Michelle Obama: Így lettem

 „… a legtöbb ember jó, csak megfelelően kell bánni velük.”

(Fraser Robins, Michelle Obama édesapja)

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Mivel a családban már többen is olvasták, mondhatni kézről kézre járt, biztos voltam benne, hogy csak jó lehet. Nem csalódtam.

Michelle Obama, az USA első afroamerikai elnökének felesége. Gondolom nem kell senkinek bemutatni. Ebből a könyvből megtudhatunk mindent a gyerekkorától kezdve, a feleséggé és anyává, aztán pedig First Lady-vé válásáról. Arról, hogy a bátyjával – Craig-gel – bútorfényt fújtak a folyosó padlójára, hogy zokniban jobban lehessen rajta csúszkálni, vagy zoknigombócot dobáltak egymásnak. Hogy tanult meg zongorázni egy közel sem tökéletes zongorán, milyen az élet a Princeton-on, vagy a Harvardon, hogy hódította meg Barack, és, hogy a párterápia igen is hasznos. A politika pedig mocskos. Nagyon mocskos. És undorítóan sok pénz megy el a kampányokra.

 

Michelle egyszerű családban nőtt fel, de tehetségének és kitartásának köszönhetően egészen a jogászi pályáig száguldott. Ahol aztán egy napon kapott egy gyakornokot. Barack Obamát, aki már az első napon elkésett. Egy idő után szerelem szövődik köztük. Michelle a rendmániás, aki minden dossziét felcímkéz és ábécé rendbe rak, mindig mindent eltervez és Barack a laza, cigarettázó pasi, akinek „gyermekkorából négy év azzal telt, hogy Indonéziában sárkányt eregetett és szöcskét fogott” és felnőttként egy lyukas autóval jár. Akitől aztán két lánya született – Malia és Sasha.

„Az élet Barackkal sosem lesz unalmas.”

Unalmas nem volt, az biztos. De egyszerű sem. Barack hamar a politika felé kacsintgatott, s így sokat volt távol, amit a házasságuk is megsínylett. De mertek szakértő segítséget kérni.

„A terapeutánk halk szavú, fehér úriember volt, aki kiváló egyetemeken végzett, és mindig vászonnadrágot viselt. Azt feltételeztem, hogy előbb egyenként meghallgatja a mondanivalónkat, aztán azonnal igazat ad nekem. Hiszen minden egyes sérelmem, legalábbis ahogy én láttam, abszolút jogos volt. Az a gyanúm, hogy Barack ugyanezt gondolta a saját sérelmeiről.

A terápia a következő felismerést hozta: nem adnak senkinek sem igazat, nincs részrehajlás. … óvatosan megfogalmazott kérdéseket tett fel, hogy alaposan gondoljuk át, miért érezzük azt, amit.”

És sosem a terapeutáé végső szó.

Michelle nem rajongott azért, hogy Barack indulni akart az elnöki székért. De úgy gondolta, hogy jó legyen, fekete férfiként úgy sem fog nyerni. Hát, tévedett. Egy hosszú és oltári fárasztó kampány körút után Barack Obama lett az USA 44. elnöke.

Ahogy végig olvastam, hogy mennyit dolgoztak a két elnöki ciklus alatt, felötlött bennem, hogy vajon az utódaik is ennyi munkát fektettek az ottlétükbe? Michelle mindvégig a fiatal tehetségek felkarolásán dolgozott és azon, hogy egészségesebbé tegye a gyermekeket, s rajtuk keresztül a családjukat. Szerepelt a Szezám utcában, kertet hozott létre a Fehér Ház udvarán és sokak megbotránkozására átölelte II. Erzsébet királynőt.

„Ha egy pillanatig figyelmen kívül hagyjuk, hogy időnként gyémánt koronát visel, én pedig az elnöki különgéppel repültem Londonba, egyszerűen két fájós lábú, fáradt nő állt egymás mellett. És ekkor olyasmit tettem, ami számomra teljesen természetes és ösztönös, ha úgy érzem, kötődöm valakihez, és ki akarom mutatni az érzelmeimet: szeretettel átkaroltam a vállát.”

Nagyon szépen és választékosan ír. Öröm volt olvasni az ilyen mondatokat:

„… egy emlék … azon a múlt ködébe vesző napon úgy gyűjtöttem be, akár egy kavicsot a tengerparton, és becsúsztattam elmém rejtekébe.”

Sokat gondolkodtam, hogy First Ladyként, vagy akár Köztársasági elnök feleségként mi lenne az a téma, amit szívesen felkarolnék. Talán a sportok népszerűsítése mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. Sérült gyermekek és családjaik pártfogolása. Mindenek előtt pedig bevetetném az általános iskola tantárgyai közé az alapszintű gazdasági ismereteket, hogy az emberek ne féljenek kitölteni egy-egy egyszerű nyomtatványt és ne úgy induljanak neki az életnek, hogy lövésük sincs mi az az adóbevallás, és hogy miért is kell bejelentett munkahely.

„A világon mindenki láthatatlan történeteket cipel magával, mondogatták, és önmagában már ez megérdemli a tapintatot.”