„Mert egy csapat
vagyunk.”
(Sébastien)
Amikor először láttam a 2013-ban
a mozikba került Belle és Sébastien című film bemutatóját, rögtön felírtam az
olvasnivalók listájára az alapjául szolgáló könyvet. Nagyon megtetszett a
kisfiú és a kutya barátságáról szóló film. Mert a sok macskás iromány után kell
egy kis kutyás is. :-)

Ennyit a hivatalos leírásról. Aki
nem akar spoilert olvasni, az itt hagyja abba. Mert egyszerűen nem tudok úgy
írni erről a könyvről, hogy ne áruljak el fontos dolgokat.
Volt egy rész, ahol éjnek évadján
egyszerűen nem tudtam letenni. Amikor Sébastien ápolta a falusiak hajtóvadászata
során meglőtt Belle-t. Egyszerűen tudnom kellett, hogy a kutya túléli e. Szegény
kisfiú minden tudását latba vetve gondozta a sérült állatot, aki csak egyre
rosszabbul lett. És még rosszabbul lett. A könnyeimen át alig láttam a betűket,
de nem tudtam úgy lefeküdni aludni, hogy szegény állat haldoklott.
„Nevetni akart, de a kutya egyre
erősebben lihegett, és üveges lett a tekintete. Gyengéden, óvatosan
megsimogatta a fejét, nehogy fájdalmat okozzon neki. Könnyek csorogtak az
arcán, de észre sem vette…
Nem tudta, mi mást mondhatna még,
hogy késleltesse a rettegett pillanatot. Cserbenhagyták a szavak, nem volt a
fejében más, csak üresség és félelem.”
Sébastien végső elkeseredésében a
falu orvosához fordult, aki némi zsarolás után hajlandó volt segíteni neki, így
Belle meggyógyult. (Mennyivel jobb egy ilyen végkifejlet után aludni…)
Később Belle is megmenti az orvos
életét. Aztán pedig igen fontos szereplővé válik a náci megszállás elől
menekülők Svájcba szöktetésében.
Szívesen ajánlanám mindenkinek,
de csak „óvatosan”. Mert szép könyv volt, nagyon megható és tanulságos, de ez
után azt hiszem, hogy szükségem lesz valami vidámra. Azonban, ahogy a listáimat
elnézem, nem nagyon választottam olyat. Azért a filmet még megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy sikerül e visszaadnia a könyv hangulatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.