Jules Verne: Nemo kapitány

„A felső vízréteg oly rettenetesen háborgott, hogy ötven méterre kellett leszállnunk a tenger mélyébe, hogy végre megpihenhessünk. S milyen csend, milyen békesség, milyen nyugalom honolt itt a mélyben! Ki gondolná, hogy fent az óceánon rettenetes vihar tombol?”

(Jules Verne: Nemo kapitány)

Ez egy nagyon jó könyv, feltéve, hogy az ember nem utolsóként olvassa a Könyvmoly párbajon úgy, hogy szorítja a határidő. Amúgy szeretem, már máskor is olvastam, de ebben a helyzetben nagyon irritált az, amikor az író hosszú bekezdéseken át mutatja be a tengerek, óceánok élővilágát. Ilyen hal, olyan korall, amolyan kagyló. Egy kis moszat, egy kis rák. Ja és még néhány cet, meg bálna, meg stb. Sebaj, kicsit lassan ugyan, de újfent végigolvastam. Azért most sem volt rossz.

A történet szerint Pierre Aronnax egyetemi professzor (a Párizsi Természetrajzi Múzeum igazgatóhelyettese, A legmélyebb tengerfenék titkai című mű szerzője), a segédje Conseil és egy Ned Land nevű szigonyos az óceánba esik, amikor az Abraham Lincoln nevű fregatt fedélzetén egy különös tengeri szörnyet próbálnak felderíteni és elpusztítani. Egészen véletlenül az adott „szörny” tetejére kapaszkodnak fel, amiről kiderül, hogy tengeralattjáró és egyébként Nautilus névre hallgat. Kapitánya, Nemo szakított a társadalommal és jó néhány társával a tenger alatt él. És aki egyszer az Ő hajójára lép, többé nem szabadulhat. Így válnak hőseink a Nautilus és Nemo foglyává és megkezdődik hihetetlen utazásuk a tengerek és óceánok mélyén. Részt vesznek víz alatti temetésen, vadásznak lakatlan szigeten, óriás polipokkal hadakoznak, eljutnak a Déli-sarkra. Míg a professzor és segédje jól feltalálja magát ebben a környezetben és élvezik a hajón töltött időt, addig Ned Land leginkább a szökésen töri a fejét.

A kedvenc szereplőm a 419. oldalig Nemo kapitány. Titokzatos, intelligens ember, aki időnkét napokra eltűnik. Szenvedélyesen gyűjti a víz alatti világ kincseit, és több nyelven is feljegyzéseket készít útjairól.

Aztán a mű végén egy másik arcát is megismerhettem, amit annyira már nem szerettem.

Többször is megfilmesítették ezt a könyvet. Az én kedvencem az 1997-es változat, amiben Michael Caine játsza Nemo kapitányt. Totál más, mint a könyv. Például míg a könyvben Nemo családja meghalt és ezért is „vonult” az óceán mélyére, addig a filmben a lánya (Mara) a Nautilus egy elrejtett részében él.

Íme, ez volt hát az utolsó összefoglalóm. Ezennel teljesítettem a 3. Könyvmoly párbajt (számomra 2.-at). Köszönet mindenkinek, aki elolvasta, elolvassa az összefoglalóimat. Örömmel fogadok minden építő kritikát, legyen az negatív, vagy pozitív.