2013. december 23., hétfő

Christopher Moore: Vérszívó Démonok



„Két nincs-ből nem lesz egy van.” (Christopher Moore)



Már tegnap befejeztem ezt a könyvet, de vártam egy napot az összefoglalóval, hátha az idő megszépíti. De nem szépítette meg. Nagyon beteg, nagyon fárasztó humor. Igazi Christopher Moore könyv.

A főszereplőnk – Jody – egy szép napon arra ébred egy sikátor közepén, hogy vámpír lett. Nem kérte, de az lett. Így nappal tecchalott állapotban fekszik, és csak éjszaka tud utcára menni, ami elég sok problémát vet fel. Ezért szüksége van egy „csicskára”, aki elintéz neki ezt-azt. Itt jön a képbe a másik főszereplő C. Thomas Flood, a vidéki gyerek, aki azért jött a nagyvárosba, hogy író legyen és szert tegyen egy csajra. Jody el is csavarja a fejét és rögtön össze is bútoroznak. Csakhogy egy vámpír lakótársának élete nemcsak játék és mese… És, hogy Thomasnak ne csak a „szerelmétől” kelljen rettegni, a Jody-t átváltoztató vámpír zaklatni kezdi őket. Az általa legyilkolt emberek miatt pedig a rendőrség a párocska után is nyomozni kezd.
Ennyi a nagy történet. Mint az jól látszik az összefoglalómból, ez egy vámpír történet, jobban mondva a mostanság divatos vámpír történetek kifigurázása.
A többi szereplőről mit is mondhatnék? Hajaj. Van itt két dilinyós rendőr, akik azzal küzdenek, hogy elhiggyék e, hogy léteznek vámpírok, no és Thomas munkatársai, akik éjszakánként a szupermarketben - ahol dolgoznak - szörföznek a takarítógéppel, vagy bowlingoznak az áruval. Nem hiába nevezi őket az író végig Állatoknak.

Mivel keveset jegyzeteltem olvasás közben, mert nem találtam érdekesnek túl sok részt, így nehéz idéznem bármit is. Azért megpróbálom:
„Az én utolsó asszonyom folyton a fülemet rágta, hogy miért tartom a robogómat a nappaliban. Hát, a robogó még megvan.”
„Vámpír vagyok, és se plasztikai műtét, se szülői háttér, se pénz nem tesz téged velem egyenlővé. Egy isten vagyok”

Egyébként a Vérszívó Démonoknak van folytatása is, szám szerint kettő – Totál szívás és Csak egy harapás címmel – amelyekben Jody és Thomas kalandjai folytatódnak. A Totál szívás rajta is van a listámon, de nem garantálom, hogy el fogom olvasni.

2 megjegyzés:

  1. Hű, hát ez nem győzött meg. :D Bár ahogy nézem, nem is ez volt a célja. Érdekes, hogy filmben imádom az olyan beteg humort, mint a Gyalog galopp vagy a Top Secret, de ugyanez könyvben nem igazán jön be. :)

    VálaszTörlés
  2. Mindig próbálok "szép" összefoglalót írni azokról a könyvekről, amik nem tetszettek, de nem igazán szokott összejönni. Ezek szerint most sem. :-)
    Igyekszem nem elvenni senki kedvét az olvasástól, de vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen nem merek ajánlani...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.