Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

„Állatok nélkül lehet élni, csak nem érdemes.” Szabó Magda

Ezzel a könyvvel is sikerült meglepetést okoznom a Könyvtáros Néninek. Mikor mondtam, hogy mit szeretnék, nagy szemeket meresztett. Hát Ő erről a könyvről még nem hallott. Majd meséljem ám el, hogy milyen volt. :-)

Szabó Magda nagyon szerette az állatokat. Kutya és macska hegyek vették körül élete során. „Nem zavarta munka közben sem, ha éppen az ott pihenő cicától az írógép kocsija elakadt. Finoman arrébb tolta kedvencét, és folytatta az írást.”

Az írónő és férje sokat utaztak, ilyenkor a szomszédok látták el cicájukat Évukát. A cica a két erkély közé helyezett pallón járt át a szomszédba. Az ott lakó házaspár szintén szerette az állatokat. Nekik is volt cicájuk, Piszekandúr. (Megtetszett ez a név, olyan kis aranyos, ha egyszer fiú cicám lesz, így fogják hívni) Ez a könyv Szabó Magda által Évuka nevében írt levelek a „Kedves Néni és Bácsi”, vagyis a szomszédok részére, mintegy köszönetképpen a gondoskodásért.

Hogy milyenek ezek a levelek? A téma „szakértőjeként” azt kell mondjam, hogy igen hiteles képet kaphatunk belőlük egy macska gondolkodás módjáról. :-)  Megtudhatjuk, hogy hiába a dorgálás a szétkapart bútorok, megrágcsált virágok miatt. Hogy hiába van télen fűtés a lakásban, Őkelme akkor is állati nagy hájat növeszt (biztos, ami biztos, nehogy fázzon), és vastag bundát is, amit persze tavasszal gyönyörűen levedlik, csak hogy még többet kelljen porszívózni. Évuka mindennapi sérelmeit „írja le” vicces formában a „Kedves Néni és Bácsi”-nak. E mellett pedig megköszöni a husikát, és egyéb finomságokat, amivel ellátják Őt.

 

Néhány idézet:

„… nem is vagyok kövér, csak molett. Kissé erős derékban.”

„A virágot ketten használjuk, gazdám nézi, én eszem.”

„Ez házimacska?” „Dehogy – mondta Mama, aki akkor is dühös, ha félnek tőlem, akkor is, ha térfogatomra tesznek megjegyzést -, ez hiúz. Most selejtezték ki az állatkertben, megvettem.”

Ahogy a Macskanaplóban, úgy ebben a könyvben is a cica mindenféle becenévvel illeti a körülötte élő embereket. Lánygazdi, fiúgazdi, Nyanyahó, stb. Vajon az Én macskáim, hogy hívnak Engem a hátam mögött, amikor egymással kommunikálnak? Lehet, jobb, hogy nem tudom. :-)

Aranyos kis könyv, érdemes elolvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Végszónak álljanak itt Évuka „gondolatai”: „Zárom levelemet, mert egyesek vacsorához készülnek, és a virsli héját igen szeretem.”