Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései

„A felnőttek élete, Adrian, bonyolult.

Nemcsak abból áll, hogy sokáig fennmaradhatnak,

 és saját lakáskulcsuk van.”

Vonyító vérfarkasok ide, jóképű vámpírok oda, mostanában egy kis humorra vágytam. Sőt, sok humorra. Így esett a választásom Sue Townsend második könyvére. Az első részt még két Párbajjal ezelőtt olvastam és nagyon tetszett, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy egy újabb rész mikor kerül terítékre. Szeretem az írónőnek a fárasztó humorát, ami nem annyira fárasztó, mint mondjuk Christopher Moore-é. Pont megfelelő mértékben fárasztó.

Történet:

Adrian Mole – a néha kicsit balfék angol tinédzser – immár elmúlt 15 éves. Napló formájában értesülünk kis életének minden mozzanatáról. Nagyon jó, hogy a könyv elején egy ábrán szemlélteti, hogy ki kicsoda a családban és a baráti körben, különben ember nem tudná követni, hogy kivel mi a szitu. Van ugyebár az apja George és az anyja Pauline. Meg mindegyiknek van, vagy volt szeretője. És néha még az is előfordul, hogy a szeretőnek is van szeretője.

Nem elég, hogy az anyja terhes lesz és nem pontosan tudható, hogy kitől, de az apjának a szeretője is terhes lesz. Hm. Nem csoda, hogy ebben a nagy katyvaszban egy tinédzser elveszik. Szegény Adrian-ünk először csak rossz társaságba keveredik, aztán pedig elszökik otthonról. Persze mivel szerencsétlen Adrian Mole-ról van szó, a szülei még csak észre sem veszik.

Mikor épp nincs szökésben, akkor Bert Baxter nevű idős barátját ápolja és se veled, se nélküled kapcsolatban vergődik barátnőjével Pandorával.

Főbb szereplők:

Adrian a bénázásai ellenére igen szerethető szereplő. Tiszta, rendes gyerek, sokat tanul és igen olvasott. És besegít a házimunkában. Nagyon szeretné már elveszíteni a szüzességét, de az e téren való tájékozatlanságát remekül szemlélteti, hogy mikor már majd a szemét szúrják ki az árulkodó jelek, ő még akkor sem jön rá, hogy az anyja terhes.

Akit kifejezetten utáltam, az az anyja volt. Egy igénytelen, lusta nőszemély, aki eldohányozza a család pénzét. Úgy, hogy egyébként mindkét szülő munkanélküli. Mikor Adrian megkérdezi az apját, hogy miért vette el az anyját, a férfi 15 év keserűségét zúdítja szegény gyerekre:

„- Ide figyelj, öreg, eszedbe ne jusson a házasság, míg néhány hónapot le nem húztok a kiscsajjal a hálószobában. És ha eltelik három nap, és a bugyija még mindig ott hever a padlón, jobb, ha elfelejted!”

Mondjuk, az apját sem szerettem különösebben, mert mikor a szeretője megszült, ő gondolkodás nélkül otthagyta a terhes feleségét és Adriant a nőért. Egy kis idő elteltével, meg jött volna vissza, mintha mi sem történt volna.

Kész csoda, ha szegény fiúból ilyen szülők mellett normális felnőtt lesz. Gondolom ez majd a következő könyvek során kiderül.

Érdekesség:

Egy igen érdekes részre hívnám fel a figyelmét azoknak, akik olvasták, vagy olvasni fogják. Mégpedig, hogy Adrian idős barátjának, Bert Baxter-nek az ápolónőjét Katie Bell-nek hívják. Akárcsak a Griffendél kviddicscsapatának egyik hajtóját J. K. Rowling könyveiben. Sue Townsend ezt nyilván nem poénnak szánta 1984-ben. Ez csak nekünk, Harry Potter rajongónak vicces.

És most jöjjön néhány kedvenc idézet:

„Anya nagyon el volt foglalva Rosie-val ahhoz, hogy palacsintát csináljon. Én csináltam helyette. Nem tudom, miért olyan dühös apa. A konyha mennyezetét úgyis újra kell festeni.”

„A nővér visszajött, és nagy megkönnyebbülésemre kiküldött. De anya nem engedte el a kezem. A nővér azt mondta, hogy tegyem hasznossá magam és mérjem az összehúzódások közti időt. Mikor kiment, megkérdeztem anyát, mi az az összehúzódás.”

Összességében jó kis könyv volt és a „naplóságának” hála kiválóan tudtam olvasni reggelente a buszon munkába menet. (Lassan a szokásos járatomon hozzászoknak az emberek, hogy könyvvel, tollal és papírral a kezemben ülök és néha jókat nevetek.)

Kinek ajánlom? Szerintem egy próbát mindenkinél megérdemel. Aki nem vár tőle nagy történéseket, vagy óriási sztorit, az nem fog csalódni. Egyszerű, de nagyszerű.