Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

A szörnyetegek erősek.

(Adrian/Kyle)

Elég sokat talpaltam és „várólistáztam” azért, hogy elolvashassam ezt a könyvet, de megérte. Bár az elején kicsit féltem tőle, mert olvastam már sok romantikus művet és nagyon el tudják szúrni az írók néha. De ezt nem. :-) Ez nagyon szuper volt. Pont eléggé romantikus, nem túl nyálas, néhol vicces. Az a fajta, amit nem tudsz csak úgy letenni. Bizony volt olyan, hogy késett a cicák vacsorája, mert olvasás közben nem vettem észre, hogy konzerv idő van. :-)

Gondolom, sokan ismerik a Szépség és a szörnyeteg meséjét. Ez annak egy változata. A helyszín New York (napjainkban), ahol a gazdag, jóképű és beképzelt Kyle Kingsbury azt hiszi, hogy büntetlenül megúszhatja egy számára csúnya lány átverését. A lányról azonban kiderül, hogy boszorkány. A szívatásért cserébe szörnyeteggé változtatja Kyle-t. Ha két éven belül sikerül megszeretnie valakit, aki viszontszereti és megcsókolja, akkor visszaváltozhat. Ha nem, akkor szörnyeteg marad örökkön örökké.

Tetszett, hogy nem mindjárt szörnyetegként, hanem emberként ismerhetjük meg a főszereplő srácot. Kyle Kingsbury-t, aki még soha senkit nem szeretett saját magán kívül. Bizony nem lesz egyszerű feladat neki változtatni ezen.

Először a neten próbál ismerkedni, randi oldalakon. „Egy újabb profilra kattintottam, majd még egyre. Megpróbáltam más államokból válogatni, mert akkor nem kell olyan hamar találkoznunk. Végtére is mit mondhatnék nekik? - Én leszek a szörnyeteg, egy sárga virággal.- ” Aztán a boszorkány felhívja a figyelmét, hogy chat-en nehéz beleszeretni bárkibe is.

Mikor egy éjjel betörőt fog és az a szabadon engedéséért cserébe felajánlja neki a lányát, kapva kap az alkalmon. Elvégre mégiscsak jobb helyen lesz az a szegény lány egy szörnyetegnél, mint egy olyan apánál, aki csak úgy odalöki bárkinek. :-)

Lindy. Ő az a szerencsés szerencsétlen - vagy szerencsétlen szerencsés - aki beköltözik az aranykalitkába. Aki a szabaduláson kívül bármit kérhet, legyen az ruha, ékszer, könyv. És Kyle egy idő után arra eszmél, hogy bármilyen kívánságát teljesítené csak, hogy boldognak lássa.

„A televízió kék-fehér fényében ülve néztük a filmet. Csak amikor vége lett, akkor vettem észre,
hogy Lindy elaludt. A vihar elállt, és nem akartam mást, csak ott ülni, figyelni, ahogy alszik, úgy bámulni, mint ő a rózsáimat. De ha felébredne, furának találná ezt. És már így is elég furának talál.

Úgyhogy kikapcsoltam a tévét. A szoba koromsötét volt, és én felemeltem Lindyt, hogy a szobájába vigyem.

Ő a lépcső felénél ébredt fel. – Mi a…?

- Elaludtál. A szobádba viszlek. Ne aggódj. Nem bántalak. Megígérem. Bízhatsz bennem. És leejteni sem foglak. – Lindy súlya alig húzta le a karom. A szörnyetegek erősek.”

El kell, hogy keserítsem a fiúkat, de ez egy igazi csajos könyv. Olyan, hideg időben egy pohár meleg teával és egy üveg mogyorókrémmel betakaródzva olvasós fajta.

Persze, ezek után meg kell, hogy nézzem a filmeket és a mesét…

Horgolt denevér

Pár hete a munkahelyemen az enyhe idő miatt a téli álmukból felébredt denevérek tévedtek be az irodákba. Volt nagy riadalom és visongatás. Ezek az események ihlették a következő horgolt denevért, amit Áginak csináltam a névnapjára, mert ő különösen "kedveli" ezeket a jószágokat. :-)

A mintát itt találtam:
http://lucyravenscar.blogspot.hu/2014/10/itty-bitty-bat-free-amigurumi-pattern_16.html

Nicolas Vanier: Belle és Sébastien

„Mert egy csapat vagyunk.”

(Sébastien)

Amikor először láttam a 2013-ban a mozikba került Belle és Sébastien című film bemutatóját, rögtön felírtam az olvasnivalók listájára az alapjául szolgáló könyvet. Nagyon megtetszett a kisfiú és a kutya barátságáról szóló film. Mert a sok macskás iromány után kell egy kis kutyás is. :-)

A történet a náci megszállás idején játszódik Franciaországban, egy kis faluban. A főszereplő kisfiú, Sébastien mikor épp nem nagyapjának segít a nyáj körül, a hegyvidéket járja. Egy ilyen csatangolás során fut össze a falusiak szerint az állataikat tizedelő Szörnyeteggel, aki valójában egy kutya. Egy szép kutyalány (Belle), akinek semmi köze az eltűnt jószágokhoz. Sébastien hosszas „beetetés” után az állat bizalmába férkőzik. A történet során szépen végigkövethetjük, hogy ismerkednek és kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Míg végül elválaszthatatlan barátok lesznek. Vagy, ahogy Sébastien mondaná: „… egy csapat vagyunk.”

Ennyit a hivatalos leírásról. Aki nem akar spoilert olvasni, az itt hagyja abba. Mert egyszerűen nem tudok úgy írni erről a könyvről, hogy ne áruljak el fontos dolgokat.

Volt egy rész, ahol éjnek évadján egyszerűen nem tudtam letenni. Amikor Sébastien ápolta a falusiak hajtóvadászata során meglőtt Belle-t. Egyszerűen tudnom kellett, hogy a kutya túléli e. Szegény kisfiú minden tudását latba vetve gondozta a sérült állatot, aki csak egyre rosszabbul lett. És még rosszabbul lett. A könnyeimen át alig láttam a betűket, de nem tudtam úgy lefeküdni aludni, hogy szegény állat haldoklott.

„Nevetni akart, de a kutya egyre erősebben lihegett, és üveges lett a tekintete. Gyengéden, óvatosan megsimogatta a fejét, nehogy fájdalmat okozzon neki. Könnyek csorogtak az arcán, de észre sem vette…

Nem tudta, mi mást mondhatna még, hogy késleltesse a rettegett pillanatot. Cserbenhagyták a szavak, nem volt a fejében más, csak üresség és félelem.”

Sébastien végső elkeseredésében a falu orvosához fordult, aki némi zsarolás után hajlandó volt segíteni neki, így Belle meggyógyult. (Mennyivel jobb egy ilyen végkifejlet után aludni…)

Később Belle is megmenti az orvos életét. Aztán pedig igen fontos szereplővé válik a náci megszállás elől menekülők Svájcba szöktetésében.

Szívesen ajánlanám mindenkinek, de csak „óvatosan”. Mert szép könyv volt, nagyon megható és tanulságos, de ez után azt hiszem, hogy szükségem lesz valami vidámra. Azonban, ahogy a listáimat elnézem, nem nagyon választottam olyat. Azért a filmet még megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy sikerül e visszaadnia a könyv hangulatát.