Christopher Moore: A leghülyébb angyal

„Biz’ a vágy oszlopai összeomlanak a hülyeség súlya alatt.” (Christopher Moore)

 

Vegyes érzelmekkel viseltetek ez iránt a könyv iránt. Volt, amikor jókat röhögtem rajta, de volt, hogy a fejemet fogtam annyira beteg. Bár Christopher Moore-tól mi mást várhatnánk. Csak hát nem nagyon vágytam arra, hogy arról olvassak, ahogy egy flúgos házaspár a temetőben szexel és mindezt a holtak lelkei kommentálják. Na, az egy kicsit sok volt nekem.

Története:

Egy kisfiú - Josh Barker – egy Pine Cove nevű amerikai kisvárosban tanúja lesz, amint a Télapót meggyilkolják egy ásóval. Mindezt karácsony előtt pár nappal. És ugyebár, ha a Télapó halott, akkor nincs ajándék. Így Josh Istenhez imádkozik, és arra kéri, hogy támassza fel őt. Nehogy már ne legyen karácsony.

Isten ezért leküldi a földre egyik angyalát, személy szerint a csoki mániás Razielt, akinek azonban a már említett édesség annyira leköti a figyelmét, hogy nem fogalmaz túl pontosan a feltámasztás során, így a kisvárosra szabadít egy rakás… No, de nem akarom lelőni a poént.

Nem nagyon tudnék kedvenc szereplőt kiemelni, mert egyikük sem nőtt a szívemhez. Van itt füvező rendőr, dilinyós tudós, színésznő, aki folyton hangokat hall, és a „csoki angyala” Raziel, akit a Biff evangéliuma című könyvből már ismerhetünk. És még sorolhatnám.

Elég nehéz úgy idézni belőle, hogy ne áruljak el lényeges dolgokat. De azért megpróbálom:

„A nő eszeveszetten tisztogatta az ásó nyelét, közben vigyázva, hogy ne menjen túl közel a halotthoz…

-          Azt hiszem, az ujjlenyomat rendben van – bólintott Tuck – de engem kicsit aggaszt, hogy a nyélen ott áll alkoholos filccel a maga neve. Ez árulkodó lehet.

-          Ha nem jelölöm meg a szerszámaimat, sosem kapom vissza…”

 

-          Bejössz?

-          Van forró csokid?

-          És hozzá mályvacukrom is – felelte a Démonnő.

-          Áldott legyen a mályvacukor – mondta az angyal.”

Hogy kinek ajánlanám? Aki bírja a durva beszédet és a fárasztó humort, az nyugodtan olvassa el.