John Scalzi: Zoë története

„Fekete öves nyomtatóhuszárok vagyunk.”

Ez a könyv a Vének háborúja sorozat 4. része. Előre bocsátom, hogy nem olvastam az előző 3 könyvet, tehát nagyjából semmit nem tudok az előzményekről. Azért csak nagyjából, mert annyit azért megtudtam, hogy ebben a könyvben ugyanazokat az eseményeket követhetjük végig, mint az előzőben, csak más szereplő szemszögéből. Mégpedig Zoë Boutin Perry, az előző rész főszereplőinek örökbe fogadott gyermeke szemszögéből.

Azért mertem mégis belevágni, mert önálló történetként is egész jól megállja a helyét. És mert ideje volt már egy kis sci-fi olvasásnak.

A történet lényege, hogy Zoë nevelőszüleit kinevezik egy új gyarmat vezetőinek. Így aztán útra kelnek, hogy egy idegen bolygón (Roanoke), idegen emberek között kezdjenek új életet. Mondanom sem kell, hogy a könyv nem azért 300 oldal, mert minden happy, hanem azért mert egy új bolygó meghódításakor adódnak problémák. Nem elég, hogy meg kell küzdeniük a természettel és az ott lakó törzsekkel, állatokkal, de még idegenek is meg akarják semmisíteni az új gyarmatukat. Ám Zoë szereti keresztülhúzni mások számítását. Ha lőni kell, ő énekelni kezd, ha ölni kell, ő ajándékot ad.

Zoë. Egy 15 éves kamasz lány, akinek egy „bolygóközi” egyezmény alapján minden lépését két obin testőr kíséri, és rögzíti, hogy aztán a többi fajtársuk szintén láthassa és tanulhasson tőle. Mert Zoë amolyan „istennőféle” az obin társadalom számára. Hogy néz ki egy obin? Végy egy zsiráfot és egy óriáspókot és jól gyúrd össze. Na, elég ijesztő lett? Akkor jó.

„-Figyelj Zoë… - kezdte Enzo, majd ahogy átpillantott a vállam fölött, a szeme tágra nyílt.

- Hadd találjam ki. Két félelmetes kinézetű földönkívüli dekkol a hátam mögött.

- Honnan tudod? – nyögte Enzo egy kis hallgatás után.

- Mert pont olyan a reakciód, mint a többieké – vigasztaltam.”

Zoë elég humoros állapotban volt, mikor egy mondóka alapján elnevezte a két obint Apacukának és Fundalukának.

„Babar, a korcs már ott várakozott tappancsaival az ajtónak támaszkodva, és a genetikát átkozta, amiért sem szembefordítható hüvelykujjakkal, sem annyi aggyal nem áldotta meg a sors, hogy húzni is tudja az ajtót a tolás helyett. Kinyitottam hát neki. Babar kilőtt, mint egy szőrös, nyáladzó hőkereső rakéta. A zöld ember becsületére legyen mondva, azonnal letérdelt, és régi barátként üdvözölte a kutyát, aki hálából jól beterítette őt kutyanyállal.

- Tiszta szerencse, hogy látogatónk nem oldódik a nyálban – jegyeztem meg Apacukának.

- Babar nem túl jó őrkutya – állapította meg Apacuka, és figyelte, ahogy a zöld ember a kutyámmal játszik.

- Nem, nem kimondottan az – értettem egyet. – De el kell ismerned, hogy nyálazásban abszolút verhetetlen.”

Tetszett a könyv, mert nem csak hogy jó a története, de Scalzi humora is szuper. Nagyon jókat nevettem mind az obinokkal kapcsolatos jeleneteknél, mind Zoë és új barátai beszélgetéseinél. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit humorral fűszerezve. Azt nem mondom, hogy a sorozat többi részét is el fogom olvasni, de ez a rész jó volt. Az biztos.

„- Dolgozunk maga helyett pár órát, és cserébe használhatunk egy kommunikátort, ameddig itt vagyunk. Maga pedig azt csinálhat, amit éppen akar.

… - Felteszem, ha véletlenül rettenetesen összekutyulnátok a dolgokat, nem nekem lenne bajom belőle – morfondírozott Bennett. – A szüleid csak nem büntetnek meg engem a ti hozzá nem értésetekért, nem igaz?

… - De úgysem fogunk összekutyulni semmit – érvelt Gretchen.

- De nem ám. Fekete öves nyomtatóhuszárok vagyunk.”

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

A szörnyetegek erősek.

(Adrian/Kyle)

Elég sokat talpaltam és „várólistáztam” azért, hogy elolvashassam ezt a könyvet, de megérte. Bár az elején kicsit féltem tőle, mert olvastam már sok romantikus művet és nagyon el tudják szúrni az írók néha. De ezt nem. :-) Ez nagyon szuper volt. Pont eléggé romantikus, nem túl nyálas, néhol vicces. Az a fajta, amit nem tudsz csak úgy letenni. Bizony volt olyan, hogy késett a cicák vacsorája, mert olvasás közben nem vettem észre, hogy konzerv idő van. :-)

Gondolom, sokan ismerik a Szépség és a szörnyeteg meséjét. Ez annak egy változata. A helyszín New York (napjainkban), ahol a gazdag, jóképű és beképzelt Kyle Kingsbury azt hiszi, hogy büntetlenül megúszhatja egy számára csúnya lány átverését. A lányról azonban kiderül, hogy boszorkány. A szívatásért cserébe szörnyeteggé változtatja Kyle-t. Ha két éven belül sikerül megszeretnie valakit, aki viszontszereti és megcsókolja, akkor visszaváltozhat. Ha nem, akkor szörnyeteg marad örökkön örökké.

Tetszett, hogy nem mindjárt szörnyetegként, hanem emberként ismerhetjük meg a főszereplő srácot. Kyle Kingsbury-t, aki még soha senkit nem szeretett saját magán kívül. Bizony nem lesz egyszerű feladat neki változtatni ezen.

Először a neten próbál ismerkedni, randi oldalakon. „Egy újabb profilra kattintottam, majd még egyre. Megpróbáltam más államokból válogatni, mert akkor nem kell olyan hamar találkoznunk. Végtére is mit mondhatnék nekik? - Én leszek a szörnyeteg, egy sárga virággal.- ” Aztán a boszorkány felhívja a figyelmét, hogy chat-en nehéz beleszeretni bárkibe is.

Mikor egy éjjel betörőt fog és az a szabadon engedéséért cserébe felajánlja neki a lányát, kapva kap az alkalmon. Elvégre mégiscsak jobb helyen lesz az a szegény lány egy szörnyetegnél, mint egy olyan apánál, aki csak úgy odalöki bárkinek. :-)

Lindy. Ő az a szerencsés szerencsétlen - vagy szerencsétlen szerencsés - aki beköltözik az aranykalitkába. Aki a szabaduláson kívül bármit kérhet, legyen az ruha, ékszer, könyv. És Kyle egy idő után arra eszmél, hogy bármilyen kívánságát teljesítené csak, hogy boldognak lássa.

„A televízió kék-fehér fényében ülve néztük a filmet. Csak amikor vége lett, akkor vettem észre,
hogy Lindy elaludt. A vihar elállt, és nem akartam mást, csak ott ülni, figyelni, ahogy alszik, úgy bámulni, mint ő a rózsáimat. De ha felébredne, furának találná ezt. És már így is elég furának talál.

Úgyhogy kikapcsoltam a tévét. A szoba koromsötét volt, és én felemeltem Lindyt, hogy a szobájába vigyem.

Ő a lépcső felénél ébredt fel. – Mi a…?

- Elaludtál. A szobádba viszlek. Ne aggódj. Nem bántalak. Megígérem. Bízhatsz bennem. És leejteni sem foglak. – Lindy súlya alig húzta le a karom. A szörnyetegek erősek.”

El kell, hogy keserítsem a fiúkat, de ez egy igazi csajos könyv. Olyan, hideg időben egy pohár meleg teával és egy üveg mogyorókrémmel betakaródzva olvasós fajta.

Persze, ezek után meg kell, hogy nézzem a filmeket és a mesét…

Horgolt denevér

Pár hete a munkahelyemen az enyhe idő miatt a téli álmukból felébredt denevérek tévedtek be az irodákba. Volt nagy riadalom és visongatás. Ezek az események ihlették a következő horgolt denevért, amit Áginak csináltam a névnapjára, mert ő különösen "kedveli" ezeket a jószágokat. :-)

A mintát itt találtam:
http://lucyravenscar.blogspot.hu/2014/10/itty-bitty-bat-free-amigurumi-pattern_16.html

Nicolas Vanier: Belle és Sébastien

„Mert egy csapat vagyunk.”

(Sébastien)

Amikor először láttam a 2013-ban a mozikba került Belle és Sébastien című film bemutatóját, rögtön felírtam az olvasnivalók listájára az alapjául szolgáló könyvet. Nagyon megtetszett a kisfiú és a kutya barátságáról szóló film. Mert a sok macskás iromány után kell egy kis kutyás is. :-)

A történet a náci megszállás idején játszódik Franciaországban, egy kis faluban. A főszereplő kisfiú, Sébastien mikor épp nem nagyapjának segít a nyáj körül, a hegyvidéket járja. Egy ilyen csatangolás során fut össze a falusiak szerint az állataikat tizedelő Szörnyeteggel, aki valójában egy kutya. Egy szép kutyalány (Belle), akinek semmi köze az eltűnt jószágokhoz. Sébastien hosszas „beetetés” után az állat bizalmába férkőzik. A történet során szépen végigkövethetjük, hogy ismerkednek és kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Míg végül elválaszthatatlan barátok lesznek. Vagy, ahogy Sébastien mondaná: „… egy csapat vagyunk.”

Ennyit a hivatalos leírásról. Aki nem akar spoilert olvasni, az itt hagyja abba. Mert egyszerűen nem tudok úgy írni erről a könyvről, hogy ne áruljak el fontos dolgokat.

Volt egy rész, ahol éjnek évadján egyszerűen nem tudtam letenni. Amikor Sébastien ápolta a falusiak hajtóvadászata során meglőtt Belle-t. Egyszerűen tudnom kellett, hogy a kutya túléli e. Szegény kisfiú minden tudását latba vetve gondozta a sérült állatot, aki csak egyre rosszabbul lett. És még rosszabbul lett. A könnyeimen át alig láttam a betűket, de nem tudtam úgy lefeküdni aludni, hogy szegény állat haldoklott.

„Nevetni akart, de a kutya egyre erősebben lihegett, és üveges lett a tekintete. Gyengéden, óvatosan megsimogatta a fejét, nehogy fájdalmat okozzon neki. Könnyek csorogtak az arcán, de észre sem vette…

Nem tudta, mi mást mondhatna még, hogy késleltesse a rettegett pillanatot. Cserbenhagyták a szavak, nem volt a fejében más, csak üresség és félelem.”

Sébastien végső elkeseredésében a falu orvosához fordult, aki némi zsarolás után hajlandó volt segíteni neki, így Belle meggyógyult. (Mennyivel jobb egy ilyen végkifejlet után aludni…)

Később Belle is megmenti az orvos életét. Aztán pedig igen fontos szereplővé válik a náci megszállás elől menekülők Svájcba szöktetésében.

Szívesen ajánlanám mindenkinek, de csak „óvatosan”. Mert szép könyv volt, nagyon megható és tanulságos, de ez után azt hiszem, hogy szükségem lesz valami vidámra. Azonban, ahogy a listáimat elnézem, nem nagyon választottam olyat. Azért a filmet még megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy sikerül e visszaadnia a könyv hangulatát.

Horgolt egér

A következő egérkét karácsonyra horgoltam. Az ajándékozásnál Levi nevű kollégánkat húztam, aki egyébként informatikus. Hát mi mást kaphatott volna tőlem, mint egy horgolt számítógép egeret. :-)

Íme szemből

A Nagytesóval

Még tettem teát a csomagba, mert Levi azt is szereti, meg csokit. :-)
A mintát innen szedtem:
http://www.crochetspot.com/crochet-pattern-computer-mouse-toy/

Horgolt sas

A következő zöld-fehér sast egy Fradi-drukker munkatársnak horgoltam. Mondhatni beletörött a bicskám, mert horgolás közben eltörött a horgolótűm, úgyhogy be kellett újítanom egyet. 

Eléggé megszenvedtem vele a popcorn nevű pálcasor miatt, de szerintem megérte. Volt, aki papagájnak nézte, volt, aki pingvinnek, de a lényeg, hogy akinek horgoltam egyből rávágta: "Ez egy zöld-fehér sas". Ennyi. ENNYI.

Ha esetleg erre tévedne egy Fradi-drukker, megtehetné, hogy hagy nekem egy bejegyzést, hogy milyen a madár. :-)

Horgolt virág

Erzsébet napra horgolt kis csokrom:

A mintát itt találtam:
http://www.bhookedcrochet.com/2013/07/04/crocodile-stitch-flower/

Ebből horgoltam 3 darabot. A szára drót zöld szalaggal körbetekerve és újdonságként egy-egy gyöngyszemet is varrtam a virágok közepébe. :-)