Stacey O’Brien: Wesley, kedvesem

Naaaagy dobpergést kérek, mert elérkeztünk a 10. könyvhöz. Hála az égnek, ez jó választás volt. Mivel szeretem az állatokat, már elég sok macskás, kutyás könyvet olvastam, de baglyosat még eddig nem. Következzék hát Wesley, a gyöngybagoly története:

Stacey O’Brien a Kaliforniai Technológiai Intézetben (Caltech) dolgozik, amikor 1985 február 14-én akkori főnöke egy sérült gyöngybagoly fiókát bíz a gondjaira. Wesleynek nevezi el. A vele eltöltött 19 év történetét meséli el ebben a könyvben.

Mókásabbnál mókásabb sztorikon át ismerhetjük meg kettejük kapcsolatát. Megtudhatjuk milyen volt Wesley csecsemőként, majd totyogóként, amikor mindig a gazdi nyomában csattogott, serdülőként, amikor megsértődött, ha kinevették repülni tanulás közben, és persze felnőttként.

Nem egyszerű az élet egy vadállat mellett. Először is nagy probléma az etetés, mert egy idő után a munkahelye nem tudta biztosítani Staceynek az egereket a bagolyetetéshez, így neki kellett őket beszerezni, és hogy finoman fogalmazzak, előkészíteni. A módszert talán nem írnám le. „Piszkos munka volt, és abban az időben gyakran gyötörtek rémálmok.” Aztán ott vannak az éjszakák. „Bár a baglyok éjszakai állatok, Wesley végül szót fogadott nekem – a mamájának -, és beletörődött, hogy éjszaka aludni kell, vagy legalábbis nem szabad zajongani.” Na és persze pasizni sem könnyű egy bagoly mellett. Stacey nem is házasodott meg.

A nehézségek mellett akadtak vidám dolgok is. Wesley imádta a vizet és sokszor fürdött Staceyvel együtt. Kedvenc hobbija a színes újságok apró cafatokra tépése volt, és szeretett az ülő fájáról fejjel lefelé lógni, mint valami denevér.

„Ha pedig észre vett valami érdekeset – ami sokszor előfordult -, mindig néven neveztem a dolgot. Wesley ilyenkor kacsázva, szétterjesztett szárnyakkal rohanni kezdett a tárgy felé, én pedig ott loholtam a nyomában, és azt kiabáltam: „Várj! Nem baglyoknak való! Nem baglyoknak való!”

Staceynek végül sikerült olyan közel kerülnie baglyához, hogy Wesley őt választotta párjául. Fészket épített újságpapírból és még párzási éneket is dalolt Staceynek.

Aztán majdnem két évtizednyi együttélés után Wesley megöregszik és eltávozik az örök bagoly vadászmezőkre. Persze, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Volt részem hasonlóban bőven, hiszen állatszerető ember lévén mindig is volt kutyám, macskám. Nem egyszerű elengedni őket.

Nem mondom, hogy mindenkinek feltétlenül el kell olvasnia ezt a könyvet, de aki szereti az állatokat, az próbálja meg. Örülök, hogy bevettem a 10-es listámba, de a vége miatt valószínűleg soha többet nem fogom elolvasni.

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Az, hogy nem tetszett, enyhe kifejezés. Két hónapomba tellett, mire nagy fogcsikorgatva sikerült elolvasnom. Utánanéztem, hogy mások hogy nyilatkoznak róla és meglepő módon van aki szereti. Minden tiszteletem az övék, sajnos engem nem hódított meg ez a könyv.

Történet:

Lockwood úr birtokot bérel Heathclifftől, aki - valahányszor találkoznak - roppant barátságtalanul viselkedik vele. Lockwood megkéri a szolgálóját, Nellyt, hogy meséljen neki Heathcliffről.  

Nelly elbeszélése szerint az öreg Earnshaw egy nap egy talált gyerekkel állít haza, akit elnevez Heathcliffnek. Két gyermekével – Catherine és Hindley – együtt neveli tovább a kis jövevényt. Míg Catherine egyből megszereti őt, Hindley kezdettől fogva utálja. Mikor az öreg meghal, Hindley lesz az úr a háznál, így Heathcliff szolga sorsba kényszerül.

Catherine annak ellenére, hogy beleszeret Heathcliffbe, egy közeli birtok örököséhez, Edgar Lintonhoz megy feleségül. Ekkor Heathcliff évekre eltűnik. Mikor visszatér, elbizonytalanítja Catherinet, aki belebetegszik a férje és Heathcliff közti őrlődésbe. Ráadásul Heathcliff megszerzi Hindley birtokát, majd elcsábítja Edgar húgát, Isabellát, aki már túl későn jön rá, hogy miféle emberbe szeretett bele.

Catherine 7 hónapra szül egy kislányt, Cathyt, majd a szülés után meghal. Isabella megszökik Heathclifftől és egy fiút szül, akit Lintonnak nevez el. Isabella halála után Heathcliff magának követeli Lintont és fejébe veszi, hogy összeházasítja Cathyvel, így Edgar minden vagyona az ő kezébe kerül. Linton fiatalon meghal. Apja Heatchliff szép lassan beleőrül Catherine hiányába és ő is meghal.

A sok borzasztó esemény hatásán már az sem enyhített számomra, hogy a végén Cathy megtalálja a boldogságot Hareton oldalán, aki egyébként Hindley fia. 

Sajnos elég sokszor nem értettem, hogy ki kivel van, és ezért vissza kellett lapoznom. Nagyon nyomasztó könyv, tele gonosz emberrel, bántalmazással, elnyomással. Nem tett jót a lelkemnek, így itt és most megfogadom, hogy soha többet nem fogom elolvasni…