Avagy mégis kell a szerelem?
Mi mást választhattam volna Joker
könyvnek, mint egy újabb Sohonyai Edit regényt. Egy újabb visítva röhögős, de
azért néha megríkatós, kellemes kis esti olvasmányt. Most sem csalódtam az
írónőben. Sőt, elkezdtem olvasni munka után hazaérve és
egyszer csak azt vettem észre, hogy este 11 óra van és már nem sok oldal van
vissza. Mondhatni egybe befaltam…
A főszereplőnk Jasmine Daniels
(félig magyar, félig jamaicai lány), akinek osztályába új fiú érkezik Kárpáti
Zoltán személyében. Ő lesz Jasmine legjobb barátja és nagyban hozzájárul ahhoz,
hogy a lány hernyóból lepkévé változva elkezdjen nőként viselkedi, gondolkodni.
És felnőni. Mert Jasmine is - hasonlóan sok korabeli lányhoz – önértékelési
problémákkal küzd. Nem tartja magát szépnek, sőt, úgy gondolja, hogy ő csúnya.
Ehhez mérten olyan ruhákban jár, amiben jól el tud rejtőzni.
Kedvenc szereplő: Kárpáti Zoltán
Olvasás közben sokat gondolkodtam
ezen a Kárpáti gyereken. A gondolkodás módja alapján sokkal érettebbnek tűnt a
többi 10. osztályoshoz képest. Egy komoly, értelmes fiú. Minden esetre a vele való beszélgetések
felnyitják Jasmine szemét.
Kedvenc jelenet:
Több kiemelkedő részt is
megemlíthetnék, de azt hiszem mind közül a legjobb (és talán a könyv mondanivalója egyben) amikor Jasmine (Zolival
együtt) önkéntesként egy elmeosztályon segítve látja az ott gondozott
embereket, és rájön, hogy ideje megbecsülni az élettől kapott genetikai
adottságokat. Mert „ahogy körül nézett, látta: könnyen alakulhatott volna
másként is…”
Csupán annyi problémám van ezzel
a könyvvel, hogy nincs vége. Nem tudom, hogy Sohonyai Edit tervez e folytatást, de jó lenne,
mert ettől a befejezetlenségtől hiányérzetem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.