Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

A szörnyetegek erősek.

(Adrian/Kyle)

Elég sokat talpaltam és „várólistáztam” azért, hogy elolvashassam ezt a könyvet, de megérte. Bár az elején kicsit féltem tőle, mert olvastam már sok romantikus művet és nagyon el tudják szúrni az írók néha. De ezt nem. :-) Ez nagyon szuper volt. Pont eléggé romantikus, nem túl nyálas, néhol vicces. Az a fajta, amit nem tudsz csak úgy letenni. Bizony volt olyan, hogy késett a cicák vacsorája, mert olvasás közben nem vettem észre, hogy konzerv idő van. :-)

Gondolom, sokan ismerik a Szépség és a szörnyeteg meséjét. Ez annak egy változata. A helyszín New York (napjainkban), ahol a gazdag, jóképű és beképzelt Kyle Kingsbury azt hiszi, hogy büntetlenül megúszhatja egy számára csúnya lány átverését. A lányról azonban kiderül, hogy boszorkány. A szívatásért cserébe szörnyeteggé változtatja Kyle-t. Ha két éven belül sikerül megszeretnie valakit, aki viszontszereti és megcsókolja, akkor visszaváltozhat. Ha nem, akkor szörnyeteg marad örökkön örökké.

Tetszett, hogy nem mindjárt szörnyetegként, hanem emberként ismerhetjük meg a főszereplő srácot. Kyle Kingsbury-t, aki még soha senkit nem szeretett saját magán kívül. Bizony nem lesz egyszerű feladat neki változtatni ezen.

Először a neten próbál ismerkedni, randi oldalakon. „Egy újabb profilra kattintottam, majd még egyre. Megpróbáltam más államokból válogatni, mert akkor nem kell olyan hamar találkoznunk. Végtére is mit mondhatnék nekik? - Én leszek a szörnyeteg, egy sárga virággal.- ” Aztán a boszorkány felhívja a figyelmét, hogy chat-en nehéz beleszeretni bárkibe is.

Mikor egy éjjel betörőt fog és az a szabadon engedéséért cserébe felajánlja neki a lányát, kapva kap az alkalmon. Elvégre mégiscsak jobb helyen lesz az a szegény lány egy szörnyetegnél, mint egy olyan apánál, aki csak úgy odalöki bárkinek. :-)

Lindy. Ő az a szerencsés szerencsétlen - vagy szerencsétlen szerencsés - aki beköltözik az aranykalitkába. Aki a szabaduláson kívül bármit kérhet, legyen az ruha, ékszer, könyv. És Kyle egy idő után arra eszmél, hogy bármilyen kívánságát teljesítené csak, hogy boldognak lássa.

„A televízió kék-fehér fényében ülve néztük a filmet. Csak amikor vége lett, akkor vettem észre,
hogy Lindy elaludt. A vihar elállt, és nem akartam mást, csak ott ülni, figyelni, ahogy alszik, úgy bámulni, mint ő a rózsáimat. De ha felébredne, furának találná ezt. És már így is elég furának talál.

Úgyhogy kikapcsoltam a tévét. A szoba koromsötét volt, és én felemeltem Lindyt, hogy a szobájába vigyem.

Ő a lépcső felénél ébredt fel. – Mi a…?

- Elaludtál. A szobádba viszlek. Ne aggódj. Nem bántalak. Megígérem. Bízhatsz bennem. És leejteni sem foglak. – Lindy súlya alig húzta le a karom. A szörnyetegek erősek.”

El kell, hogy keserítsem a fiúkat, de ez egy igazi csajos könyv. Olyan, hideg időben egy pohár meleg teával és egy üveg mogyorókrémmel betakaródzva olvasós fajta.

Persze, ezek után meg kell, hogy nézzem a filmeket és a mesét…