Szoknya

Tehát miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

„Szoknyához egy nő általában magas sarkú cipőt húz, abban pedig sem futni, ugrani, életet menteni nem lehet.” (Kolozsvári Andrea)

Hát ilyen egyszerű.

Dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök

„SEMPER FIDELIS”, avagy „Mindenkor hűséges” – tartja a kormányőrök jelmondata.

Ez a könyv a Köztársasági Őrezred testőreinek mindennapjait mutatja be számos interjún keresztül. Bár a Köztársasági Őrezred, mint különálló szerv 2012. július 1-től megszűnt, állománya és feladatkörei a Készenléti Rendőrséghez kerültek át, így biztosítva továbbra is a védett személyek és kijelölt létesítmények megfelelő védelmét.

Kicsit kevesebbet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Nyilván sok olyan dolog van, amiről nem beszélhetnek, mert nem adhatják ki a kulisszatitkaikat, de az hogy valaki minden kérdésre azt feleli, hogy erre nem válaszolhatok, egy idő után unalmassá teszi a könyvet.

Olvashatunk interjút a Köztársasági Őrezred akkori parancsnokával, a helyettesével, testőrökkel, testőrnővel, és míg az elsőnél még érdekes volt az illető életpályája, addig a negyediknél már annyira nem…

Szóval alig vártam, hogy a testőrök után a védett személyekkel készített interjúk következzenek. Na, az már olvastatta magát. A legjobban a Szili Katalinnal készített beszélgetés tetszett, ha másért nem, hát ezért érdemes volt elolvasni a könyvet. Ő azon védett személyek közé tartozott, akikkel szerettek együtt dolgozni a testőrei. Nem próbált folyton kibújni a védelem alól és igyekezett mindenben egyeztetni velük. Mondhatni, Ő az ideális védett.

Olvasás közben sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen testőr, vagy milyen védett lennék. Nyilván az első teljesen kizárt, mert ahhoz nincsenek meg a megfelelő testi adottságiam. De még ha meg is lennének nem biztos, hogy ilyen életet szeretnék. Akármikor riaszthatnak, nincs nyugodt este, nyugodt hétvége. A testőr nem ehet és ihat akkor, amikor éhes, vagy szomjas, hanem amikor lehetősége van rá. És minden reggel úgy kel fel, hogy lehet, hogy ma lesz az a nap, amikor életét kell áldoznia a védett személyért. Bár a testőr feladata nem az, hogy a lövedék elé ugorjon, hanem az, hogy elmenekítse a védett személyt biztonságos helyre, mivel mindenkinek megvan a feladata az alakzaton belül, nyilván akinek a teljes testfelületével kell takarnia a védettet, az kapja adott esetben a golyót. Vajon van olyan híres személy, akiért ezt bevállalnám? Azt hiszem nincs… Persze a testőr nem válogathatja meg, hogy kit véd és kit nem. Politikai nézeteitől függetlenül maximális pontossággal és odafigyeléssel végzi a munkáját.

És hogy milyen védett lennék? Van, aki távolságtartó a testőreivel, van, aki focimeccset néz együtt velük. Valószínűleg én sem tudnék beszélgetés nélkül ülni mellettük az autóban, és ezzel igencsak megnehezíteném a dolgukat, mint például Mádl Ferenc, aki nagyon szeretett történeteket mesélni. Ezzel komoly problémákat okozva testőreinek: most az elnök úrra figyeljek, vagy arra, hogy a baltás gyilkos jön e szembe. Lehet, hogy annyit beszélnék, hogy a testőreim önként kérnék áthelyezésüket… Ezenkívül túl sok gondjuk nem lenne velem, hiszen nincsenek olyan hobbijaim, – mint mondjuk hosszútávfutás, vagy lovaglás - amivel kihívás elé állítanám őket. Bár lehet, hogy a hegedűgyakorlásaimat nehezen viselnék…

Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy az epilógusban az író egy menekítési gyakorlaton szerezett élményeit írja le, ahol ő játszotta a védett személyt.

Most pedig következzék a kedvenc részem, amely egy Abajpusztai lovas program után hangzott el a védett személy és a testőre között:

„- Tud lovagolni?

- Városi gyerek lévén lovakkal viszonylag ritkán találkozom… - „feleli a testőr.

- Mit tett volna, ha lovagolni akarok?

- Akkor valószínűleg nagyon gyorsan megtanulok.”

Mert a jó testőr mindent megold :-)

Végül pedig következzék egy rejtvény:

Miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

Megfejtés a következő bejegyzésben...

 

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

„Állatok nélkül lehet élni, csak nem érdemes.” Szabó Magda

Ezzel a könyvvel is sikerült meglepetést okoznom a Könyvtáros Néninek. Mikor mondtam, hogy mit szeretnék, nagy szemeket meresztett. Hát Ő erről a könyvről még nem hallott. Majd meséljem ám el, hogy milyen volt. :-)

Szabó Magda nagyon szerette az állatokat. Kutya és macska hegyek vették körül élete során. „Nem zavarta munka közben sem, ha éppen az ott pihenő cicától az írógép kocsija elakadt. Finoman arrébb tolta kedvencét, és folytatta az írást.”

Az írónő és férje sokat utaztak, ilyenkor a szomszédok látták el cicájukat Évukát. A cica a két erkély közé helyezett pallón járt át a szomszédba. Az ott lakó házaspár szintén szerette az állatokat. Nekik is volt cicájuk, Piszekandúr. (Megtetszett ez a név, olyan kis aranyos, ha egyszer fiú cicám lesz, így fogják hívni) Ez a könyv Szabó Magda által Évuka nevében írt levelek a „Kedves Néni és Bácsi”, vagyis a szomszédok részére, mintegy köszönetképpen a gondoskodásért.

Hogy milyenek ezek a levelek? A téma „szakértőjeként” azt kell mondjam, hogy igen hiteles képet kaphatunk belőlük egy macska gondolkodás módjáról. :-)  Megtudhatjuk, hogy hiába a dorgálás a szétkapart bútorok, megrágcsált virágok miatt. Hogy hiába van télen fűtés a lakásban, Őkelme akkor is állati nagy hájat növeszt (biztos, ami biztos, nehogy fázzon), és vastag bundát is, amit persze tavasszal gyönyörűen levedlik, csak hogy még többet kelljen porszívózni. Évuka mindennapi sérelmeit „írja le” vicces formában a „Kedves Néni és Bácsi”-nak. E mellett pedig megköszöni a husikát, és egyéb finomságokat, amivel ellátják Őt.

 

Néhány idézet:

„… nem is vagyok kövér, csak molett. Kissé erős derékban.”

„A virágot ketten használjuk, gazdám nézi, én eszem.”

„Ez házimacska?” „Dehogy – mondta Mama, aki akkor is dühös, ha félnek tőlem, akkor is, ha térfogatomra tesznek megjegyzést -, ez hiúz. Most selejtezték ki az állatkertben, megvettem.”

Ahogy a Macskanaplóban, úgy ebben a könyvben is a cica mindenféle becenévvel illeti a körülötte élő embereket. Lánygazdi, fiúgazdi, Nyanyahó, stb. Vajon az Én macskáim, hogy hívnak Engem a hátam mögött, amikor egymással kommunikálnak? Lehet, jobb, hogy nem tudom. :-)

Aranyos kis könyv, érdemes elolvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Végszónak álljanak itt Évuka „gondolatai”: „Zárom levelemet, mert egyesek vacsorához készülnek, és a virsli héját igen szeretem.”

Ismét Párbaj :-)

Október 8-án indul a következő (harmadik) Könyvmoly Párbaj. Mivel az előzőt sikerült teljesítenem, gondoltam idén is 10 könyvvel indulok. Azaz 11-gyel, mivel az új szabályok szerint 10 + 1 Joker művet kell elolvasnunk (a Joker azt jelenti, hogy nem kell előre kiválasztani, hanem a párbaj alatt dönthetjük el, hogy mi lesz a 11.) Íme a 10-es listám:

1. Jules Verne: Nemo kapitány
2. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
3. Christopher Moore: Biff evangéliuma
4. Grimm legszebb meséi
5. C. S. Lewis: Narnia krónikái
6. Szabó Magda: Születésnap
7. Havas Henrik: Szeretők
8. dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök
9. J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
10. Jókai Mór: Az arany ember

Előző Párbajos tapasztalataim okán, úgy véltem, hogy idén jobb ha Én is összeállítok egy B listát. Csak a biztonság kedvéért...

B lista:
1. Fekete István: Tüskevár
2. Déry Tibor: Niki
3. Havas Henrik: Könyörtelenek
4. Charlotte Bronte: Jane Eyre
5. Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában
6. Ray Bradbury: A tetovált ember
7. Lucy Maud Montgomery: Avonlea-i krónikák
8. Joanne Harris: Csokoládé
9. Sohonyai Edit: Le a csajokkal!
10. Popper Péter: "Részemről mondjunk mancsot"

Innen üzenném a Húgomnak, hogy igen jól látja, köztük van a Tüskevár. Igaz, hogy a B listában, de gondoltam lassan ideje lenne adni neki egy esélyt. Persze "A kőszívű ember fiai"-ra még mindig nem vitt rá a lélek. :-)

Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló

Mikor ezt a könyvet megvettem, balga módon már a buszmegállóban elolvastam az első bekezdést. Ami azonnal megfogott…

„Tegnap végre elszántam magam, és szert tettem egy saját, külön bejáratú gazdira. Tudom, hogy nagy felelősség a gazditartás, de igazán felkészültnek éreztem magam, elolvastam egy csomó könyvet a gazdik szokásairól meg sajátos szükségleteikről, és úgy gondoltam, hogy már elég nagy macska vagyok ahhoz, hogy saját gazdim legyen.”

Ezek után alig vártam, hogy hazaérve belevethessem magam.

A főszereplő Nokedli (a tipikus macska) elkezdi trenírozni a lány és a fiúgazdit (ő csak így hívja őket), és megfigyeléseiről naplót vezet, melyben hitelesen leírja a macska tulajdonosok életét. Miszerint az ember munka után hazamegy, összeszedi a macskajátékokat (szőrmók egeret, sípolós egeret, gumi labdát, rongy labdát, műanyag labdát, játék mackót…), visszarámol a kipakolt fiókokba és szekrényekbe, felszedegeti az asztalról lefötört, játék gyanánt használt reklám újságokat, feltörli a víztócsát az itató körül. Mikor fáradtan ledobja magát az ülőgarnitúrára, megjelenik Őnagysága a macska és követeli a röpke egy-két órás simogatás és játék adagját, aztán persze a vacsoráját. Kétszer. Jobb esetben. Mert hogy a macskák legszívesebben óránként ennének. Ha hagynánk. Emellett természetesen úgy gondolják, hogy Ők az urak a háznál, a gazdi csak megtűrt személy, aki arra jó, hogy enni adjon.

Én személy szerint kettő ilyen huligán macskával élek együtt, úgyhogy teljesen átérzem a könyvben szereplő gazdik problémáit. De olyan hihetetlenül szuper szöveggel írja le mindezeket, hogy időnként fetrengtem a röhögéstől. Bizony egy-egy jelenetben ráismertem az én cickányaimra. A stílusról pedig sokszor jutottak eszembe Kern András elfogott levelei.

Kedvenc szereplő: Nokedli

Kedvenc részek:

„… a lánygazdi egy titokzatos helyre jár, úgy hívja, hogy „dolgozó”, és állítólag azért teszi, hogy legyen pénze macskakajára. Járhatna gyakrabban is, mert elég kevés kajára van pénze!”

„… a padláson lakik a barátom. Még nem láttam, de egész éjjel morzézott nekem, én meg vissza, és megbeszéltünk egy focimeccset is! Sajnos, a nevét elfelejtettem megkérdezni, de azt hiszem, úgy hívják, hogy „az a kib…szott pele”, legalábbis a lánygazdi ezt motyogta, amikor az éjszaka közepén a lesszabályról vitatkoztam vele. Szép név! De nekem az enyém is tetszik.”

 És a legnagyobb kedvenc, ami hűen tükrözi a macskák gondolkodás módját:

„Aztán fél egy körül felébredek, hogy éhes vagyok, de tapintatos is vagyok, mert megfigyeléseim szerint ilyenkor a lánygazdi még nem éhes, szóval türelmesen várok egészen háromnegyed egyig, és csak akkor kezdem a mancsommal szétfeszegetni a lánygazdi szemhéját.”

Nagyon aranyos és nagyon jó humorú könyv. Akinek van macskája, azért olvassa el, akinek nincs az, meg azért. 

Kepes András: Matt a férfiaknak

Egy átlagos augusztusi napon besétáltam a könyvtárba és mivel az általam előre összeírt könyvek közül a Könyvtáros Néni egyet sem talált meg („pedig a számítógép szerint bent kellene lennie…”), elkezdtem nézelődni. És egy közeli polcról megszólított ez a remekmű. Igen elgondolkodtató olvasmány. Vajon nevelném-e a gyermekemet a Polgár-módszer szerint?

„Polgár László nevelési elve: korán kezdeni, sokat tanulni, és egy dologra összpontosítani.”

A könyv lényegében Polgár Judit életéről szól, de sokat megtudhatunk nővéreiről: Zsuzsáról és Zsófiról is. Kicsi koruktól kezdve (Judit például 5 évesen kezdte) tanultak sakkozni, napi 8 órán át. Megtudhatjuk miért nem jártak iskolába, hány évesen „lőtték az első nagy vadat”, hogy viselték a felnőtt férfi sakkozók, amikor 10-12 éves kislányokként megverték őket, milyen pszichológiai hadviselést folytatnak egymás ellen a versenyzők egy-egy sakk versenyen.

Kepes nem csak Polgár Judit elbeszélése alapján írta ezt a könyvet, hanem elkísérte őt versenyekre, s így maga is részese lehetett az eseményeknek, amikről beszámol.

Megismerjük Judit érzelmi szekundánsát, férjét Gusztit, aki igyekszik támogatni őt a versenyek alatt.

„Miközben Judit sakkozik, Gusztáv a Credit Suisse-palota folyosóján babakocsiban tologatja Hannát. Szeretne, szegény, Judit közelében lenni, de felesége számára most az igazi segítség az, ha tudja, kislányuk biztonságban van a papa felügyelete mellett. Guszti mellé szegődöm, hogy ne érezze magát olyan kirekesztettnek, és együtt tologatjuk a babakocsit. Hogy erről a látványról mit gondolhat az a több száz ember, aki az elegáns csarnokban azért tülekszik, hogy saját szemével láthassa a sakklegendákat, miközben két férfi, a versenyre fittyet hányva, egy mellékfolyosón babakocsit tologat…?”

Nagyon tetszett ez a könyv. Megkedveltem Kepes írás módját. Sakkozni ugyan nem tudok, de minden elismerésem Polgár Judité. Rendkívüli eredményeket ért el, és reméljük még fog is.

Kedvenc rész: „…előfordult, hogy amikor egy parti előtt kiraktam a kabalaoroszlánomat, amit az egyik edzőm adott, hogy erőt öntsön belém, felnőtt férfi ellenfelem mosolyogva benyúlt a táskájába, elővett egy kabalatigrist, és szembeállította az én oroszlánommal, hogy akkor harcoljanak ők is egymással.”

Olvasás közben eszembe jutott, hogy a első munkahelyemen Jenő nevű munkatársunknak a névnapjára egy olyan sakk készletet vettünk, amelyben a bábuk szerepét kis snapszos poharak töltik be. Ha valakinek leütik egy figuráját, meg kell innia a tartalmát. (Durvább meccseken minden lépésnél ki kell inni a figura pohár tartalmát) Vajon egy egyszerű halandó embernek egy ilyen parti során lenne esélye megverni az amúgy számára legyőzhetetlen Polgár Juditot? :-)

Dan Brown: A Da Vinci-kód

„Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad… A szürke zóna az igen és a nem között. A hallgatás.” (Robert Langdon)

Szeretem ezt a könyvet, így már nem először olvastam. Bár lehet, hogy ez Tom Hanksnek köszönhető, aki a könyvből készült filmben a főszerepet játssza, és akit imádok. Számomra az ő személye egybeforrt Robert Langdon karakterével.

A történet a párizsi Louvreban kezdődik. Mikor a Szent Grál titkát őrző Sion-rend Nagymesterét, Jacques Sauniéret halálosan megsebesíti egy albínó szerzetes (Silas), aki a Grál lelőhelyét akarja kicsikarni belőle, Sauniére haldoklása közepette merész elhatározásra jut. Sejtvén, hogy társai, a 3 sénéchal (vagyis őrző) már halott, hogy tovább adhassa a titkot, utolsó erejével rejtélyes üzenetet hagy a padlón unokája számára, leírva benne egy nevet, aki segíteni tud neki. Nem is sejti, hogy ezzel alaposan gyanúba keveri az illetőt. Hiszen ha valaki nyomozóként azt látja a padlóra írva egy hulla mellett, hogy „Meg kell keresni Robert Langdont”, az első gondolata biztos az, hogy az áldozat a gyilkosa nevét írta le. Így hát a gyanúba keveredett Robert Langdon - aki nem mellesleg szimbólumkutató – Jacques Sauniére unokájával, Sophie Neveuvel együtt próbálja megfejteni Sauniére rejtvényeit, miközben a rendőrség üldözi őket.

Versek, anagrammák nehezítik a dolgukat, így Langdon javaslatára felkeresik Sir Leigh Teabing, egykori brit királyi történészt, aki a Grál megszállottja. Ő meséli el Sophienak, hogy mit is takar a Szent Grál legendája.

Teabingről időközben kiderül, hogy nem egészen azon az oldalon áll, ahol Robert és Sophie. Az általa okozott galibát túléve hőseink szabadon folytathatják a kutatást. Mígnem rájönnek a titok nyitjára.

 

A könyvben is, és a filmben is az a kedvenc részem, amelyben Robert Langdon megfejti Sauniére utolsó versikéjét, és a templomos lovagokhoz hasonlóan térdre hull a Szent Grál előtt.

                                                      

  „Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban,

     Nagy mesterek műve méltó nyughelyet ad,

Hol penge és kehely őrzi a kapukat,

Örökre megpihent a csillagok alatt.”