Simon Tamás: Vérmacska 2, avagy a világuralom Alfira tör

„… ha engem valaki meglát, akkor úgy marad, hogy egész életében belém van szeretve.”

(Alfi)

Vigyázat, nyomokban trágár szófordulatokat tartalmaz!!!!

Azok az olvasási szabályok, amikre az első kötet kritikájánál felhívtam a figyelmet, itt is ugyanúgy érvényesek. Tessék ezt figyelembe venni. Talán annyival bővíteném ki a listát, hogy nyilvános helyen olvasni kockázatos. Bár lehet, hogy a vidám kacarászás, amit a jól sikerült poénok kiváltanak az olvasóból, mosolyt csalnak a környezetében lévők arcára is. Vagy nem. Egy biztos, én ugyanúgy imádtam Simon Tamás (Szőri) humorát, mint az elsőben.

Tehát. Fő-főszereplőnk még mindig egy macska. Alfi, az ezüst cirmos álom együtt éldegél gazdájával Szőrivel, aki „életét tekintve siralmas, méretét tekintve hatalmas”, a Feketehajúval, aki a Szőri anyja, és egy másik cicával, akit ő csak simán „Kislófasz”-nak hív.
Alfi természetesen még mindig a világ közepe, egy isten. A gazdik csak azért élnek, hogy őt szolgálják, és azért dolgoznak, hogy neki meglegyen a napi betevő tasakos. Legalábbis Alfi szerint. „Alattvalóinak” egy kicsit más a véleménye.

Szőrinek kiadják a könyvét (ami ugye a Vérmacska első része), aztán író-olvasó találkozóra jár. Persze a siker nem az ő érdeme, hanem egyértelműen Alfié, aki továbbra is ellátja életviteli tanácsokkal és csajozási tippekkel gazdáját, aki aztán egy szép napon sikeresen becsajozik. Hosszas erőlködés és kínlódás árán szert tesz egy igazi csajra, amit azonban Alfi addig nem hisz el, amíg nem a saját szemével látja. Így hát Szőri bemutatja a családnak a Csajt:

„Szóval megtörtént a bemutatkozás, a fantomnő kilépett az árnyékból, és tényleg létezik.”

Innentől Alfi kicsit háttérbe szorul. Aztán később már nagyon. Amikor pedig Szőri és Alfi a Csajhoz költöznek, ahol egyébként van 6 másik macska, akkor elkezdődik a kurva világ…

Lássunk néhány jelenetet, amelyben magunkra ismertem:

„És akkor előkerült a kibaszott hám, lefogtak, és akaratom ellenére rám erőltették, mintha valami jöttment kutya lennék. Na, de elindultunk a kert felé, engem húztak a földön, mert nem akartam így menni,…”
Milyen szép is egy kiadós séta után a poros bundájú macskát kivakarni a koszból. Mi egyszer próbáltuk ki a hámot, nem mostanában fogjuk megismételni.

„Kiszöktem. A Szőri meg a Csaj rohant utánam, hogy elkapjanak, de én cseles voltam, és minden irányba szaladtam szinte egyszerre.”
Ez mondhatni mindennapos, mert amint nyílik az ajtó, a két macska, mint a nyíl szalad kifelé, ki erre, ki arra.

Meg kell említenem valamiket - amikről az első rész kritikájában nem szóltam - mégpedig az illusztrációkat, amiket Szerelem Melinda készített, és amik végig kísérik mindkét könyvet. Természetesen Alfit ábrázolják mindenféle tipikus macska pózban. Nagyon aranyos kis rajzocskák, igencsak feldobják a könyvet.

A végére még néhány klafa idézet Alfitól:

„Az este a Pista meg a többiek olyan részegek voltak, hogy az ablakban ülve tisztán hallottam, ahogy énekelnek. Mármint én hallottam tisztán, nem ők énekeltek úgy.”

 „… meg kellett vigasztalnom, mondogatnom, hogy nem lesz az égadta világon semmi baj, és ha esetleg meghalnál, akkor nekem lesz franciaágyam.”

Alfit továbbra is megtaláljátok a cafeblogon:

http://alfimacsek.cafeblog.hu/

És a facebook-on:

https://www.facebook.com/alfimacsek

Ezeket is lehet figyelni, mert időnként felkerül egy-egy jó kis bejegyzés és/vagy fénykép. Ha akarjátok, lessétek meg, ha nem, hát nem. Vagy ahogy Szőri mondaná: „ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit csak akarsz.”