kedvenc szereplő: Benedek

Kedvenc idézetek:

„Szívedben akarok élni, öledben meghalni, és szemedbe temetkezni…” Benedek

„Boldogok, akik meghallják, mi a hibájuk és jóvátehetik.” Benedek

Játék a színekkel

Az elmúlt időszakban részt vettem a Játék a színekkel kihíváson, mint olvasó. A kihívás után legnagyobb meglepetésemre a következő bannert kaptam a szervezőtől, Liltől:

Köszönöm szépen Lilnek, hogy gondolt rám. Nagyon élveztem a kihívást. Az abszolút kedvencem Isobel: Félig üres című műve lett.
http://jatekaszinekkel.gportal.hu/gindex.php?pg=34839074

Arthur Golden: Egy Gésa emlékiratai

Amíg valaki el nem olvassa ezt a könyvet, bizony hajlamos azt gondolni, hogy a gésák luxus prostituáltak. Aztán rájön, hogy ez mennyire nem igaz. Az igazi gésa szolgál és szórakoztat. Felhúzza a férfi lábára a cipőt, teát önt a poharába, táncol, énekel, ha kell viccet mesél…

Történet:

Csijo egy kis halászfaluban él szüleivel és nővérével. Amikor anyja gyógyíthatatlan halálos beteg lesz, apja eladja őt és testvérét gésának. Elválasztják őket egymástól. Csijo a Nitta család otthonába (okija-jába) kerül. Gésa iskolába jár a család másik gésajelöltjével Úritökkel. A család pénzkereső gésája Hatszumomo kezdettől utája őt.

Mikor rájön, milyen életet szántak neki, meg akar szökni, ám elkapják és innentől cseléd lesz a háznál. Egy nap az utcán siratja szerencsétlenségét, amikor egy járókelő (az elnök) kedvesen megvigasztalja. Ez a találkozás határozza meg ettől a naptól fogva az életét, mert ekkor dönti el, hogy mindent megtesz azért, hogy gésa lehessen, és így közelebb kerülhessen az elnökhöz.

Hatszumomo nagy riválisa Mameha hugául fogadja és megtanítja a gésa élet fortélyaira. Hatszumomo igyekszik mindenhol keresztbe tenni nekik. De nem jár sikerrel. Csijo szüzessége olyan magas áron kel el, hogy neveléséből adódó összes tartozását kiegyenlíti és a Nitta család feje örökbefogadja őt.

Gésa neve Szajuri lesz.

A II. világháború idején bezárják a gésa negyedeket. Szajuri egy híres kimonókészítő családnál vészeli át ezt az időszakot. A háború után visszatér az okijába és újra gésaként éli az életét. És egyre közelebb kerül álmai férfijához, az elnökhöz…

Kedvenc szereplő:

Mameha és Szajuri

Kedvenc idézet:

Mivel nem tudtam választani, felsorolom, ami tetszett.

„… ha egy követ dobunk a tóba, a víz jóval azután is hullámzik még, hogy a kő régen lesüllyedt a fenekére.”

„… olyanok vagyunk, mint egy darab agyag, amelyben mindenki otthagyja az ujjlenyomatát, akivel az életben találkozunk.”

„Aki kételkedik önmagában, nem tud teljes erővel a győzelemre koncentrálni.”

 „Egy pocsolya nem versenyezhet a tengerrel.”

„Ha ketté akarsz törni egy deszkát, az csak az első lépés, hogy megrepeszted középen. Utána teljes erővel ugrálnod kell rajta mindaddig, amíg valóban kettétörik.”

 „Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna.”

Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy szerintem melyek azok a könyvek amiket egy embernek feltétlenül el kellene olvasnia élete során, ez a könyv biztosan köztük lenne.