Havas Henrik: Könyörtelenek

„Ma már tudom, hogy semmilyen előzmény nem jogosít fel arra, hogy ilyet tegyek.” (egy elítélt szavai, Havas Henrik: Könyörtelenek)

Ugyan az „A” listámon Havas Henrik Szeretők című könyve szerepel, mivel a könyvtárban az nem volt bent, most a „B” listámról a Könyörtelenek került elolvasásra. Hát nem tett jót a lelkemnek, megmondom őszintén. Kicsit megviselt, hogy emberek szemrebbenés nélkül tudnak mesélni arról, ahogy egy másik ember életét kioltják. Minden elismerésem Havas Tanár Úrnak, mert Én valószínűleg végig sem tudtam volna hallgatni az interjúalanyok beszámolóit. Rövid időn belül kikapcsoltam volna a kis diktafonomat, aztán elköszönök.

A könyv a szegedi Csillag börtön tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt gyilkosairól szól. (Ők azok, akik életük végéig börtönben maradnak.) Hogy kerültek oda, hogyan élnek most. Milyen a napirendjük, milyen házirendnek kell megfelelniük.

Megtudhatjuk, hogy gyilkos és gyilkos között ég és föld a különbség. Az egyik tisztában van a tetteivel, a másik nem érti, hogy amit tett, az miért is gond. Van, aki egy gyermekkori traumát okol, van, aki nem keres mentséget bűneire.

Az elítéltek mellett Havas megszólaltat fegyőrt, kriminálpszichológust, ügyvédet, börtön parancsnokot. Feszegetve olyan témákat, hogy vajon van-e értelme a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésnek, vagy, hogy vissza kellene e állítani a halálbüntetést.

Tényleg, vajon vissza kellene állítani? Kicsit utána olvastam a neten a témának. Egyes emberek úgy vélik bizonyos bűnökre nincs bocsánat, és emellett költségesnek tartják az életfogytiglani büntetést, ezért támogatják a halálbüntetés visszaállítását. Mások azzal érvelnek ellene, hogy ha valakit ártatlanul ítélnek el, akkor a tényleges életfogytiglan-ból van „visszaút”, a halálbüntetésből, viszont nincs. Én ezek mellé csak annyit fűznék, hogy sajnos az áldozatoknak már a halálbüntetés visszaállításával sem lesz jobb.

Mindenki döntsön belátása szerint a témában, ehhez ajánlom figyelmetekbe ezt a könyvet.