Suzanne Collins: Futótűz

     Ez a könyv Az Éhezők Viadalának 2. része. Nagyon megosztja az olvasóközönséget, mert van, aki szereti, de van, aki csalódott benne. Először én is azt gondoltam, hogy az írónő nem tudja felülmúlni az első részt, pedig de. Nagyon. Az első rész is nagyon jó volt, de az a másodikhoz képest kutya füle. Persze ez is tele van mindenféle borzalommal. De egy nagyon jól kitalált történet sok-sok meglepetéssel, durva fordulatokkal. Nekem annyira tetszett, hogy ezt olvastam evés közben és alvás helyett.

     Az eleje nem volt olyan izgi (a Győzelmi Körút), de a folyamatos feszültség miatt olvastatta magát. Aztán amikor kiderült, hogy az idei Viadalra mit találtak ki a szervezők, felpörögtek az események. Onnantól le sem tudtam tenni.

Előzmények:

Ugyebár Katniss és Peeta a szervezőket „kijátszva” megnyeri a 74. Éhezők Viadalát. A Viadalt, amelyre Panem országának 12 körzete egy-egy 12 és 18 év közti gyermeket sorsolt és küldött (kötelezően), hogy életre-halálra megküzdjenek egymással. Ketten nyernek egy olyan versenyen, ahol csak egy győztes lehet és a trükközésükkel sikerül magukra haragítani a Kapitólium vezetőit, akik aztán bosszúra szomjaznak.

    Most szólok, hogy a kritikám innentől erősen SPOILER gyanús, bár a végét nem írom le és próbálok minél kevesebbet közölni.

   A körzetek, felbuzdulva Katniss és Peeta bátorságán, lázongani kezdenek. A Kapitólium keresztülgázol mindenkin, aki szembeszáll vele. Gondolkodás nélkül gyilkolják a felkelőket. Snow elnök (csak hogy tudassa a néppel, hogy hol a helye) kihirdeti a következő Viadal menetét.

    25 évente kötelezősen megrendezik az úgynevezett Nagy Mészárlást. És mivel ebben az évben a 75. Viadal következik, a szervezők még véresebbre tervezik azt, mint az eddigieket. A 25. évfordulón a körzeteknek kellett megszavazniuk, hogy mely gyerekeket küldik Viadalra. Az 50. évfordulón minden körzetnek kétszer annyi kiválasztottat kellett küldeni. És a 75. évfordulón pedig a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsolják ki, „emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot”.

   Tehát azok az emberek, akik egyszer már túlélték ezt a szörnyűséget és azóta rémálmokkal küzdenek és késsel a kezükben alszanak, alkohol vagy drogfüggők lettek annak következtében, hogy nem tudták feldolgozni a velük történteket, most újra az arénába kényszerülnek. A korábbi győztesek közül sokan jó barátok lettek, amikor egy-egy Viadalon a Kapitóliumban mentorként összetalálkoztak. Most ezeket a jó barátokat arra kényszeríti a Kapitólium, hogy gyilkolják halomra egymást.

    Azonban az ország vezetői alábecsülték az általuk elnyomás alatt tartott embereket. Amint az új (régi) kiválasztottak túlteszik magukat a fájdalmon és belenyugszanak a sorsukba, egy cél lebeg a szemük előtt. Minél több borsot törni a Kapitólium orra alá akár a cselekedeteikkel, akár szavakkal. Hisz mindegyikük úgy gondolja, hogy meg fog halni, akkor meg minek fogja vissza magát.

A kiválasztottak nagy része nem egymás gyilkolásával tölti az idejét az arénában, hanem megpróbálnak összefogni, hogy túljárhassanak a Játékmesterek eszén.

Kedvenc szereplők:

Katniss, a fecsegőposzáta. Cinna, aki nem ezt érdemelte. Peeta, akit ebben a részben sikerült megkedvelnem. Haymitch, aki nagy meglepetéseket tud okozni. Mags, a nagybetűs MENTOR. Na és Finnick, akiről mindig Poszeidón jutott eszembe.

   Ezek után már nagyon várom a könyvből készülő filmet, ami ha jól tudom, év vége felé kerül a mozikba. Emellett pedig tűkön ülök, hogy mikor nyit a könyvtár és vehetem ki a 3. részt.