Erich Kästner: A két Lotti

„Ideszemtelenkedik a te arcoddal!”

Megboldogult Anyósom hagyatékából választva, 1987-es kiadású pöttyös könyv. A mai rohanó világban, egy nagy vödör tea mellett, néha kell egy lassú folyású „gyerek” könyv.

Luise Palffy (Bécsből) egy táborban tölti a nyarat, ahová egy szép napon betoppan Lotte Körner (Münchenből), aki Luise szakasztott mása. Mindenki csak ámul, hogy milyen egyformák. A kezdeti utálaton túllendülve beszélgetésbe elegyednek, s igen hamar rájönnek, hogy nem véletlenül hasonlítanak annyira egymásra. Hanem azért mert testvérek. Ikrek.

Innentől elkezdődik a találgatás, hogy vajon a szüleik miért váltak el? Vajon miért választották szét őket? És vajon ők miért nem tudtak eddig egymásról? Elválaszthatatlanok lesznek, egész nap együtt lógank, és szorgosan jegyzetelnek a másik életéről. Minden apró részletet meg kell tanulniuk, hiszen nagy összeesküvést készítenek elő. Ugyanis a nyár végén Luise megy Münchenbe haza, mint Lotte, és Lotte átveszi Luise helyét Bécsben. Így mindkét kislány találkozhat eddig nem ismert szülőjével.

Persze a csere okoz néhány bonyodalmat, hisz nem mindenki szereti a töltött palacsintát, és a főzés maga sem egyszerű művelet, a matematikáról már nem is beszélve. A kutyáknak meg jó szaglása van. De a lányok minden akadályt simán vesznek, míg fel nem bukkan életükben újra egy táboros fénykép.

1950-ben készült a könyvből egy fekete-fehér film, ami fent van a jútubon, ha esetleg valakit érdekel. Szerintem nagyon jó, most néztem meg. No és persze a könyvet is ajánlani tudom. Ha valakinek nem volt kötelező a suliban, akkor olvassa el utólag. :-)

„Néha persze, úgy estefelé, le-lehuppan a honvágy szürke törpéje a hálóterem ágyaira, elő is húzza zsebéből szürke számtanirkáját és szürke ceruzáját, s komoly képpel összeszámolja a gyernekkönnyeket, az elsírtakat meg az el nem sírtakat is. Ám reggelre, huss, eltűnik!”