Amanda Hocking: A vér szava

„Csak hát néha kicsit maszatos lesz az ember,

ha eltalál egy ütőeret.”

Nincs is jobb negyven fokban, mint a szoba hűsében (29-30 fok) egy ventilátor mellett, vértől és nyáltól tocsogós romantikus vámpír könyvet olvasni. Persze nem tartott ki annyi ideig, mint a hőség, mert igencsak olvastatta magát. Jó, ez is csak egy újabb Alkonyat utánzat, de azért voltak benne olyan fordulatok, amik meg tudtak lepni. Csak egy valamit utáltam benne. A függővéget. Miért kell nekem mindig több részes könyvekbe fogni? Miért? Most aztán mehetek a folytatásért a könyvtárba, ahol egyébként nyári szünet van… A fene megette ezeket a mai írókat, hogy nem tudnak befejezni egy történetet egy könyvben.

Lássuk a sztorit:

Alice, egy tizenhét éves lány a barátnőjével késő este egy buliból tart haza, amikor idegen férfiak készülnek megtámadni őket. De! Jön a megmentő Jack személyében. Akivel aztán elkezd találkozgatni. Alice eleinte nem érez különösebb vonzalmat a fiú iránt, de kíváncsivá teszi annak titkolózása. Mert ugye a vámpír nem mondhatja meg szemtől szembe, hogy „Hali, képzeld, vámpír vagyok, de ne aggódj minden frankó lesz.”

Jack elviszi a családjához Alice-t, aki aztán megismeri a fiú öccsét, Petert, akihez a vére elkezd vonzódni. Közben pedig beleszeret Jackbe. És itt jönnek a bonyodalmak. Vajon a vérére vagy a szívére fog hallgatni? 

Bezony. Nem nagy történet. Sok leíró rész nincs benne, ennek köszönhetően néha kicsit kapkodós. Emellett nem szól másról, mint hogy Alice alszik, sms-t ír, a kettő között pedig Jack-kel van. De a vicces, könnyed stílusával valahogy mégis megragadja az embert.

Csak és kizárólag annak ajánlom, akit nem zavar, hogy sok hasonlóság van az Alkonyat és e könyv között. Ugyebár Jack megmenti Alice-t. Csodaautója van. Gazdag a családja, akiket be is mutat a lánynak. Főznek neki!! És még sorolhatnám. Egy egész bejegyzést lehetne szentelni az összehasonlításnak kezdve a szereplőkkel, akik szintén sokban hasonlítanak akár Carlisle-ra, akár Rosalie-ra. De ha ezen túl tudod tenni magad, akkor jól fogsz szórakozni. Nem kell tőle sokat várni és nem lesz gond.

 „- Te meg – itt Jackre mutattam – egész nap csak videojátékokkal játszol. Egy házban, Minneapolis külvárosában. Na ne már! A vámpírok ennél sokkal menőbbek!

- Köszi szépen! – nevetett fel hangosan Jack.

- De te is tudod, mire gondolok! Ott van nektek az egész örökkévalóság, és ezzel töltitek?

- Pontosan. Végtelenül sok időnk van. Te mivel töltenéd? – kérdezte Jack.”

És el is érkeztünk a nap kérdéséhez. Te mivel töltenéd? Utazás? Filmnézés? Buli? Mit lehet egy halhatatlan vámpírnak egy örökkévalóságon keresztül csinálni? Megtanulnál játszani egy hangszeren? Vagy kettőn? Hát nem lenne király bármit, mindent kipróbálni?

Csak egy a bökkenő. A család és a barátok kihalnak mellőled. Mindent és mindenkit túlélsz. „Ez nagyobb teher, mint gondolnád.”