2013. február 20., szerda

Horgoltam ezt-azt

Mostanában sok horgolással kapcsolatos blogot végignéztem és a szebbnél szebb kézimunkák láttán, kedvet kaptam ahhoz, hogy előkotorván pókhálós horgolótűmet, felelevenítsem ebbéli tudásomat.  Most következzenek a bizonyítékok. (Bár telefonnal nem sikerült túl jó képeket készítenem)

Rózsa Ágnes napra:

Rózsa Dóra napra:

Leírása itt található:
http://5letes.hu/news.php?extend.311

Gerbera Zsuzsanna napra:

Ez alapján:
http://melibondre.com/blog/?p=432

Készítettem még pillangót is, de az arról készült kép nagyon homályos lett, és mivel már elajándékoztam, kénytelen leszek újat horgolni...


2013. február 16., szombat

2013. február 9., szombat

Joker: Sohonyai Edit: Jasmine



Avagy mégis kell a szerelem?


Mi mást választhattam volna Joker könyvnek, mint egy újabb Sohonyai Edit regényt. Egy újabb visítva röhögős, de azért néha megríkatós, kellemes kis esti olvasmányt. Most sem csalódtam az írónőben. Sőt, elkezdtem olvasni munka után hazaérve és egyszer csak azt vettem észre, hogy este 11 óra van és már nem sok oldal van vissza. Mondhatni egybe befaltam…

A főszereplőnk Jasmine Daniels (félig magyar, félig jamaicai lány), akinek osztályába új fiú érkezik Kárpáti Zoltán személyében. Ő lesz Jasmine legjobb barátja és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a lány hernyóból lepkévé változva elkezdjen nőként viselkedi, gondolkodni. És felnőni. Mert Jasmine is - hasonlóan sok korabeli lányhoz – önértékelési problémákkal küzd. Nem tartja magát szépnek, sőt, úgy gondolja, hogy ő csúnya. Ehhez mérten olyan ruhákban jár, amiben jól el tud rejtőzni.

Kedvenc szereplő: Kárpáti Zoltán
Olvasás közben sokat gondolkodtam ezen a Kárpáti gyereken. A gondolkodás módja alapján sokkal érettebbnek tűnt a többi 10. osztályoshoz képest. Egy komoly, értelmes fiú. Minden esetre a vele való beszélgetések felnyitják Jasmine szemét.

Kedvenc jelenet:
Több kiemelkedő részt is megemlíthetnék, de azt hiszem mind közül a legjobb (és talán a könyv mondanivalója egyben) amikor Jasmine (Zolival együtt) önkéntesként egy elmeosztályon segítve látja az ott gondozott embereket, és rájön, hogy ideje megbecsülni az élettől kapott genetikai adottságokat. Mert „ahogy körül nézett, látta: könnyen alakulhatott volna másként is…”

Csupán annyi problémám van ezzel a könyvvel, hogy nincs vége. Nem tudom, hogy Sohonyai Edit tervez e folytatást, de jó lenne, mert ettől a befejezetlenségtől hiányérzetem van.

2013. február 6., szerda

Havas Henrik: Könyörtelenek



„Ma már tudom, hogy semmilyen előzmény nem jogosít fel arra, hogy ilyet tegyek.” (egy elítélt szavai, Havas Henrik: Könyörtelenek)


Ugyan az „A” listámon Havas Henrik Szeretők című könyve szerepel, mivel a könyvtárban az nem volt bent, most a „B” listámról a Könyörtelenek került elolvasásra. Hát nem tett jót a lelkemnek, megmondom őszintén. Kicsit megviselt, hogy emberek szemrebbenés nélkül tudnak mesélni arról, ahogy egy másik ember életét kioltják. Minden elismerésem Havas Tanár Úrnak, mert Én valószínűleg végig sem tudtam volna hallgatni az interjúalanyok beszámolóit. Rövid időn belül kikapcsoltam volna a kis diktafonomat, aztán elköszönök.

A könyv a szegedi Csillag börtön tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt gyilkosairól szól. (Ők azok, akik életük végéig börtönben maradnak.) Hogy kerültek oda, hogyan élnek most. Milyen a napirendjük, milyen házirendnek kell megfelelniük.
Megtudhatjuk, hogy gyilkos és gyilkos között ég és föld a különbség. Az egyik tisztában van a tetteivel, a másik nem érti, hogy amit tett, az miért is gond. Van, aki egy gyermekkori traumát okol, van, aki nem keres mentséget bűneire.
Az elítéltek mellett Havas megszólaltat fegyőrt, kriminálpszichológust, ügyvédet, börtön parancsnokot. Feszegetve olyan témákat, hogy vajon van-e értelme a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésnek, vagy, hogy vissza kellene e állítani a halálbüntetést.
Tényleg, vajon vissza kellene állítani? Kicsit utána olvastam a neten a témának. Egyes emberek úgy vélik bizonyos bűnökre nincs bocsánat, és emellett költségesnek tartják az életfogytiglani büntetést, ezért támogatják a halálbüntetés visszaállítását. Mások azzal érvelnek ellene, hogy ha valakit ártatlanul ítélnek el, akkor a tényleges életfogytiglan-ból van „visszaút”, a halálbüntetésből, viszont nincs. Én ezek mellé csak annyit fűznék, hogy sajnos az áldozatoknak már a halálbüntetés visszaállításával sem lesz jobb.

Mindenki döntsön belátása szerint a témában, ehhez ajánlom figyelmetekbe ezt a könyvet.