Anne Rice: Interjú a Vámpírral

„Tekintsd ezt a szót amulettnek, amelyet azért adtam,

hogy a nyakadban viseld.”

(Armand)

Kicsit félve kezdtem bele, mert nyálas, romantikus vámpír sztorikhoz vagyok szokva, ez meg ugyebár nem olyan. A vámpíros könyvek ősanyja. Ebben emberek vérét szívják, koporsóban alszanak és elégnek a napon, nem csillognak. De úgy gondoltam, hogy mindenképpen el kell olvasnom. Hát csapjunk a lovak közzé, folyjon a vér.

Főszereplő vámpírunk Louis, aki egy interjú során meséli el az életét. Hogy élt mielőtt vámpír lett, hogy változott át. Vámpírként való fejlődéséről. Az érzelmeiről, amiket vér szívás közben átélt. Arról, hogy tudta feldolgozni azt, hogy mivé lett. Gyorsaságáról, halhatalanságáról, kiváló látásáról, a koporsóról, amiben alszik. Arról, hogy a napfény mennyire ártalmas, de a kereszteket kifejezetten kedveli. És hogy van tükörképe.

Az őt átváltoztató vámpír - Lestat - tanítja, bár Louis elég hamar rájön, hogy ő okosabb, mint a mestere. Mivel még nem tud mindent a vámpírlétről, muszáj az általa utált fickóval maradnia. Lestat valószínűleg érzi ezt, így átváltoztat egy öt éves kislányt, mert úgy hiszi, hogy akkor Louis vele és a gyerekkel marad.

Claudia. Így nevezik el a kislányt, aki aztán az évek során testben gyermek marad, de szellemileg felnő. És ugyanúgy rájön, hogy milyen is Lestat, ezért meg akar szabadulni tőle. Itt jönnek a problémák. Hogy is lehet megölni egy vámpírt?

Louis és Claudia ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat utazásaik során.

Bár testi kapcsolatba nem kerültek a szereplők, a szerelmi szálak eléggé szerteágazóak. Néha az volt az érzésem, hogy Louis bárkibe beleszeret, aki egy kicsit is szebben szól hozzá.

„... a szeme... amikor belenéztem, olyan volt, mintha egyedül állnék a világ végén... szélfútta óceán partján.”

A kedvenc részemként talán azt tudnám kiemelni, mikor Louis már vámpírként bemegy egy katedrálisba, hogy meggyónja bűneit. Mondanom sem kell, hogy a pap nem éli túl... 
 

Bátran ajánlom a téma kedvelőinek. Amúgy ez a könyv a Vámpírkrónikák című regénysorozat első kötete, így ha valakinek nem lenne elég, van még tovább is.

Egyszer évekkel ezelőtt meg akartam nézni a könyv alapján készült filmet, de egy olyan jelenetnél, ahol az egyik szereplő megharapta a másik csuklóját, feladtam a küzdelmet. Ha ezt sikerül legyőznöm, akkor újra megpróbálkozom vele.