Avagy kinek kell a szerelem…
Történt egy szép napon, hogy a
Narnia krónikái olvasása közben bevillant az agyamba, hogy miért is kínlódok Én
azzal a könyvvel. (Akkor már 2 hónapja olvastam…) Így hát inkább választottam
egyet helyette a B listámról: egy újabb Sohonyai Edit gyöngyszemet. És
természetesen nem bántam meg. Ezt a könyvét is nagyon imádtam, akárcsak az
előzőket. Igazi nyerítve röhögős darab.
A Macskakörömmel és az Engem
szeressel ellentétben itt a főszereplő nem egy tini lány, hanem egy fiú,
Kincses Tamás, 10/A osztályos tanuló. Kicsit aggódtam. Oké, hogy Edit jól írja
le a lányok felnőtté válásának göröngyös útját, de vajon egy fiú problémáit is
ennyire élethűen tudja majd felvázolni? Nyilván ezt a fiúk jobban meg tudják
ítélni, mindenesetre Én úgy gondolom, hogy igen, mi lányok tényleg ilyennek
látjuk a fiúkat. Még ha nem is mindig ilyenek… :-)
Tamás akaratán kívül sokszor
olyan események részese lesz, amik vagy szobafogsághoz vezetnek, vagy
gyomormosáshoz, vagy ilyenek. (Legyen szó a Mocsok Csillag nevű együttes első
próbájáról, vagy egy jó kis gomba pörköltes házibuliról) Ahogy Murphy mondaná:
ami elromolhat, az el is romlik. A kérdés csupán az, hogy csak kicsit, vagy
nagyon. És akkor még nem is említettem, hogy Tamás legjobb barátja egy lány,
Böbe, ami egy újabb probléma forrása lehet. Vagy mégse?
Darabkák, amiket különösen
imádtam:
„Úgy érezte, hogy végkimerülésig
tudná a fekvőtámaszokat nyomni, s ha ezt nem tenné, akkor menten szétdurranna,
s az egész fal tele lenne szertehulló Tamás-cafatokkal.”
„Anya benyelt valami
móka-kapszulát, mert már kora reggel csinálja a fesztivált.”
És az abszolút kedvencem:
„… jólesett neki, mint egy pohár
hígan szénsavmentes, Mcdodós kóla.”
Nyugodt szívvel ajánlom
mindenkinek ezt a művet, mert, ahogy a Húgom mondta: „Beteg ez a könyv, de
nagyon jó.” Egy a lényeg: Senki ne olvassa evés közben.
Ja, és „ha valaki önmagára ismer,
az nem a véletlen műve.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.