„A felső vízréteg oly rettenetesen háborgott, hogy ötven méterre
kellett leszállnunk a tenger mélyébe, hogy végre megpihenhessünk. S milyen
csend, milyen békesség, milyen nyugalom honolt itt a mélyben! Ki gondolná, hogy
fent az óceánon rettenetes vihar tombol?”
(Jules Verne: Nemo kapitány)
Ez egy nagyon jó könyv, feltéve,
hogy az ember nem utolsóként olvassa a Könyvmoly párbajon úgy, hogy szorítja a
határidő. Amúgy szeretem, már máskor is olvastam, de ebben a helyzetben nagyon
irritált az, amikor az író hosszú bekezdéseken át mutatja be a tengerek,
óceánok élővilágát. Ilyen hal, olyan korall, amolyan kagyló. Egy kis moszat,
egy kis rák. Ja és még néhány cet, meg bálna, meg stb. Sebaj, kicsit lassan
ugyan, de újfent végigolvastam. Azért most sem volt rossz.

A kedvenc szereplőm a 419.
oldalig Nemo kapitány. Titokzatos, intelligens ember, aki időnkét napokra
eltűnik. Szenvedélyesen gyűjti a víz alatti világ kincseit, és több nyelven is
feljegyzéseket készít útjairól.
Aztán a mű végén egy másik arcát
is megismerhettem, amit annyira már nem szerettem.

Íme, ez volt hát az utolsó
összefoglalóm. Ezennel teljesítettem a 3. Könyvmoly párbajt (számomra 2.-at).
Köszönet mindenkinek, aki elolvasta, elolvassa az összefoglalóimat. Örömmel
fogadok minden építő kritikát, legyen az negatív, vagy pozitív.
Szia! JÓ lett a bemutató, és gratulálok a párbaly teljesítéséhez. :) Remélem indulsz még hasonlókon.
VálaszTörlés