Mivel láttam az ebből készült filmet (amit nagyon imádok),
úgy gondoltam, hogy itt az ideje a könyv elolvasásának. Gyorsan ment, mert nagyon
élveztem. Iszonyatosan jó könyv.
A történet Észak-Amerikában
játszódik, Panem országában, ahol a Kapitólium elnyomása alatt tengődik 12
körzet. Réges régen ezek a körzetek fellázadtak a Kapitólium ellen, aki viszont
leverte őket, és azóta (csak, hogy tudják hol a helyük) minden évben egy-egy 12
és 18 év közti lányt és fiút kell küldeniük Az Éhezők Viadalára. Hogy aztán a
24 résztvevő utolsó véréig küzdjön egymással. Mindezt persze tv show formájában
közvetítik a Kapitólium lakóinak szórakoztatására.
A főszereplő, Katniss Everdeen a
Tizenkettedik körzetből. Miután a 12 éves húgát sorsolják ki résztvevőnek a
Viadalra, ő önként jelentkezik helyette. Katniss szemszögéből követhetjük végig
az eseményeket a felkészüléstől, a versenyen át a győztesek ünnepléséig. Gondolom,
nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Katniss túléli.
Olyan ez, mint egy nagyon durva
valóságshow. Egy Big Brother, vagy egy Való Világ, ahol az embereket nem
kiszavazzák, hanem kinyírják. A résztvevők itt is sokfélék. Van, aki kisgyerek
korától kezdve edz, izmos, kisportolt gyilkoló gép. Van, aki pici, de fürge és ravasz.
Van bombaszakértő, meg álcázás mestere. Míg egyesek gondolkodás nélkül
gyilkolják halomra akit csak érnek, mások meglapulnak és így próbálnak túlélni.
Gondolván, hogy majd a többiek kinyírják egymást. De előbb vagy utóbb
mindenkiből gyilkos lesz, ha életben akar maradni.
Nagyon sok olyan jelenet volt,
ami (nyilván időhiány miatt) kimaradt a filmből, pedig még jobban feldobta
volna azt. Ezek miatt is érdemes elolvasni ezt a könyvet.
Kedvenc szereplő? Sok van.
Katniss. A stílustanácsadója Cinna. És a Tizenegyedik Körzet aprócska
résztvevője, Ruta. Ő lesz Katniss szövetségese, míg az Első Körzet fiú
részvevője meg nem öli. Ruta Katniss karjai között hal meg. Na, az egy nagyon
kemény jelenet volt. Igazi sírós rész, ahogy Katniss egy, az édesapjától tanult
altatódalt énekel a haldokló kislánynak.
„Ruta lehunyja szemét, a
szempillája remeg. A mellkasa még emelkedik és süllyed, de már alig érezni. Nem
bírom tovább, könnyek gördülnek le az arcomon. De be kell fejeznem a dalt,
ennyivel tartozom Rutának.
A láperdő mélyén, messze elbújva
A holdfényben, a levéltakaró alatt,
Felejts el minden bajt s bánatot,
S reggelre a szomorúságnak nyoma sem marad.
Itt biztonságban vagy, nem fázol,
A százszorszép megóv mindentől.
S a holnap valóra váltja az álmaidat
Drága kicsikém, úgy szeretlek.
Minden elnémul, a világ
mozdulatlanná dermed. Aztán a fecsegőposzáták is énekelni kezdik a dalt.”
Annyi mindent ki lehetne még
emelni, de inkább olvassátok el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.