Sue Townsend: Adrian Mole és a kis kétéltűek

„Csak idő kérdése, hogy mikor fedeznek föl.”

Ez a könyv az Adrian Mole sorozat harmadik része. A másodikat pár hónappal ezelőtt olvastam és nagyon tetszett, így gondoltam jöjjön még egy rész. Lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis most jött el az a pillanat, hogy egy kicsit sok volt Adrian Mole-ból. Amíg gyerekként képzeltem el őt, addig vicces volt a sok bénázás, de ebben a könyvben már felnőtt, dolgozó ember, aki agyilag megrekedt tinédzser kori szintjén. Azt hiszi magáról, hogy marha okos, pedig nem.

A könyv, amit végül a könyvtár gyermek részlegéről sikerült kikölcsönözni, két részből áll:

1. Adrian Albert Mole igaz vallomásai: a sulis éveinek vége

2. Adrian Mole és a kétéltűek: ebben a részben már dolgozó ember.

Történet:

Adrian, bár roppant okosnak tartja magát, nem tudja letenni a középiskolai záróvizsgáit, így egyetem helyett dolgozni megy. Amint elköltözik otthonról, szülei bérbeadják a szobáját. És minő meglepő, az anyja összeszűri a levet az albérlővel, akihez aztán feleségül is megy. Adrian apját pedig kihajítja otthonról.

Adrian, a Pandorával való szakítása után egy Sharon nevű lánnyal jár:

„De a szex kapcsolatunk egyetlen tartalma. Sharon éppúgy unja minden szavam, mint én az övét.” Ezt mondjuk nem csodálom, ha őt is a norvég bőriparról szóló kiselőadásával traktálja.

Továbbra is küldözgeti verseit és egyéb irományait kiadóknak, rádióknak, tv-nek és várja, hogy valaki felfedezze őt. Csak hát a művei borzalmasak, így ki finoman, ki durvábban küldi el melegebb éghajlatra.

Szereplők:

Adrian: mindig ő az okos, és mindenki más hülye. Csak szerinte.

Pauline, Adrian anyja, még mindig lusta és igénytelen.

Rosie, Adrian húga, aki egyre hisztisebb:

„Rosy teljesen normális, Adrian, minden kisgyermekes családban állandó a tatárdúlás. Mit gondolsz, miért szed olyan sok anya nyugtatót?”

Nagymama, kinek „kalapján rég kihalt madarak tollai lengedeztek.”

Az anyja szeretője, Muffet, akinek „mindig valamilyen szerszám van a kezében és árgus szemmel lesi, hogy mit lehetne hosszabbítani, rövidíteni, szorítani vagy lazítani.”

Pandora, kitől nem szexet kap Adrian, hanem tetveket.

Rocky, a neandervölgyi kondikirály, aki lenyúlja előle Pandorát.

Ja, és ki ne felejtsem Sharon-t, a vastag lábú nőt, aki a szakításuk után erőteljesen gömbölyödni kezd…
Nem tudnék kiemelni senkit, akit különösebben szerettem volna. Igazából mindegyik szereplőben volt valami idegesítő. Eddig csak az anyját utáltam, de most már sajnos Adrian-t is. Meg Pandorát.

„Ha ez film volna, leveleket fújna a szél a vásznon, naplólapok peregnének, vonatok zakatolnának, és láthatatlan kezek egész hónapokat szaggatnának le a kalendáriumról.”

A könyv humora amúgy – még mindig – nagyon jó, csak az ember kicsit elfárad a sok okoskodástól és szerencsétlenkedéstől. Ha nem várunk tőle nagy jellembeli fejlődést, vagy szédületes történetet, vagy tanulságot, akkor egyszer, de csak egyszer olvasható.