„Két nincs-ből nem lesz
egy van.” (Christopher Moore)
Már tegnap befejeztem ezt a
könyvet, de vártam egy napot az összefoglalóval, hátha az idő megszépíti. De
nem szépítette meg. Nagyon beteg, nagyon fárasztó humor. Igazi Christopher
Moore könyv.

Ennyi a nagy történet. Mint az
jól látszik az összefoglalómból, ez egy vámpír történet, jobban mondva a mostanság
divatos vámpír történetek kifigurázása.
A többi szereplőről mit is
mondhatnék? Hajaj. Van itt két dilinyós rendőr, akik azzal küzdenek, hogy
elhiggyék e, hogy léteznek vámpírok, no és Thomas munkatársai, akik
éjszakánként a szupermarketben - ahol dolgoznak - szörföznek a takarítógéppel,
vagy bowlingoznak az áruval. Nem hiába nevezi őket az író végig Állatoknak.
Mivel keveset jegyzeteltem
olvasás közben, mert nem találtam érdekesnek túl sok részt, így nehéz idéznem
bármit is. Azért megpróbálom:
„Az én utolsó asszonyom folyton a
fülemet rágta, hogy miért tartom a robogómat a nappaliban. Hát, a robogó még
megvan.”
„Vámpír vagyok, és se plasztikai
műtét, se szülői háttér, se pénz nem tesz téged velem egyenlővé. Egy isten
vagyok”
Egyébként a Vérszívó Démonoknak
van folytatása is, szám szerint kettő – Totál szívás és Csak egy harapás címmel
– amelyekben Jody és Thomas kalandjai folytatódnak. A Totál szívás rajta is van
a listámon, de nem garantálom, hogy el fogom olvasni.
Hű, hát ez nem győzött meg. :D Bár ahogy nézem, nem is ez volt a célja. Érdekes, hogy filmben imádom az olyan beteg humort, mint a Gyalog galopp vagy a Top Secret, de ugyanez könyvben nem igazán jön be. :)
VálaszTörlésMindig próbálok "szép" összefoglalót írni azokról a könyvekről, amik nem tetszettek, de nem igazán szokott összejönni. Ezek szerint most sem. :-)
VálaszTörlésIgyekszem nem elvenni senki kedvét az olvasástól, de vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen nem merek ajánlani...