Horgolt gyöngyvirág

A következő gyöngyvirágot Kata nevű munkatársamnak horgoltam:

Élőben valahogy jobban nézett ki...

Erre kellene hasonlítani a horgoltnak

A mintát itt találtam:
http://melibondre.com/blog/?p=2172
A porzókat azonban kihagytam, mert nekem így jobban tetszett. Lehet hogy mégis kellett volna. Na, majd legközelebb.

Horgolt liliom

Pontosabban húsvéti liliom, ami Erzsébet napra készült.

   

Íme az eredeti.

A mintát itt találtam:

http://www.mooglyblog.com/easter-lily-november-lily/ 

Christopher Moore: A leghülyébb angyal

„Biz’ a vágy oszlopai összeomlanak a hülyeség súlya alatt.” (Christopher Moore)

 

Vegyes érzelmekkel viseltetek ez iránt a könyv iránt. Volt, amikor jókat röhögtem rajta, de volt, hogy a fejemet fogtam annyira beteg. Bár Christopher Moore-tól mi mást várhatnánk. Csak hát nem nagyon vágytam arra, hogy arról olvassak, ahogy egy flúgos házaspár a temetőben szexel és mindezt a holtak lelkei kommentálják. Na, az egy kicsit sok volt nekem.

Története:

Egy kisfiú - Josh Barker – egy Pine Cove nevű amerikai kisvárosban tanúja lesz, amint a Télapót meggyilkolják egy ásóval. Mindezt karácsony előtt pár nappal. És ugyebár, ha a Télapó halott, akkor nincs ajándék. Így Josh Istenhez imádkozik, és arra kéri, hogy támassza fel őt. Nehogy már ne legyen karácsony.

Isten ezért leküldi a földre egyik angyalát, személy szerint a csoki mániás Razielt, akinek azonban a már említett édesség annyira leköti a figyelmét, hogy nem fogalmaz túl pontosan a feltámasztás során, így a kisvárosra szabadít egy rakás… No, de nem akarom lelőni a poént.

Nem nagyon tudnék kedvenc szereplőt kiemelni, mert egyikük sem nőtt a szívemhez. Van itt füvező rendőr, dilinyós tudós, színésznő, aki folyton hangokat hall, és a „csoki angyala” Raziel, akit a Biff evangéliuma című könyvből már ismerhetünk. És még sorolhatnám.

Elég nehéz úgy idézni belőle, hogy ne áruljak el lényeges dolgokat. De azért megpróbálom:

„A nő eszeveszetten tisztogatta az ásó nyelét, közben vigyázva, hogy ne menjen túl közel a halotthoz…

-          Azt hiszem, az ujjlenyomat rendben van – bólintott Tuck – de engem kicsit aggaszt, hogy a nyélen ott áll alkoholos filccel a maga neve. Ez árulkodó lehet.

-          Ha nem jelölöm meg a szerszámaimat, sosem kapom vissza…”

 

-          Bejössz?

-          Van forró csokid?

-          És hozzá mályvacukrom is – felelte a Démonnő.

-          Áldott legyen a mályvacukor – mondta az angyal.”

Hogy kinek ajánlanám? Aki bírja a durva beszédet és a fárasztó humort, az nyugodtan olvassa el.

Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló 2.

Szerintem én kifejezetten jó szándékú és könnyen alkalmazkodó és kedves jószág vagyok,

aki mindig kifejezetten keresi a gazdija kedvét.

Keresi, keresi, de nem találja. (Nokedli)

Íme, a Macskanapló második része. Szegény-szegény könyvesbolti eladók mennyit szívtak ezzel a könyvvel, mire megtalálták nekem. Ugyanis az árufeltöltő kollégájuk nem a szórakoztató művek közé pakolta, hanem az állattartás részlegre. Pedig ez egy szórakoztató könyv, nem is akármennyire. Urbán Szabó Krisztina pontosan ott folytatta, ahol az első rész végén abbahagyta.

Nokedli (a tipikus macska) folytatja a naplóírást a gazdi tartás tapasztalatairól, görbe tükröt tartva a macska tulajdonosok elé. Felnőtt cicaként már nemcsak a játék érdekli, hanem a politika, a kutyatartás, kerti munkák, szép szemű kandúrok és a szaporodás.

Buksi Macskanaplót olvas

Továbbra is úgy gondolja, hogy ő a ház ura és nem könnyíti meg a gazdik életét, még karácsonykor sem. Most, hogy ezt írom, Buksi nevű macskám roppant csúnyán néz rám és látom a fején, hogy azt gondolja: nem érted te ezt. Mert jó macska lévén Nokedli pártját fogja, miszerint: „a karácsonyban az a legjobb, hogy leszedem a díszeket, beviszem az ágyneműtartóba, és feldíszítem vele…” Csak az én macskáim nem az ágyneműtartóba dugják az ellopott karácsonyfadíszeket, hanem a macskaszőnyeg alá. Találtam én már az alatt hűtő mágnest, tollat, befőttes gumit és egyszer még egy szem cseresznyét is.

No de kanyarodjunk vissza Nokedlihez, aki aztán kér egy kutyát, - mert a gazdi tartás már nem kihívás számára – és meg is kapja, Dalton, a labrador személyében. Dalton egy nagy mamlasz, aki hagyja, hogy egy macska megverje, amikor úgy tartja kedve, de egy jóindulatú jószág, aki suttyomban Nokedlinek adja a husiját, mikor azt fogyókúrára fogja a lánygazdi. Hálából aztán Nokedli folyton bajba keveri szerencsétlent.

Kedvenc részeim:

„És másnap is viszkettem, meg harmadnap is, és akkor a lánygazdi éppen simogatott és egy olyan bigyusz, ami mostanában rajtam lakik, az ujjaira mászott, mire sikoltozni kezdett (a lánygazdi, nem a bigyusz, a bigyusz az elugrott), hogy úristen, ez a macska bolhás, és berakott a dobozomba, és elrohant velem oda, ahol feszt szurkálják a seggemet, állítólag azért, hogy ne legyek beteg.”

Prutyesz és a macska alagút

„Nagy szerencse, hogy a lánygazdi nem az akut betegellátásban dolgozik, nyilván annak is a buksiját simogatná, akit két perce ütött el a villamos, és a kezében tartaná a lábát, mondván, a lelki támasz ér annyit, mint egy szívmasszázs meg egy nyomókötés a főverőéren.”

A legnagyobb kedvencem pedig:

„Én pedig MACSKA vagyok! Az rendszertanilag is más, külön ellátó rendszerrel, társadalombiztosítással, nyugdíjfolyósítással, már csak a kilenc életünk miatt is! Ha az elsőben megszerezzük az öregségi nyugdíjat, nehogy má’ a következő nyolcban újra kelljen gályázni érte! És nekem ezek a gazdineveléssel folytatott – most már látom, egyre kudarcosabb – éveim duplán számítanak.”

Hát igen, valahogy én is így képzelem el a macskáim gondolatait, "beszólásait". Amikor rájuk szólok, mert valamit piszkálnak, amit nem kéne, és erre visszanyávognak, szinte hallom, ahogy megpróbálják egymásra kenni a dolgot: "a Buksi volt!" "nem igaz, mert a Prutyesz volt!"
Nagyon jó könyv, állati sokat nevettem rajta. Nokedli dumája fenomenális. Ugyanúgy ajánlom macskásoknak és nem macskásoknak, mint az első részt.

Ha esetleg, egészen véletlenül az írónő erre tévedne, akkor itt megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem: Krisztina, ugye lesz harmadik rész? Én tutira elsők között fogom megvenni.

Muse: Uprising

Ha azt mondom, hogy Muse - Uprising, akkor valószínűleg senkinek sem a következő feldolgozás jut eszébe. Pedig nagyon jó:
http://www.youtube.com/watch?v=uv7KwdOUAT8

Összehasonlításképpen itt az eredeti:
http://www.youtube.com/watch?v=HdvhU2nu09o