Horgolt egér

A következő egérkét karácsonyra horgoltam. Az ajándékozásnál Levi nevű kollégánkat húztam, aki egyébként informatikus. Hát mi mást kaphatott volna tőlem, mint egy horgolt számítógép egeret. :-)

Íme szemből

A Nagytesóval

Még tettem teát a csomagba, mert Levi azt is szereti, meg csokit. :-)
A mintát innen szedtem:
http://www.crochetspot.com/crochet-pattern-computer-mouse-toy/

Horgolt sas

A következő zöld-fehér sast egy Fradi-drukker munkatársnak horgoltam. Mondhatni beletörött a bicskám, mert horgolás közben eltörött a horgolótűm, úgyhogy be kellett újítanom egyet. 

Eléggé megszenvedtem vele a popcorn nevű pálcasor miatt, de szerintem megérte. Volt, aki papagájnak nézte, volt, aki pingvinnek, de a lényeg, hogy akinek horgoltam egyből rávágta: "Ez egy zöld-fehér sas". Ennyi. ENNYI.

Ha esetleg erre tévedne egy Fradi-drukker, megtehetné, hogy hagy nekem egy bejegyzést, hogy milyen a madár. :-)

Horgolt virág

Erzsébet napra horgolt kis csokrom:

A mintát itt találtam:
http://www.bhookedcrochet.com/2013/07/04/crocodile-stitch-flower/

Ebből horgoltam 3 darabot. A szára drót zöld szalaggal körbetekerve és újdonságként egy-egy gyöngyszemet is varrtam a virágok közepébe. :-)

Könyvmoly Párbaj előző és új

Pár hete lezárult a 4. Könyvmoly Párbaj, amin én lettem a közönségszavazás nyertese. :-)

Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik szavaztak rám és azoknak, akik az elmúlt évek során építő kritikával látták el valamelyik bejegyzésemet. :-) Köszi. Köszi. Köszi.

Most megmutatom az ajándékaimat:

Fémdrótból hajlított könyvjelző

Virágos kitűző

Virágos kitűző

Drótból hajlított ékszer

A következő Párbaj 2014. november 3-án kezdődik. Naná, hogy jelentkeztem rá.

„A” listám:

1. Anne Rice: Interjú a vámpírral

2. Fekete István: Bogáncs

3. Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

4. Nicolas Vanier: Belle és Sébastien

5. Akif Pirincci: Bársonytalpon oson a halál

6. Kami Garcia: Lenyűgöző teremtmények

7. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

8. John Scalzi: Zoë története

9. Kelly Creagh: Nevermore – Soha már

10. William Shakespeare: Hamlet

„B” listám:

1. Dan Brown: Angyalok és démonok

2. Terry Pratchett: Az igazi macska

3. Erich Kästner: A két Lotti

4. Michelle Paver: Farkastestvér

5. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

6. Amanda Hocking: A vér szava

7. Benedek Szabolcs: A vérgróf

8. Louisa May Alcott: Kisasszonyok

9. Louisa May Alcott: Jó feleségek

10. Louisa May Alcott: Fiatalurak

Természetesen van benne macskás sztori, de akad kutyás is. Aztán még vámpíros, szörnyes, földönkívülis, dán királyfis, ikres, család regényes, nyomozós, és nem tudom mondtam e már, hogy van benne macskás.

A Párbajról itt olvashattok:

http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/

És itt találjátok meg a nyereményeim alkotóinak elérhetőségét is, amennyiben megtetszett valamelyik és rendelni szeretnétek. :-) 

Nyitófül virág

Teréz napi horgolt nyitófül virág:

Saját találmány :-)
A belső része pom-pom, a szára pedig egy fém drót fonallal körbetekerve.

Fekete István: Vuk

„És a két kis rókaorr összeért.”

Egy továbbképzésre vittem magammal ezt a könyvet, hátha az adótörvények nem kötik le 6 órán keresztül a figyelmemet. Ha azt mondom, hogy sikerült kiolvasnom, akkor szerintetek? Na jó, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem egy vastag könyv a maga 88 oldalával. :-)

Története: (ha esetleg akadna még olyan zöldfülű ebben az országban, aki nem ismeri…)

A könyv Vukról, a kölyök rókáról szól, kinek családját megölik, így egy idősebb róka, Karak veszi maga mellé és tanítja.

Általában nagyon bele tudom élni magam a könyvekbe. Most sem volt ez másképp, így eléggé mellbevágó volt a rókák szemszögéből átélni, ahogy a vadászok a rókacsaládra uszítják kutyáikat, s a felnőtt rókák utolsó leheletükig védik kicsinyeiket a testükkel. Persze a jó vadász nem bánt olyan állatot, aminek kicsinye van. De ez itt most nem így történt.

Vuk szépen felcseperedik Karak mellett. Megtanulja, amit egy rókának tudni kell az életben maradáshoz. Megismeri a körülöttük élő állatokat, hogy kivel kell vigyázni, kit lehet megenni. :-)

Nagyon szép könyv, szeretni való. Persze ehhez kell Fekete István stílusa. Mert nem élet az élet Fekete Istvános tájleírás nélkül:

„Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és a szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös fényben úszott a fák dereka; hazafelé zümmögtek a méhek, és csengő madárdal fuvolázott ezer hangon.”

Vagy épp Fekete Istvános állatos párbeszéd nélkül:

„Gyere! Majd elfelejted. Élni kell. Megtanulni a szabad rókák furfangját, és megmutatni a Simabőrű Baromnak, hogy Vuk nemzetsége erősebb, mint ők.”

Íme, a rókák által a többi állatra használt elnevezések (a magam örömére, bár remélem másnak is tetszeni fog):

Gege (liba), Csassz (gyík), Unka (béka), Lutra (vidra), Vahur (kutya), Cin (egér), Kurri (kakas), Kata (tyúk), Kele (gólya), Mú (marha), Nyau (macska), Szú (sün), Csirik (menyét), Füstös (feketerigó), Kalán (nyúl), Tás (vadkacsa), Karr (kabasólyom), Szi (kígyó), Zú (légy), Kró (holló), Csi (fecske), Rá (szürkevarjú), Csám (disznó), Hu (bagoly)

Kedvenc részem:

„… hasra vágta magát, mintha elkaszálták volna, mert Kalán ballagott egyenesen feléje, azzal az ostoba képével és nagy füleivel, mely a nyulaknál olyan feltűnő.

Kalán megállt. Füleivel vitorlázott, és rövidlátó szemeit jobbra-balra meregette, mintha sokat látott volna. Nem szabad azonban Kalán szemeit annyira lebecsülni. Valamit meglátott. Valamit, ami fehér volt, és sehogy sem illett a harmatos zöld színek közé: a fehér tyúkot.

Kalán tojásforma fejében lassan a gyanú kezdett furkálni, amit füleinek élénk billegésével fejezett ki.”

Hogy kinek ajánlanám. Mindenkinek. Vadásznak és nem vadásznak egyaránt.:-)

És egy költői kérdés a végére. Ugye mindenki tudja, hogy készült a könyvből rajzfilm is?

Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás

Elérkezett hát az ünnepélyes pillanat, hogy belekezdjek a Könyvmoly Párbajos listám utolsó könyvének összefoglalójába. 

Gondoltam egy este, fél tíz felé, hogy még olvasok egy kicsit lefekvés előtt. Bele is kezdtem a Borzongásba. Aztán mikor legközelebb felnéztem, már majdnem éjfél volt. Bakker. Hogy fogok felkelni holnap? Na, még két ilyen estém volt és be is fejeztem. Nagyon tetszett, mert számomra nagyon érdekes volt a történet. Olvastam már sok könyvet vámpírokról, meg vámpírokról és farkasokról, de a csak farkasokról szóló könyvek eddig kimaradtak az életemből. És ez nem csak úgy farkasos romantikus limonádé volt, hanem volt egy jól kitalált története.

A főszereplő – Grace – kislány korában farkas támadás áldozata, bár a túlélője jobb szó, lesz. Ettől a naptól kezdve az élete meghatározó részévé válnak a farkasok. Vagyis inkább egy farkas, amelyik megakadályozta, hogy társai megöljék a lányt. Grace folyton őt keresi az erdő szélén lévő házuk udvarán. Ahogy a farkas is figyeli őt.

Aztán egy nap egy sebesült fiú jelenik meg a tornácukon, akinek pontosan olyan sárga szemei vannak, mint az ő kedvenc farkasának.

Nagyon érdekes volt, hogy az egyes fejezetek felváltva íródtak Grace és Sam (a fiú) szempontjából. Ők mesélik el az egész történetet.

Egy kicsit sokat szenvedtem olvasás közben, de ez csak azért volt, mert az írónő olyan jól írta le az ő szenvedésüket, hogy bele tudtam élni magam. Ahogy Edward Cullen is hezitált, hogy szabad e húsvér embert szeretnie és érintenie, úgy Sam-nek is problémát okozott ez farkasként. Hogy vajon ő, a „vérszomjas fenevad” megérdemli e ezt a lányt?

Sok idézetem nincs, mert valahogy nem vitt rá a lélek, hogy közben jegyzeteljek, de azért egyet leírok most:

„- Oké, srácok – kezdte -, biztosan többször is hallottátok ma a tanáraitoktól, de ne nyalogassátok a falikutakat, vagy csókolgassatok tökidegen embereket, rendben? Mert az Egészségügyi Minisztérium több agyhártyagyulladásos esetet jelentett az államnak ebben a részében. És ezt elkaphatjátok… bárkitől. Takony! Váladék! Csókolózás, nyalakodás! Nem szabad!

Elismerő huhogás hallatszott a terem végéből.

- Mivel semmi ilyesmit nem csinálhattok, csináljunk valamit, ami majdnem olyan jó. Társadalomismeret! Nyissátok ki a könyveket a száztizenkettedik oldalon.”

Azt olvastam, hogy ez a könyv a Mercy Falls farkasai trilógia első része, bár nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen vég után, amivel véget ért (amit ugye nem írok le, mert nem lövöm le a poént), még lehet folytatni. Kíváncsi leszek.

Fekete István: Téli berek

„Ilyen hidegben nincsenek boszorkányok,

mert odafagynának a söprűnyélhez…”

(Matula)

Bevallom őszintén, a Tüskevár óta hiányzott nekem az öreg Matula. Így alig vártam, hogy belekezdhessek a Téli berek című könyvbe. Azonban egy nagy probléma állta az utamat: a könyvből, amit kaptam, hiányzott az első 50 oldal. Úgyhogy beszerző hadjáratra indultam a lépcsőházban, ahol lakom és végül sikerült megszerezni a teljes regényt. Amit aztán le sem tudtam tenni. Nagyon imádtam.

Végig olvastam a jegyzeteimet, de mivel soha ilyen sokat még nem jegyzeteltem olvasás közben, mint ennél a könyvnél, nem lesz könnyű megírni az összefoglalót. Miről meséljek és miről ne? Annyi mindent bele kellene írni, de hát nem lőhetek le minden poént. Annyi gyönyörű vagy éppen tanulságos idézetet tudnék írni…

Szóval, ez a könyv a Tüskevár folytatása. Tutajos és Bütyök a téli szünetben visszatérnek a Kis-Balatonhoz az öreg Matula „szárnyai alá”. És a kalandok ott folytatódnak, ahol a nyári szünet végén abbamaradtak. Napjaik horgászattal és vadászattal telnek. Persze Tutajosnak megint időbe telik, hogy ne akarjon folyton okoskodni, hanem inkább Matula bácsira, vagy ahogy ő nevezi Gergő bácsira hallgasson. A végén az öregnek tett ígérete menti meg az életét. Szemtanúja lesz egy fiú balesetének, aki alatt beszakad a Balaton jege és megfullad. Pontosan ott, ahol Tutajos is elgondolkodik, hogy felkösse e a korcsolyát. Amit végül nem tesz meg, mert hát megígérte.

„…a Zala jegére ne menjen… a Balatonra ne menjen.”

A karácsonyt is kint töltik Matulával a kunyhóban, békességben, szeretetben. Egy kis borókabokor a karácsonyfájuk. Persze ajándékosztás is van:

„- Én adogatom a csomagokat, maguk meg mindenkinek az ágyára teszik, ami az üvé. Megnézni nem szabad, de még tapogatni sem…

Ezzel odaállt a sarokba rakott csomagok mellé, és felemelve az első csomagot, silabizálni kezdte.

- Matula – mondta és szinte elpirult…, és megtapogatta a papírt.

- Nem szabad tapogatni! – kiáltott a két gyerek.

- Azért nem kell kiabálni – mosolygott Matula, és Tutajos az öreg ágyára tette a csomagot.”

Fekete Istvánhoz mérten a történet mellé kapunk még egy csomó állat és tájleírást. Neki köszönhetően szinte megelevenedik előttünk a vadászó róka, vagy a menekülő őz képe, s magunk előtt látjuk a szakadó hóesést, vagy az átláthatatlan ködöt. Megtudhatjuk, hogy miért hasznos a szél, melyik időjárásnak mik az előjelei, hogyan fárasszuk a horogra akadt halat, hogy egyes állatok hová bújva töltik el a telet.

„Matula csóválta a fejét, de mosolygott, és arra gondolt, hogy öreg életének milyen kedves is ez az egész kelekótya társaság.”
Hát bizony, nekem is hiányozni fognak mind. Gergő bácsi, Tutajos, Bütyök, Csikasz és Bikfic. Na jó, még Nancsi néni és István bácsi is. Meg persze a többiek.

Nem volna rossz egy ilyen nyaralás, vagy telelés, ahogy tetszik. Vidéken az isten háta mögött. Bár ha azt kellene megennünk, amit én lövök, vagy horgászom ki, akkor lehet, hogy éhen halnánk. Pláne, ha még meg is kellene pucolnom.

***

Kedvenc idézeteim:

„… hajnalra akkora köd ereszkedett a berekre, hogy a lelőtt vadliba talán le sem tudott volna esni.”

„Nagy lett a csend, mintha az öregember megállította volna a pillanatot. Megállította volna a szétvillódzó gondolatokat, s azokat is leültette volna a tűz mellé, hallgatni s azzal foglalkozni, ami van, hogy: milyen szépen is együtt van most e három ember. Mellettük alszik a hűség, a levegőben csend, a s szívükben béke.”

„- Ha nyugdíjba mész, Nancsi, nem lesz olyan száraz szobád.

- Én nem megyek nyugdíjba, itt halok meg a sparhelt előtt…”

Puskin: Jevgenyij Anyegin

„De a lelkek ma ködben élnek,

Ma álmosít a vén morál,

Regényben is kedvelt a vétek,

S a jó legyőzve félreáll.”

Nem igazán tudom, hogy kellene hozzákezdenem ehhez az összefoglalóhoz. Félek, hogy amit leírok, nem adja át azt az érzést, amit közben éltem át. Nem volt egyszerű olvasni. Akárhányszor kinyitottam a könyvet, hogy „na most elolvasok pár oldalt”, az első 20 sor szenvedős volt. Kellett egy jó zene, és egy kis idő, hogy bele tudjak merülni és élvezni tudjam. Hogy meglássam a szépségét a rímeknek és a különböző költői képeknek. De belejöttem és egyre jobban tetszett.

Ugyan középiskolásként már elolvastam egyszer, de nem ártott felfrissíteni. Ha valaki arra számít, hogy most egy alapos elemzést fog itt olvasni, akkor ki kell, hogy ábrándítsam. Ez egy Bandytha féle összefoglaló lesz. :-) Esetlegesen erre tévedő diákok ennek megfelelően kezeljék.

A mű egy verses regény, egy orosz író (költő) tollából. Főhőse – Anyegin - nagybátyja halála után költözik vidékre a tőle örökölt birtokra. Hogy milyen jó fej, gondoskodó ember is Anyegin? Íme a gondolatai miközben haldokló nagybátyja mellett ült:

„De jaj, már több, mint életuntság

Mellette ülni éjt-napot,

S még egy percig sem hagyni ott!”

…

„Gyógyszert kínálni, szánva nézni –

S titokban sűrűn nyögni fel:

„Az ördög már mikor visz el?”

Tehát Anyegin vidéken folytatja életét, ahol estélyről estélyre, tea partiról tea partira jár. Mondhatni a társaság központjává válik. Megismeri Lenszkijt, aki a legjobb barátja lesz, és a Larin családot, ahol a nagyobbik lány szerelemre lobban iránta. Ő Tatjana, aki:

„Vadóc, bús, félénk, zajra rebben,

Mint szarvasgím a rengetegben,”

A lány levélben vallja meg érzelmeit Anyeginnek. Gondolom, sokan emlékeznek erre a levélre még iskolai tanulmányaik idejéből, hiszen a legtöbbünknek egy részét meg is kellett tanulni kívülről. 

„Én írok levelet magának –

Kell több? Nem mond ez eleget?

Méltán tarthatja hát jogának,

Hogy most megvessen engemet.”

Aztán jön az „én nem érdemlem meg magát és a csak szenvednénk ebben a házasságban” duma és Anyegin visszautasítja Tatjanát.

Tatjana később férjhez megy egy herceghez, s évek múlva újra összetalálkoznak, és ekkor Anyegin rádöbben, hogy ő tulajdonképpen szereti a lányt. Így aztán most ő ragad tollat, hogy levélben vallja meg érzéseit. Őszintén mondom, hogy arra már nem emlékeztem a középiskolai időkből, hogy Anyegin is írt levelet Tatjanának, talán mert abból nem kellett megtanulni egy részletet sem. De nem is sikerült olyan jól, mint Tatjana levele.

Az ember azt gondolhatná, hogy nagy egymás nyakába borulás következik. Hát nem. Tatjana ugyanúgy visszautasítja Anyegint, ahogy ő tette vele annak idején.

„De másnak szánt a sors oda,

S hűtlenné nem leszek soha.”

Hát ennyi. Mondhatni mindketten megszívták, mert Anyegin egykor nem merte feláldozni a szabadságát a boldogság oltárán. Persze akadt közben más egyéb esemény, de nem akarok minden poént lelőni. Inkább olvassátok el.

Kedvenc szereplőről nem nagyon tudnék nyilatkozni, de kedvenc idézetem akadt bőven. Az első mindjárt az, amivel kezdtem az összefoglalót. Továbbá:

„Eltűnt a boldogság kora,

Mint réten talpad kis nyoma.”

*

„Éj lesz, a hold, az éji strázsa,

A messzi égbolton halad.”

*

„Zsellérgyerek szalad vidulva,

S lónak képzelve önmagát,

Utast húz szánkóban: kutyát,

A huncutnak fagy már az ujja,

Sírna s nevet. Ablak megett

Az anyja feddőn integet.”

Knight Rider kicsit másképp

https://www.youtube.com/watch?v=wYxOAUvtJ8g

Nyitófül virág

Anna napi horgolt nyitófül virág (saját találmány):

Sajnos mostanság a fémdobozos üdítők gyártói elkezdtek olyan nyitófüleket tenni a dobozokra, amiknek csak egyik oldalán van olyan lyuk, amibe horgolni lehet, ezért ezeket nem tudtam karkötőhöz, illetve övhöz felhasználni. Így hát gondoltam egyet, és csináltam belőlük virágot.

Nem sikerült még rájönnöm, hogy milyen virág is ez, kicsit talán hasonlít a szegfűhöz. Ha valakinek van ötlete, nyugodtan írja meg hozzászólásban. 

Egyébként a nyitófüleket a legegyszerűbb pálcákkal horgoltam egymáshoz, majd az utolsót hozzáhorgoltam az elsőhöz, így alkottam belőlük kört. 5-5 nyitófülből lett két kör, ezeket egymásra tettem kicsit elcsúsztatva, hogy a "szirmok" ne pont egymás felett legyenek és összevarrtam. A közepe pedig egy kisebb pom-pom.

Christopher Moore: Totál szívás

Kb harmadszor írom át az ajánlóm, mert nem akarom megsérteni sem az írót, sem a kiadót, sem azokat, akik szeretik ezt a könyvet. De az a helyzet, hogy én naaaagyon sokat szenvedtem vele. Már több, mint két hónapja kések vele a könyvtárból, mert ugyebár ami nem tetszik, azt nehezen olvassa az ember. Hogy finom legyek és nőies: engem nem győzött meg. De ha valaki szereti a beteg humorú vámpíros könyveket, akkor olvassa bátran. 

Szóval, ez a Vérszívó Démonok folytatása. A főszereplő csaj - Jody - vámpírrá változtatja Thomas C. Floodot, a szerelmét.  Dúl a láv, meg minden, öröm és bódottá.

Egy lökött kis csajt bérelnek fel segítőnek, hogy amíg ők nappal ájultan fekszenek, ő intézkedjen helyettük ügyes-bajos dolgaikban. Elég érdekes a lány, egy szabad szájú, kizárólag szlenget használó, gót kis csaj.

Közben „feléled” az előző részben megismert vámpír, aki átváltoztatta Jodyt, és bosszút akar állni mindenféle ellene elkövetett tettükért, és nem mellesleg elkezdenek szaporodni a vámpírok a városban. 

 Ahogy Rivera és Cavuto nyomozók mondanák:

„- Megszívtuk.

- Ja.

- Az egész város megszívta.

- Ja.”

Azért akadt egy kedvenc mondásom a sok ökörség között, amit egy női ruhába öltözött férfi mondott:

„Akkor nyomd meg a stopot, szivi. Nyomd meg a stopot.”

Ki-ki döntse el, hogy milyen élethelyzethez illő mondatok ezek.

Egyébként, ha valakit érdekel, akkor az Agave kiadó honlapján most 81%-os leértékeléssel, 2.580 Ft helyett csak 500 Ft-ért kapható a könyv. Szupercukkini…

Horgolt nyuszi

Mivel véget ért a Nyuszis kihívás, most már nyugodtan közzétehetem a nyulam képét. Íme Nyusszer a gót nyuszi.

 

Sajnos nem végeztem valami előkelő helyen, mert nem sokan díjazták, hogy egy "kicsit" másképp értelmeztem a húsvéti nyuszi fogalmát. Amúgy tök jó móka volt a tervezéstől a megvalósításig. Először rocker nyuszit akartam, mert van egy pár rocker a családban, de ahogy horgoltam-horgoltam, rájöttem, hogy ez már nem is rocker, hanem gót. Ne tudjátok meg mennyit hajkurásztam az icipici keresztet a nyakékhez. És mennyit szenvedtem a piros strasszokkal, mire egyesével ráragasztottam a fülére őket. De megérte. Lehet, hogy az utolsók között végeztem, de nekem tetszik. Mégiscsak az én kölyköm.

Mivel megfogadtam, hogy teszek fel egy olyan képet róla, amin én is rajta vagyok, íme:

Egyébként nagyon sok kép készült Nyusszerről, amiért külön köszönet Jucinak és Karesznak, azaz a J-Moments-nek:
http://www.j-moments.hu/
Vicces volt, ahogy ketten együtt körbeugráltak egy horgolt nyulat, hogy most innen fényképezzük, most ott állítunk a fényeken, most ilyen háttér, most olyan nem tom mi. Nagyon-nagyon szépen köszönöm nekik.

A versenyt amúgy a 21-es nyuszi nyerte, akinek drukkoltam. A másik nagy kedvencem a 23-as volt, mert ő egy igazi dzsentlmen.

Horgolt virágok

Andrea napi Polygala serpyllifolia:

Aki tudja a magyar nevét, legyen szíves írja meg hozzászólásban, mert én csak annyit tudok, hogy valami pacsirtafűféle.

Minta eredete:
http://melibondre.com/blog/?p=2741



Anyák napi csokor Clematis brachiata-ból:

Ez pedig valami iszalagféle...

Minta eredete:
http://melibondre.com/blog/?p=1892

Ilyen zenével könnyebben megy a tanulás...

http://www.youtube.com/watch?v=Pz12Vx3qJdg

Szabó Magda: Abigél

„Milyen hosszú pillái vannak,

 nem is való, hogy egy férfinak ilyen szép legyen a szeme.”

Amikor kinyitottam Abigél könyvtári példányát – ami egyébként 1982-es kiadás és volt vagy 35 Ft anno – először a könyv illata fogott meg. Furcsa illat volt ez. Kicsit poros, „régi papíros” meghatározhatatlan valami, amiről eszembe jutott a gyerekkorom. Azt hiszem valamelyik játékomnak lehetett ilyen illata, de felidézni nem tudtam, hogy melyiknek.

Ezt a könyvet a B listámról cseréltem újraolvasás céljából. Elég nehezen tudtam ráhangolódni az elején, de aztán ahogy egyre több szereplő kapcsolódott be az eseményekbe, már nem nagyon tudtam letenni.

A második világháború idején Vitay Georgina boldogan éli mozgalmas kis életét Pesten, táncos teadélutánok, csinos ruhák, frizurák között, mígnem egy nap szeretett apja autóba ülteti és minden magyarázat nélkül egy isten háta mögötti városka – Árkod – leánynevelő intézetébe viszi. Egy helyre, ahol a diáklányok egyforma egyenruhában, egyenhajjal szigorú szabályok közt töltik napjaikat, akkor ülnek le, vagy esznek, amikor engedélyt kapnak rá, istennek tetsző munkákat végeznek és szorgalmasan tanulmányozzák a Bibliát. Ginának nem sikerül elsőre a beilleszkedés, így még a szökéssel is megpróbálkozik, ám elkapják és visszaviszik az intézetbe. Mikor ezt elmeséli apjának, ő nem látva más esélyt, beavatja Ginát ittlétének titkába, hogy megelőzze lánya újabb szökési próbálkozását. Gina belátja, hogy maradnia kell. Ettől kezdve mindent elkövet, hogy diáktársai befogadják őt.

Persze a történet nem csak ennyiből áll. Színesítik még tanárok, ellenállók és Abigél.

Csodatevő Abigél, kinek szobra az iskola kertjében áll. Valódi kilétét homály fedi, csak annyit tudni róla, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Többek között Ginán is, mikor menekülnie kell.

Nehéz kedvenc szereplőket megnevezni, mert nem volt olyan, akit ne szerettem volna meg a végére. Na jó, Ferit érthető okokból nem kedvelem. Azért akadt néhány kiemelkedő figura:

Kalmár Péter, a jóképű osztályfőnök, „aki úgy tanította a történelmet, hogy belefényesedett az ember szeme, míg hallgatta…”

Zsuzsanna testvér, akinek irigylem azt a képességét, hogy minden körülmények között hűvösen nyugodt tud maradni.

Kőnig, az esetlen latin tanár, aki „nyilván nem azért maradt agglegény ötvenkét éves koráig, mert vad indulatokat tudna ébreszteni a női szívekben.”

A legnagyobb kedvencem viszont – kövezzetek meg érte, nem bánom – Torma Gedeon, az igazgató, a Matula rendjének őre. „Vitay Georgina elköszön apjától, elköszön igazgatójától, és elmegy.”

Most következzék két kedvenc idézetem, ami akár rejtvény is lehet azoknak, akik többször is olvasták és betéve tudják a könyvet. Na, ki mondta őket?

„Menjen szépen haza, nem való szent lányoknak éjszaka csavarogni az utcán.”

„Nekem a föld hátán semmi közöm sincs valakihez, akiről maga azt képzeli, hogy van.”

Nem valami szép dolog, de ha elolvasok egy könyvet, akár mennyire tetszett, évek múlva már nem emlékszem a végére. Így volt ez most is, úgyhogy hasonlóan a Matula megannyi diákjához, én is végig találgattam, hogy kit is takar Abigél legendája. Ki is valójában Abigél? Reménykedtem, hogy ő az, és ő volt.

Horgolt karkötő

Csak a szokásos nyitófül horgolás. Végre összejött egy karkötőre való zöld. Köszönet mindenkinek, aki olyasmit ivott (akár a kedvemért, akár nem), amin zöld nyitófül van...

Nyuszis kihívás

Jelentkeztem a 2014 - Tavaszi horgolós/kötős kihívásra, ahol - ha már Húsvét közeleg - a résztvevőknek egy nyuszit kell horgolnia vagy kötnie. Aztán egy erről készült képet kell beküldeni a szervezőknek, és az ő blogjukon egy héten át lehet szavazni a nyuszikákra.

Ha valaki szeretne indulni a versenyen, vagy bővebben olvasni róla, akkor itt megteheti:

http://chutiwood.blogspot.hu/2014/03/2014-tavaszi-horgoloskotos-kihivas.html

Simon Tamás: Vérmacska 2, avagy a világuralom Alfira tör

„… ha engem valaki meglát, akkor úgy marad, hogy egész életében belém van szeretve.”

(Alfi)

Vigyázat, nyomokban trágár szófordulatokat tartalmaz!!!!

Azok az olvasási szabályok, amikre az első kötet kritikájánál felhívtam a figyelmet, itt is ugyanúgy érvényesek. Tessék ezt figyelembe venni. Talán annyival bővíteném ki a listát, hogy nyilvános helyen olvasni kockázatos. Bár lehet, hogy a vidám kacarászás, amit a jól sikerült poénok kiváltanak az olvasóból, mosolyt csalnak a környezetében lévők arcára is. Vagy nem. Egy biztos, én ugyanúgy imádtam Simon Tamás (Szőri) humorát, mint az elsőben.

Tehát. Fő-főszereplőnk még mindig egy macska. Alfi, az ezüst cirmos álom együtt éldegél gazdájával Szőrivel, aki „életét tekintve siralmas, méretét tekintve hatalmas”, a Feketehajúval, aki a Szőri anyja, és egy másik cicával, akit ő csak simán „Kislófasz”-nak hív.
Alfi természetesen még mindig a világ közepe, egy isten. A gazdik csak azért élnek, hogy őt szolgálják, és azért dolgoznak, hogy neki meglegyen a napi betevő tasakos. Legalábbis Alfi szerint. „Alattvalóinak” egy kicsit más a véleménye.

Szőrinek kiadják a könyvét (ami ugye a Vérmacska első része), aztán író-olvasó találkozóra jár. Persze a siker nem az ő érdeme, hanem egyértelműen Alfié, aki továbbra is ellátja életviteli tanácsokkal és csajozási tippekkel gazdáját, aki aztán egy szép napon sikeresen becsajozik. Hosszas erőlködés és kínlódás árán szert tesz egy igazi csajra, amit azonban Alfi addig nem hisz el, amíg nem a saját szemével látja. Így hát Szőri bemutatja a családnak a Csajt:

„Szóval megtörtént a bemutatkozás, a fantomnő kilépett az árnyékból, és tényleg létezik.”

Innentől Alfi kicsit háttérbe szorul. Aztán később már nagyon. Amikor pedig Szőri és Alfi a Csajhoz költöznek, ahol egyébként van 6 másik macska, akkor elkezdődik a kurva világ…

Lássunk néhány jelenetet, amelyben magunkra ismertem:

„És akkor előkerült a kibaszott hám, lefogtak, és akaratom ellenére rám erőltették, mintha valami jöttment kutya lennék. Na, de elindultunk a kert felé, engem húztak a földön, mert nem akartam így menni,…”
Milyen szép is egy kiadós séta után a poros bundájú macskát kivakarni a koszból. Mi egyszer próbáltuk ki a hámot, nem mostanában fogjuk megismételni.

„Kiszöktem. A Szőri meg a Csaj rohant utánam, hogy elkapjanak, de én cseles voltam, és minden irányba szaladtam szinte egyszerre.”
Ez mondhatni mindennapos, mert amint nyílik az ajtó, a két macska, mint a nyíl szalad kifelé, ki erre, ki arra.

Meg kell említenem valamiket - amikről az első rész kritikájában nem szóltam - mégpedig az illusztrációkat, amiket Szerelem Melinda készített, és amik végig kísérik mindkét könyvet. Természetesen Alfit ábrázolják mindenféle tipikus macska pózban. Nagyon aranyos kis rajzocskák, igencsak feldobják a könyvet.

A végére még néhány klafa idézet Alfitól:

„Az este a Pista meg a többiek olyan részegek voltak, hogy az ablakban ülve tisztán hallottam, ahogy énekelnek. Mármint én hallottam tisztán, nem ők énekeltek úgy.”

 „… meg kellett vigasztalnom, mondogatnom, hogy nem lesz az égadta világon semmi baj, és ha esetleg meghalnál, akkor nekem lesz franciaágyam.”

Alfit továbbra is megtaláljátok a cafeblogon:

http://alfimacsek.cafeblog.hu/

És a facebook-on:

https://www.facebook.com/alfimacsek

Ezeket is lehet figyelni, mert időnként felkerül egy-egy jó kis bejegyzés és/vagy fénykép. Ha akarjátok, lessétek meg, ha nem, hát nem. Vagy ahogy Szőri mondaná: „ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit csak akarsz.”

Horgolt orchidea

Íme a Zsuzsanna napi horgolmányom:

Orchidea

A mintát itt találtam:
http://cache.lionbrand.com/faq/589.html

A cserép szerepét egy zöld műanyag pohár tölti be, a föld barna krepp papír felszeletelve, a levele zöld fonal, a szára pedig egy vékony drót, körbe tekerve szintén zöld fonallal.

Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör

„… nem biztos, hogy az szeret a legjobban, aki szép szavakkal szeret.”

(Hantosi Réka)

 

Vigyázat, nyomokban trágár szófordulatokat tartalmaz!!!!

Már a 2. oldalnál látszott, hogy ebből jó kis összefoglaló lesz. Beleszerettem ebbe a könyvbe, vagy mondhatjuk úgy is, hogy alfinista lettem. Pusztán a jegyzeteim visszaolvasása elég ahhoz, hogy visítva röhögjek. Így hát nagyon szívesen ajánlanám mindenkinek, de nem tehetem. E könyv olvasásának ugyanis komoly szabályai vannak, olyasmik, mint Gibbs szabályai az NCIS-ben :-)

1. Akinek még nincs macskája, de szeretne a közeli, vagy távoli jövőben, az semmi esetre se olvassa el…
2. Akinek van macskája és azt hiszi, hogy nála ádázabb fenevad nem létezik, az feltétlenül olvassa el, hogy lássa, hogy az ő cickánya nem is olyan vészes.
3. Aki nem bírja a káromkodást az bele se kezdjen. Alfi mondhatni kötőszóként használja a férfi és női, illetve patás állatok nemi szervének durvább megnevezéseit, a szexuális érintkezésre felszólító igékről már nem is beszélve. A legfinomabb kifejezésként még talán a köcsögöt említhetném.
4. Gyereknek még véletlenül se adjuk a kezébe.

Akkor kinek is ajánlom? Hát, hogy a sógor jelöltem szavaival éljek, annak, aki szereti, ha egy könyv „odabasz”. (Most Alfi is biztos büszke lenne rám…)

Szóval, ez egy macska naplója. Gondolom, senki nem lepődik meg a választásomon. A főszereplőnk Alfi, egy gyönyörű ezüst cirmos macsek roppant szókimondóan, igen trágár stílusban ír a saját és a gazdi - akit egyébként Alfi csak Szőriként emleget végig – mindennapjairól és arról, hogy toppan be az életükbe egy talált kis cica.

Természetesen a kedvenc szereplőm Alfi, és nem csak azért, mert féltem a vádlimat. Ez az ezüst cirmos álom hol csajozási tanácsokkal látja el Szőrit, hol szobakörbefutó világbajnokságra készül, szeret kertészkedni, mérsékelt mozgású és hízásra hajlamos. Hobbija a WC lehúzás az éjszaka teljes csendjében, és a "majd máskor edzés". Kiválóan ért mások önbizalmának növeléséhez és a szeretet sugárzásához. Hát lehet őt nem imádni ezekért? Persze, azért kicsit megszerettem Szőrit is.

Egyébként, ha valaki elolvassa a könyvet és még nem elég neki, akkor megtalálja Alfit cafeblogon:

http://alfimacsek.cafeblog.hu/ 

És a facebook-on is:

https://www.facebook.com/alfimacsek 

És most következzék néhány fincsi kis idézet Alfitól:

Egy a könyvből:

„Ráadásul egész nap kettesben voltunk, nem volt valami romantikus, mert elénekelte az egész magyar rockzenei színtér minden slágerét, amivel nem is lenne semmi gond, ha nem olyan hangja lenne, mintha egy repedt fazekat húznának a betonon éjjel, amikor nagyon csend van.”

Egy a blogról:

„Mindenesetre mondta, hogy most macskadorombolásra van szüksége és mivel én köcsög vagyok, ezért letöltött egy alkalmazást a telefonjára, amiben van macskadorombolás hang.”

Egy a facebook-ról:

„Ti pedig kurva jó fejek vagytok - hisz aki engem szeret, az köcsög nem lehet, tartja a mondás, amit én mondtam…”

  

Én most megyek és neki is látok a második résznek. Nektek pedig azt ajánlom, hogy olvassátok és szeressétek ti is Alfit, mert különben kurva világ lesz…

Ha esetleg Alfi erre tévedne, íme az én cica lányaim :-)

Horgolás

A következő virágok Ágnes napra készültek.
Bókoló gyömbérgyökér:

Ez volna az eredeti. Nem tudom hányan ismerik, én speciel nem tudtam mi ez...

A mintát itt találtam:
http://melibondre.com/blog/?p=2894


Szulák:

Ezt már biztos többen ismerik

A mintát itt találtam:
http://melibondre.com/blog/?p=2874

Köszönet a segítségért a Makay István utcai "Tesó" virágüzletének, ahol is az eladó olyan kedves volt, hogy tök ingyen ellátta szárral a virágokat és szépen ráragasztotta még a leveleket is.