Kepes András: Matt a férfiaknak

Egy átlagos augusztusi napon besétáltam a könyvtárba és mivel az általam előre összeírt könyvek közül a Könyvtáros Néni egyet sem talált meg („pedig a számítógép szerint bent kellene lennie…”), elkezdtem nézelődni. És egy közeli polcról megszólított ez a remekmű. Igen elgondolkodtató olvasmány. Vajon nevelném-e a gyermekemet a Polgár-módszer szerint?

„Polgár László nevelési elve: korán kezdeni, sokat tanulni, és egy dologra összpontosítani.”

A könyv lényegében Polgár Judit életéről szól, de sokat megtudhatunk nővéreiről: Zsuzsáról és Zsófiról is. Kicsi koruktól kezdve (Judit például 5 évesen kezdte) tanultak sakkozni, napi 8 órán át. Megtudhatjuk miért nem jártak iskolába, hány évesen „lőtték az első nagy vadat”, hogy viselték a felnőtt férfi sakkozók, amikor 10-12 éves kislányokként megverték őket, milyen pszichológiai hadviselést folytatnak egymás ellen a versenyzők egy-egy sakk versenyen.

Kepes nem csak Polgár Judit elbeszélése alapján írta ezt a könyvet, hanem elkísérte őt versenyekre, s így maga is részese lehetett az eseményeknek, amikről beszámol.

Megismerjük Judit érzelmi szekundánsát, férjét Gusztit, aki igyekszik támogatni őt a versenyek alatt.

„Miközben Judit sakkozik, Gusztáv a Credit Suisse-palota folyosóján babakocsiban tologatja Hannát. Szeretne, szegény, Judit közelében lenni, de felesége számára most az igazi segítség az, ha tudja, kislányuk biztonságban van a papa felügyelete mellett. Guszti mellé szegődöm, hogy ne érezze magát olyan kirekesztettnek, és együtt tologatjuk a babakocsit. Hogy erről a látványról mit gondolhat az a több száz ember, aki az elegáns csarnokban azért tülekszik, hogy saját szemével láthassa a sakklegendákat, miközben két férfi, a versenyre fittyet hányva, egy mellékfolyosón babakocsit tologat…?”

Nagyon tetszett ez a könyv. Megkedveltem Kepes írás módját. Sakkozni ugyan nem tudok, de minden elismerésem Polgár Judité. Rendkívüli eredményeket ért el, és reméljük még fog is.

Kedvenc rész: „…előfordult, hogy amikor egy parti előtt kiraktam a kabalaoroszlánomat, amit az egyik edzőm adott, hogy erőt öntsön belém, felnőtt férfi ellenfelem mosolyogva benyúlt a táskájába, elővett egy kabalatigrist, és szembeállította az én oroszlánommal, hogy akkor harcoljanak ők is egymással.”

Olvasás közben eszembe jutott, hogy a első munkahelyemen Jenő nevű munkatársunknak a névnapjára egy olyan sakk készletet vettünk, amelyben a bábuk szerepét kis snapszos poharak töltik be. Ha valakinek leütik egy figuráját, meg kell innia a tartalmát. (Durvább meccseken minden lépésnél ki kell inni a figura pohár tartalmát) Vajon egy egyszerű halandó embernek egy ilyen parti során lenne esélye megverni az amúgy számára legyőzhetetlen Polgár Juditot? :-)