Dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök

„SEMPER FIDELIS”, avagy „Mindenkor hűséges” – tartja a kormányőrök jelmondata.

Ez a könyv a Köztársasági Őrezred testőreinek mindennapjait mutatja be számos interjún keresztül. Bár a Köztársasági Őrezred, mint különálló szerv 2012. július 1-től megszűnt, állománya és feladatkörei a Készenléti Rendőrséghez kerültek át, így biztosítva továbbra is a védett személyek és kijelölt létesítmények megfelelő védelmét.

Kicsit kevesebbet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Nyilván sok olyan dolog van, amiről nem beszélhetnek, mert nem adhatják ki a kulisszatitkaikat, de az hogy valaki minden kérdésre azt feleli, hogy erre nem válaszolhatok, egy idő után unalmassá teszi a könyvet.

Olvashatunk interjút a Köztársasági Őrezred akkori parancsnokával, a helyettesével, testőrökkel, testőrnővel, és míg az elsőnél még érdekes volt az illető életpályája, addig a negyediknél már annyira nem…

Szóval alig vártam, hogy a testőrök után a védett személyekkel készített interjúk következzenek. Na, az már olvastatta magát. A legjobban a Szili Katalinnal készített beszélgetés tetszett, ha másért nem, hát ezért érdemes volt elolvasni a könyvet. Ő azon védett személyek közé tartozott, akikkel szerettek együtt dolgozni a testőrei. Nem próbált folyton kibújni a védelem alól és igyekezett mindenben egyeztetni velük. Mondhatni, Ő az ideális védett.

Olvasás közben sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen testőr, vagy milyen védett lennék. Nyilván az első teljesen kizárt, mert ahhoz nincsenek meg a megfelelő testi adottságiam. De még ha meg is lennének nem biztos, hogy ilyen életet szeretnék. Akármikor riaszthatnak, nincs nyugodt este, nyugodt hétvége. A testőr nem ehet és ihat akkor, amikor éhes, vagy szomjas, hanem amikor lehetősége van rá. És minden reggel úgy kel fel, hogy lehet, hogy ma lesz az a nap, amikor életét kell áldoznia a védett személyért. Bár a testőr feladata nem az, hogy a lövedék elé ugorjon, hanem az, hogy elmenekítse a védett személyt biztonságos helyre, mivel mindenkinek megvan a feladata az alakzaton belül, nyilván akinek a teljes testfelületével kell takarnia a védettet, az kapja adott esetben a golyót. Vajon van olyan híres személy, akiért ezt bevállalnám? Azt hiszem nincs… Persze a testőr nem válogathatja meg, hogy kit véd és kit nem. Politikai nézeteitől függetlenül maximális pontossággal és odafigyeléssel végzi a munkáját.

És hogy milyen védett lennék? Van, aki távolságtartó a testőreivel, van, aki focimeccset néz együtt velük. Valószínűleg én sem tudnék beszélgetés nélkül ülni mellettük az autóban, és ezzel igencsak megnehezíteném a dolgukat, mint például Mádl Ferenc, aki nagyon szeretett történeteket mesélni. Ezzel komoly problémákat okozva testőreinek: most az elnök úrra figyeljek, vagy arra, hogy a baltás gyilkos jön e szembe. Lehet, hogy annyit beszélnék, hogy a testőreim önként kérnék áthelyezésüket… Ezenkívül túl sok gondjuk nem lenne velem, hiszen nincsenek olyan hobbijaim, – mint mondjuk hosszútávfutás, vagy lovaglás - amivel kihívás elé állítanám őket. Bár lehet, hogy a hegedűgyakorlásaimat nehezen viselnék…

Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy az epilógusban az író egy menekítési gyakorlaton szerezett élményeit írja le, ahol ő játszotta a védett személyt.

Most pedig következzék a kedvenc részem, amely egy Abajpusztai lovas program után hangzott el a védett személy és a testőre között:

„- Tud lovagolni?

- Városi gyerek lévén lovakkal viszonylag ritkán találkozom… - „feleli a testőr.

- Mit tett volna, ha lovagolni akarok?

- Akkor valószínűleg nagyon gyorsan megtanulok.”

Mert a jó testőr mindent megold :-)

Végül pedig következzék egy rejtvény:

Miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

Megfejtés a következő bejegyzésben...