
A történet nagyjából annyi, hogy
a három főszereplő, Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz a francia légió egyik sivatagi erődjéből
elindul felkutatni egy Yvonne nevű lány öccsét, aki egy büntetőtáborban
raboskodik. Ahol nagyon furcsa állapotok uralkodnak. Hogy leleplezzék az ott
folyó nagyszabású pénzügyi átverést, egy levelet kell kézbesíteniük a francia
hadvezetésnek.
A humora fárasztóságát, hadd próbáljam
meg egy idézettel szemléltetni:
„…Ezt a Potrient üldözi a
balszerencse. Valaki ellopta a kulacsát. Kemény büntetés a sivatagban,
meneteléskor. Pedig már öt órakor hajnalban indultunk. …
Estig menetel víz nélkül.
A Szaharában! …
Mi nem szenvedtünk annyira. Ez az
ügyes Hopkins szerzett valahol egy üveg vizet. Egy teljes napi adagnak
megfelelőt. Csoda, hogy honnan.”
És tele volt ilyenekkel. Nem
mondom, hogy nem mosolyogtam rajta, de az visítva nyerítéstől nagyon messze
álltam. Különösebben nem sikerült megszeretnem egyik szereplőt sem, így nem
tudnék kedvencet kiemelni. Olyat viszont igen, aki marhára idegesített, és ez
nem más, mint Csülök, aki az egészet elmeséli.

A Három testőr Afrikában című filmben valóban csak az a nagy pozitívum, hogy Bujtor rendezte (igaz, szerintem messze nem olyan jól sikerült, mint a korai Ötvös Csöpi filmek). A könyvet nem olvastam, csak a képregényt, de az fenomenálisan jó volt. Egyik kedvencem. :D
VálaszTörlés