James Bowen: Bob, az utcamacska

„Olyan volt, mintha valaki elrántott volna egy sötétítőfüggönyt,

és mögötte felragyogott volna a nap.”

Az embernek néha el kell olvasnia olyan könyvet, ami borzasztó sorsokról szól, azért hogy ráébredjen, hogy nincs is olyan rossz élete. Mikor reggel nincs kedve felkelni, mert már megint dolgozni kell menni. Vagy, mert a villanyszerelő nem úgy halad a munkájával, ahogy kellene, mert a szája többet jár, mint a keze. Vagy, mert már megint takarítania kell. Vagy csak egyszerűen rettenetes a kedve, mert kinéz az ablakon, és már megint szakad az eső. Ezek mind aprócska gondok egy olyan ember gondjaihoz képest, akiről ez a könyv szól.

Igaz történet, melyet a főszereplő James Bowen egy Garry Jenkins nevű író segítségével prezentál nekünk.

James Bowen egy „frissen rehabilitálódó kábítószerfüggő, aki egyik napról a másikra próbált megélni egy szociális alapon kiutalt lakásban.” Napi betevőjére utcazenéléssel kereste meg pénzét.

Egy szép napon talált egy vörös színű cicát, aki igen sovány és beteg volt. James megsajnálta a kis állatot, hazavitte magához és meggyógyította. Aki ápolt már beteg állatot, az tudja milyen hálásak tudnak lenni. És ragaszkodóak. Mikor meggyógyult, James szabadon akarta engedni, de a macska - akit elnevezett Bobnak - nem tágított mellőle. Hű társa lett, a legjobb dolog az életében.

„Az életem egyszerűen gazdagabb lett attól, hogy Bob is része volt.”

Ettől kedve együtt jártak utca-zenélni és hála Bob-nak, ezek után olyan emberek is dobtak pénzt nekik, akik előtte csak elsuhantak James mellett. A férfi gitározott, Bob pedig a gitártokban ücsörgött vagy szundított.  Szinte vonzotta az embereket a szép vörös bundájú állat. A legtöbben imádták őt, folyton kaját, játékot és kötött ruhákat hoztak neki. Persze olyan is akadt, akinek szúrta a szemét a furcsa páros, sokszor elzavarták őket. Jamest még a rendőrök is elvitték egyszer és megbüntették illegális utcazenélésért. „Javadalmazást kikényszerítő magatartásért.”

Ezért aztán James és Bob az utcazenélést lecserélte újság árusításra. A Big Issue nevű folyóiratot árulták, ami egy hajléktalanok által terjesztett újság. Persze Bob-nak hála itt is szép fogalmuk volt.

Mikor James az elvonó utolsó lépéseként le akart állni a methadonról, Bob végig mellette volt a kritikus 48 órában. Mikor a hallucinációk és a rémálmok egymást kergették James fejében.

„Mindennél jobban vágytam valamire, ami eltereli mindezekről a figyelmemet, Bob ezen a ponton vált az én megmentőmmé.”

„Ő volt a horgony, ami a valósághoz kötött…”

Letehetetlen könyv, amin hol nevettem, hol sírtam. Voltak benne egyszerű cicás részek, hiszen Bob igazi macska. Órákon át képes játszani egy műanyag kupakkal. És mint sok cica, ő is imád tévézni, különösen, ha lóverseny megy.

És voltak benne izgalmas részek, amikor tövig rágtam a körmöm. Egy alkalommal például éppen a buszon ültem, amikor ahhoz a részhez értem, ahol Bob megijed az utcán és elszalad, James pedig kétségbe esve keresi őt. És nekem pont itt kellett leszállnom a buszról. Nagyon gyorsan pörgettem végig az elkövetkező sorokat, mert tudnom kellett, hogy Bobnak nem lesz baja.

Kép forrása: http://www.the-open-mind.com/how-a-feral-cat-helped-a-homeless-junkie-turn-his-life-around-video/

Nagyon, de nagyon szép könyv, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Persze macskásoknak kötelező, de úgy gondolom, hogy nem csak az ő lelküknek fog jót tenni. Egy igazi gyöngyszem arról, hogy milyen szoros, egymást támogató kapcsolat alakulhat ki macska és gazdája között.

Egyébként Bob és James igazi hírességek lettek, köszönhetően annak, hogy sok turista lefényképezte, vagy lefilmezte őket. Saját Youtube csatornájuk van, és fent vannak a Facebook-on is. Keressétek őket Street Cat Bob néven.