Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója

„Ha választanom kéne Pandora és a versenybringa közt, a bringát választanám.”

(Adrian Mole)

Nem volt egyszerű kivenni a könyvtárból, mert aki előttem kikölcsönözte, elfelejtette időben visszavinni. Hónapokig. Úgyhogy elég sokat vártam rá, de megérte, ugyanis az írónőnek nagggyon jó humora van.

Mint ahogy a címből is kitűnik, ez egy napló. Egy (néha kicsit balfék) angol tinédzser fiú – Adrian Mole - szuper titkos naplója. Adrian mindenféle kertelés nélkül, igen szókimondóan mesél benne családja életéről. Az anyja álláskereséséről és a szomszéddal való szerelmi viszonyáról, (akit egyébként Adrian nemes egyszerűséggel Lucas-kukacnak hív) az apja munkanélkülivé válásáról és lecsúszásáról, vérmes nagymamájáról, az iskoláról, tanárokról, szerelméről Pandoráról, pattanásokról, csókokról, méretekről, meg egyebekről, amik egy ilyen korú fiút foglalkoztatnak. Mindezt vicces formában előadva. 

Adrian egyébként jó gyerek. Rendesen tanul, sokat olvas, házimunkát végez (!!!!) és próbálja ép ésszel átvészelni a szülei házasságának válságát:

„Suliba mentem. Zárva volt. Gyötrelmeim még azt is elfeledtették velem, hogy szünet van.”

Igyekszik felnőtt módjára viselkedni, ami nem is árt, mert miután anyja elköltözik, az apját kirúgják, így az ivásba fojtja bánatát. Nem is csoda, hogy elmarad a villanyszámla befizetése és kikapcsolják náluk az áramot. Hasonlóképp járnak a telefonnal is, bár abban már Adrian-nek is van egy kis sara.

Lehet, hogy sokan nem szeretik ezt a könyvet (első sorban a humora miatt), de nekem nagyon tetszett. Sokat nevettem rajta. Olyan egyszerű, de nagyszerű. Egyébként van több folytatás is és úgy nézem, hogy mind megvan a Minervában, úgyhogy fogok én még Adrian Mole-ról olvasni.

Egy-két kedvenc idézet:

„A pattanásaim olyan szörnyűek, hogy írni sem bírok róluk. Mindenki rajtam fog röhögni a suliban.

A vasálarcos embert olvasom. Pontosan tudom, hogy érzi magát.”

„Azelőtt én voltam az, akit vertek, most meg én vagyok, aki csak nézi, ahogy másokat vernek.”

Halványan rémlett, hogy a könyvből készült egy filmsorozat, bár emlékeimben hosszabbnak tűnt, mint valójában. Kiderült ugyanis, hogy csak 7 részes. Megnéztem belőle két részt, de elég pihentagyú, úgyhogy a többit majd talán máskor. Ha valakit érdekel, a „Jútúbon” megtalálja.

Ajándék

Na mik ezek?

 

Ezek kérem szépen az új kamion formájú huzatfogóink, amiket Anyukám és a Húgom varrt nekünk karácsonyra. :-)

Természetesen mindjárt meg is kellett őket vizsgálni...

Nagyon királyul néz ki.

Christopher Moore: Vérszívó Démonok

„Két nincs-ből nem lesz egy van.” (Christopher Moore)

Már tegnap befejeztem ezt a könyvet, de vártam egy napot az összefoglalóval, hátha az idő megszépíti. De nem szépítette meg. Nagyon beteg, nagyon fárasztó humor. Igazi Christopher Moore könyv.

A főszereplőnk – Jody – egy szép napon arra ébred egy sikátor közepén, hogy vámpír lett. Nem kérte, de az lett. Így nappal tecchalott állapotban fekszik, és csak éjszaka tud utcára menni, ami elég sok problémát vet fel. Ezért szüksége van egy „csicskára”, aki elintéz neki ezt-azt. Itt jön a képbe a másik főszereplő C. Thomas Flood, a vidéki gyerek, aki azért jött a nagyvárosba, hogy író legyen és szert tegyen egy csajra. Jody el is csavarja a fejét és rögtön össze is bútoroznak. Csakhogy egy vámpír lakótársának élete nemcsak játék és mese… És, hogy Thomasnak ne csak a „szerelmétől” kelljen rettegni, a Jody-t átváltoztató vámpír zaklatni kezdi őket. Az általa legyilkolt emberek miatt pedig a rendőrség a párocska után is nyomozni kezd.

Ennyi a nagy történet. Mint az jól látszik az összefoglalómból, ez egy vámpír történet, jobban mondva a mostanság divatos vámpír történetek kifigurázása.

A többi szereplőről mit is mondhatnék? Hajaj. Van itt két dilinyós rendőr, akik azzal küzdenek, hogy elhiggyék e, hogy léteznek vámpírok, no és Thomas munkatársai, akik éjszakánként a szupermarketben - ahol dolgoznak - szörföznek a takarítógéppel, vagy bowlingoznak az áruval. Nem hiába nevezi őket az író végig Állatoknak.

Mivel keveset jegyzeteltem olvasás közben, mert nem találtam érdekesnek túl sok részt, így nehéz idéznem bármit is. Azért megpróbálom:

„Az én utolsó asszonyom folyton a fülemet rágta, hogy miért tartom a robogómat a nappaliban. Hát, a robogó még megvan.”

„Vámpír vagyok, és se plasztikai műtét, se szülői háttér, se pénz nem tesz téged velem egyenlővé. Egy isten vagyok”

Egyébként a Vérszívó Démonoknak van folytatása is, szám szerint kettő – Totál szívás és Csak egy harapás címmel – amelyekben Jody és Thomas kalandjai folytatódnak. A Totál szívás rajta is van a listámon, de nem garantálom, hogy el fogom olvasni.

Horgolt mézeskalács

Tegnap délután a Húgom benézett az üvegajtós szekrénybe és azt kérdezte:
"-Sütöttél mézeskalácsot?"
Aztán ahogy közelebb ért:
"-Te horgoltál mézeskalácsot????"
Hehe. Íme:

A házikó saját minta alapján készült, az emberke (akit a Párom medvének nézett, mert nem ért hozzá, mert férfi...) ez alapján: 

http://greatamigurumi.blogspot.co.uk/2010/09/gingerbread-man-with-heart.html 

Szegény emberke kicsit hullámos lett a körbehorgolásnak köszönhetően, amit valószínűleg nagyon szorosra csináltam. Most olyan mintha lépne. Biztos megy haza a házikóba...

Horgolt rózsacsokor

Egy igen kerek, konkrétan 50. születésnapra horgoltam a következő rózsákat:

Elvittem őket a közelben lévő kis virágüzletbe, ahol az eladó egy szépséges csokrot varázsolt belőlük.

Szerintem nagyon szép lett, így mondtam neki, hogy valószínűleg máskor is jövök még. Mint kiderült nem először csinált ilyet, ugyanis más is horgol virágokat a közelben, és hozzá viszi csokorrá köttetni a műveit.

A csokor elkészítésében a Gabi Virágbolt volt segítségemre:
https://www.facebook.com/pages/Gabi-Vir%C3%A1gbolt-P%C3%A9cs/283601128405137
 (Pécs, Ybl Miklós utca 7/1)