Simon Tamás: Vérmacska 2, avagy a világuralom Alfira tör

„… ha engem valaki meglát, akkor úgy marad, hogy egész életében belém van szeretve.”

(Alfi)

Vigyázat, nyomokban trágár szófordulatokat tartalmaz!!!!

Azok az olvasási szabályok, amikre az első kötet kritikájánál felhívtam a figyelmet, itt is ugyanúgy érvényesek. Tessék ezt figyelembe venni. Talán annyival bővíteném ki a listát, hogy nyilvános helyen olvasni kockázatos. Bár lehet, hogy a vidám kacarászás, amit a jól sikerült poénok kiváltanak az olvasóból, mosolyt csalnak a környezetében lévők arcára is. Vagy nem. Egy biztos, én ugyanúgy imádtam Simon Tamás (Szőri) humorát, mint az elsőben.

Tehát. Fő-főszereplőnk még mindig egy macska. Alfi, az ezüst cirmos álom együtt éldegél gazdájával Szőrivel, aki „életét tekintve siralmas, méretét tekintve hatalmas”, a Feketehajúval, aki a Szőri anyja, és egy másik cicával, akit ő csak simán „Kislófasz”-nak hív.
Alfi természetesen még mindig a világ közepe, egy isten. A gazdik csak azért élnek, hogy őt szolgálják, és azért dolgoznak, hogy neki meglegyen a napi betevő tasakos. Legalábbis Alfi szerint. „Alattvalóinak” egy kicsit más a véleménye.

Szőrinek kiadják a könyvét (ami ugye a Vérmacska első része), aztán író-olvasó találkozóra jár. Persze a siker nem az ő érdeme, hanem egyértelműen Alfié, aki továbbra is ellátja életviteli tanácsokkal és csajozási tippekkel gazdáját, aki aztán egy szép napon sikeresen becsajozik. Hosszas erőlködés és kínlódás árán szert tesz egy igazi csajra, amit azonban Alfi addig nem hisz el, amíg nem a saját szemével látja. Így hát Szőri bemutatja a családnak a Csajt:

„Szóval megtörtént a bemutatkozás, a fantomnő kilépett az árnyékból, és tényleg létezik.”

Innentől Alfi kicsit háttérbe szorul. Aztán később már nagyon. Amikor pedig Szőri és Alfi a Csajhoz költöznek, ahol egyébként van 6 másik macska, akkor elkezdődik a kurva világ…

Lássunk néhány jelenetet, amelyben magunkra ismertem:

„És akkor előkerült a kibaszott hám, lefogtak, és akaratom ellenére rám erőltették, mintha valami jöttment kutya lennék. Na, de elindultunk a kert felé, engem húztak a földön, mert nem akartam így menni,…”
Milyen szép is egy kiadós séta után a poros bundájú macskát kivakarni a koszból. Mi egyszer próbáltuk ki a hámot, nem mostanában fogjuk megismételni.

„Kiszöktem. A Szőri meg a Csaj rohant utánam, hogy elkapjanak, de én cseles voltam, és minden irányba szaladtam szinte egyszerre.”
Ez mondhatni mindennapos, mert amint nyílik az ajtó, a két macska, mint a nyíl szalad kifelé, ki erre, ki arra.

Meg kell említenem valamiket - amikről az első rész kritikájában nem szóltam - mégpedig az illusztrációkat, amiket Szerelem Melinda készített, és amik végig kísérik mindkét könyvet. Természetesen Alfit ábrázolják mindenféle tipikus macska pózban. Nagyon aranyos kis rajzocskák, igencsak feldobják a könyvet.

A végére még néhány klafa idézet Alfitól:

„Az este a Pista meg a többiek olyan részegek voltak, hogy az ablakban ülve tisztán hallottam, ahogy énekelnek. Mármint én hallottam tisztán, nem ők énekeltek úgy.”

 „… meg kellett vigasztalnom, mondogatnom, hogy nem lesz az égadta világon semmi baj, és ha esetleg meghalnál, akkor nekem lesz franciaágyam.”

Alfit továbbra is megtaláljátok a cafeblogon:

http://alfimacsek.cafeblog.hu/

És a facebook-on:

https://www.facebook.com/alfimacsek

Ezeket is lehet figyelni, mert időnként felkerül egy-egy jó kis bejegyzés és/vagy fénykép. Ha akarjátok, lessétek meg, ha nem, hát nem. Vagy ahogy Szőri mondaná: „ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit csak akarsz.”

Horgolt orchidea

Íme a Zsuzsanna napi horgolmányom:

Orchidea

A mintát itt találtam:
http://cache.lionbrand.com/faq/589.html

A cserép szerepét egy zöld műanyag pohár tölti be, a föld barna krepp papír felszeletelve, a levele zöld fonal, a szára pedig egy vékony drót, körbe tekerve szintén zöld fonallal.

Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör

„… nem biztos, hogy az szeret a legjobban, aki szép szavakkal szeret.”

(Hantosi Réka)

 

Vigyázat, nyomokban trágár szófordulatokat tartalmaz!!!!

Már a 2. oldalnál látszott, hogy ebből jó kis összefoglaló lesz. Beleszerettem ebbe a könyvbe, vagy mondhatjuk úgy is, hogy alfinista lettem. Pusztán a jegyzeteim visszaolvasása elég ahhoz, hogy visítva röhögjek. Így hát nagyon szívesen ajánlanám mindenkinek, de nem tehetem. E könyv olvasásának ugyanis komoly szabályai vannak, olyasmik, mint Gibbs szabályai az NCIS-ben :-)

1. Akinek még nincs macskája, de szeretne a közeli, vagy távoli jövőben, az semmi esetre se olvassa el…
2. Akinek van macskája és azt hiszi, hogy nála ádázabb fenevad nem létezik, az feltétlenül olvassa el, hogy lássa, hogy az ő cickánya nem is olyan vészes.
3. Aki nem bírja a káromkodást az bele se kezdjen. Alfi mondhatni kötőszóként használja a férfi és női, illetve patás állatok nemi szervének durvább megnevezéseit, a szexuális érintkezésre felszólító igékről már nem is beszélve. A legfinomabb kifejezésként még talán a köcsögöt említhetném.
4. Gyereknek még véletlenül se adjuk a kezébe.

Akkor kinek is ajánlom? Hát, hogy a sógor jelöltem szavaival éljek, annak, aki szereti, ha egy könyv „odabasz”. (Most Alfi is biztos büszke lenne rám…)

Szóval, ez egy macska naplója. Gondolom, senki nem lepődik meg a választásomon. A főszereplőnk Alfi, egy gyönyörű ezüst cirmos macsek roppant szókimondóan, igen trágár stílusban ír a saját és a gazdi - akit egyébként Alfi csak Szőriként emleget végig – mindennapjairól és arról, hogy toppan be az életükbe egy talált kis cica.

Természetesen a kedvenc szereplőm Alfi, és nem csak azért, mert féltem a vádlimat. Ez az ezüst cirmos álom hol csajozási tanácsokkal látja el Szőrit, hol szobakörbefutó világbajnokságra készül, szeret kertészkedni, mérsékelt mozgású és hízásra hajlamos. Hobbija a WC lehúzás az éjszaka teljes csendjében, és a "majd máskor edzés". Kiválóan ért mások önbizalmának növeléséhez és a szeretet sugárzásához. Hát lehet őt nem imádni ezekért? Persze, azért kicsit megszerettem Szőrit is.

Egyébként, ha valaki elolvassa a könyvet és még nem elég neki, akkor megtalálja Alfit cafeblogon:

http://alfimacsek.cafeblog.hu/ 

És a facebook-on is:

https://www.facebook.com/alfimacsek 

És most következzék néhány fincsi kis idézet Alfitól:

Egy a könyvből:

„Ráadásul egész nap kettesben voltunk, nem volt valami romantikus, mert elénekelte az egész magyar rockzenei színtér minden slágerét, amivel nem is lenne semmi gond, ha nem olyan hangja lenne, mintha egy repedt fazekat húznának a betonon éjjel, amikor nagyon csend van.”

Egy a blogról:

„Mindenesetre mondta, hogy most macskadorombolásra van szüksége és mivel én köcsög vagyok, ezért letöltött egy alkalmazást a telefonjára, amiben van macskadorombolás hang.”

Egy a facebook-ról:

„Ti pedig kurva jó fejek vagytok - hisz aki engem szeret, az köcsög nem lehet, tartja a mondás, amit én mondtam…”

  

Én most megyek és neki is látok a második résznek. Nektek pedig azt ajánlom, hogy olvassátok és szeressétek ti is Alfit, mert különben kurva világ lesz…

Ha esetleg Alfi erre tévedne, íme az én cica lányaim :-)