„A titkoknak az a természetük, hogy előbb-utóbb kitudódnak…”
(Trujillo)
Ez a könyv a Vének Háborúja sorozat 3. része. Asszem kicsit Scalzi függő lettem…
A főszereplő - az első könyvből
ismert - John Perry, és felesége – a második könyvből ismert – Jane Sagan, akik
gondtalanul élik életüket a Huckleberry nevű bolygó vezetőiként és nevelik
örökbefogadott lányukat, Zoë-t. Mígnem felkérik őket egy új kolónia
létrehozására és vezetésére.
Úgyhogy Perry és kis családja, tíz külön világból érkezett telepessel
elindul a Roanoke nevű bolygóra, hogy aztán egy űrugrás után egy egész más
helyen találják magukat, mint amit ígértek nekik. Mindenféle magasabb szintű
összeesküvések miatt el kell rejtőzniük az új bolygón, így azért, hogy ne tudják
letapogatni semmilyen jelüket, le kell mondaniuk a különböző elektromos
kütyükről. Nem csak a telefonokról, hanem a földműveléshez szükséges
technikáról, járművekről, stb. Marad a jól bevált spirálfüzet és az állati
erővel és kézzel történő mezőgazdászkodás. „Pont
olyan szórakoztató, mint amilyennek hangzik.”
Miközben próbálnak túlélni, még
meg kell küzdeniük magával a bolygóval és annak őslakosaival. A magasabb szintű
összeesküvésekről nem is beszélve.
Most is olvashatunk érdekes
kitalált lényekről. Nagy kedvenceim a kundák, akiket a kolónia gyerekei
neveznek el így azért, mert kurva rondák:
-Nézd! Találtam egy kisállatot!
Ránéztem a kezében lévő izére. Visszanézett rám. Olyan hatást keltett,
mint egy sodrófával kinyújtott patkány.”
Aki olvasta a Zoë története című könyről szóló összefoglalómat, annak nem lesz ismeretlen Apacuka és Fundaluka neve sem. Ők Zoë obin testőrei, akik nyilván az új bolygóra is elkísérték őt. Leginkább hátborzongató idegen lények, de amúgy nagyon vicces, amikor öntudat nélküli és érzelmekkel nem rendelkező valamikként megpróbálnak másokkal kommunikálni.
„Legurultam a halott katonáról, és fölnéztem; a konténerről egy árnyék
leselkedett rám. Kranjic volt az, Beata meg ő a kamerájukkal vették a csatát.
-Élsz még?
-Úgy látszik.
-Hallod, megcsinálnád még egyszer? A nagyja lemaradt.
Bemutattam neki…”
A trancsírozós részeket leszámítva nagyon tetszett. Úgy döntöttem újraolvasom a Zoë történetét, ami a kislány szemszögéből írja le ugyanezt a történetet.
