Bejgli

Még soha életemben nem sütöttem bejglit eddig, de még csak oda sem figyeltem, amikor Anyukám sütött. Így egy kicsit megrémültem, mikor a Párom előállt az ötlettel, hogy próbáljunk idén sütni egy adagot. Szerencsére a munkatársaim a segítségemre siettek egy jó és könnyű recepttel. Mégpedig az Andi konyhája oldalról:

 http://andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=25626670

Fél adaggal indítottunk (3 rúd), bár nehezítette a dolgot, hogy a Párom időnként teljes mennyiséget diktált a hozzávalókból, (Ő volt a kuktám) így nagyon oda kellett figyelnem :-)

Mák töltelék:

2,5 dl vizet 250 g cukorral jól felforralunk és ráöntjük 425 g mák, 75 g zsemlemorzsa, és sok citromhéj keverékére. Szépen össze kell keverni és jól kihűteni. (Andi azt írja a receptjénél, hogy célszerű előző nap megcsinálni, de igazából gyorsan kihűlt, mire a tészta elkészült, addigra pont jó lett.) 

Szóval, amíg a töltelék hűlt, nekiláttunk a tésztának. Fogtam a kimért hozzávalókat és a következő sorrendben beleszórtam a kenyérsütő gépembe:

1 dl hideg víz

0,5 dl hideg cukormentes főzőtejszín

1 tojássárgája

5 g só

125 g margarin

63 g zsír

450 g liszt (még tettem hozzá 3 vagy 4 evőkanállal menet közben, hogy ne ragadjon)

50 g cukor (Én kristálycukrot használtam)

Fél tasak szárított élesztő

Ezt a kenyérsütővel szépen megdagasztattam, majd 20 percre hűtőbe tettem.

Ezután fogtam a tésztát és 3 egyenlő részre vágtam. (a 3 rúdhoz) Egy-egy darabot 20*25 cm-es téglalappá kell nyújtani. (Lehet nevetni, Mi konkrétan lemértük, biztos, ami biztos) Ha ragad, lehet még gyúrni hozzá lisztet, de amúgy nem szabad lisztezni sem a deszkát, sem a tésztát nyújtáskor, mert akkor nem lesz szép fényes.

Amikor kinyújtottam, szép egyenletesen elosztottam rajta a töltelék harmadát, majd feltekertem, úgy hogy a tészta vége alulra kerüljön. Amikor elkészült a 3 rúd lekentem őket tojássárgájával és hagytam száradni. 

Még este le kell kenni tojásfehérjével, és másnap reggel kell sütni, addig viszont hideg helyen kell tárolni, de nem hűtőben.

Így nézett ki reggel (már jól látható a térkép minta):

Aztán már csak jól megszurkáltam végig. Teljesen a tészta aljáig át kell böködni, hogy a gőz ki tudjon jönni és ne repedjen meg. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokon sütöttem 25-30 percig.

Így nézett ki sütés után:

Nagyon örültem, mert abszolút nem repedt meg (bár lehet, hogy ez a kezdők szerencséje) és még finom is volt. Annyi megjegyzést fűzött még hozzá a Párom, hogy jövőre inkább tejjel csináljuk a mák tölteléket, mert úgy finomabb, mint vízzel.

Szóval nagyon köszönöm Andinak a receptet. Nézzetek be hozzá nyugodtan, Én már mást is sütöttem a honlapjáról és eddig mindig sikert arattam a receptjeivel.

Szoknya

Tehát miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

„Szoknyához egy nő általában magas sarkú cipőt húz, abban pedig sem futni, ugrani, életet menteni nem lehet.” (Kolozsvári Andrea)

Hát ilyen egyszerű.

Dr. Ambrus Péter: Az igazi testőrök

„SEMPER FIDELIS”, avagy „Mindenkor hűséges” – tartja a kormányőrök jelmondata.

Ez a könyv a Köztársasági Őrezred testőreinek mindennapjait mutatja be számos interjún keresztül. Bár a Köztársasági Őrezred, mint különálló szerv 2012. július 1-től megszűnt, állománya és feladatkörei a Készenléti Rendőrséghez kerültek át, így biztosítva továbbra is a védett személyek és kijelölt létesítmények megfelelő védelmét.

Kicsit kevesebbet kaptam ettől a könyvtől, mint vártam. Nyilván sok olyan dolog van, amiről nem beszélhetnek, mert nem adhatják ki a kulisszatitkaikat, de az hogy valaki minden kérdésre azt feleli, hogy erre nem válaszolhatok, egy idő után unalmassá teszi a könyvet.

Olvashatunk interjút a Köztársasági Őrezred akkori parancsnokával, a helyettesével, testőrökkel, testőrnővel, és míg az elsőnél még érdekes volt az illető életpályája, addig a negyediknél már annyira nem…

Szóval alig vártam, hogy a testőrök után a védett személyekkel készített interjúk következzenek. Na, az már olvastatta magát. A legjobban a Szili Katalinnal készített beszélgetés tetszett, ha másért nem, hát ezért érdemes volt elolvasni a könyvet. Ő azon védett személyek közé tartozott, akikkel szerettek együtt dolgozni a testőrei. Nem próbált folyton kibújni a védelem alól és igyekezett mindenben egyeztetni velük. Mondhatni, Ő az ideális védett.

Olvasás közben sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen testőr, vagy milyen védett lennék. Nyilván az első teljesen kizárt, mert ahhoz nincsenek meg a megfelelő testi adottságiam. De még ha meg is lennének nem biztos, hogy ilyen életet szeretnék. Akármikor riaszthatnak, nincs nyugodt este, nyugodt hétvége. A testőr nem ehet és ihat akkor, amikor éhes, vagy szomjas, hanem amikor lehetősége van rá. És minden reggel úgy kel fel, hogy lehet, hogy ma lesz az a nap, amikor életét kell áldoznia a védett személyért. Bár a testőr feladata nem az, hogy a lövedék elé ugorjon, hanem az, hogy elmenekítse a védett személyt biztonságos helyre, mivel mindenkinek megvan a feladata az alakzaton belül, nyilván akinek a teljes testfelületével kell takarnia a védettet, az kapja adott esetben a golyót. Vajon van olyan híres személy, akiért ezt bevállalnám? Azt hiszem nincs… Persze a testőr nem válogathatja meg, hogy kit véd és kit nem. Politikai nézeteitől függetlenül maximális pontossággal és odafigyeléssel végzi a munkáját.

És hogy milyen védett lennék? Van, aki távolságtartó a testőreivel, van, aki focimeccset néz együtt velük. Valószínűleg én sem tudnék beszélgetés nélkül ülni mellettük az autóban, és ezzel igencsak megnehezíteném a dolgukat, mint például Mádl Ferenc, aki nagyon szeretett történeteket mesélni. Ezzel komoly problémákat okozva testőreinek: most az elnök úrra figyeljek, vagy arra, hogy a baltás gyilkos jön e szembe. Lehet, hogy annyit beszélnék, hogy a testőreim önként kérnék áthelyezésüket… Ezenkívül túl sok gondjuk nem lenne velem, hiszen nincsenek olyan hobbijaim, – mint mondjuk hosszútávfutás, vagy lovaglás - amivel kihívás elé állítanám őket. Bár lehet, hogy a hegedűgyakorlásaimat nehezen viselnék…

Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy az epilógusban az író egy menekítési gyakorlaton szerezett élményeit írja le, ahol ő játszotta a védett személyt.

Most pedig következzék a kedvenc részem, amely egy Abajpusztai lovas program után hangzott el a védett személy és a testőre között:

„- Tud lovagolni?

- Városi gyerek lévén lovakkal viszonylag ritkán találkozom… - „feleli a testőr.

- Mit tett volna, ha lovagolni akarok?

- Akkor valószínűleg nagyon gyorsan megtanulok.”

Mert a jó testőr mindent megold :-)

Végül pedig következzék egy rejtvény:

Miért nem hordhat egy testőrnő szoknyát?

Megfejtés a következő bejegyzésben...