2013. március 28., csütörtök

Horgolt karkötő



Mostanság az ismerőseimet azzal őrjítem meg, hogy mikor fémdobozos üdítőt isznak, rájuk szólok, hogy szépen törjék le a pöckét. Mert nekem az kell. Hogy miért is? Íme:



Ezekből a kis nyitófülecskékből nagyon ötletes dolgokat lehet horgolni, például olyan karkötőt, mint a képen. Ez a fekete darab Ágnes napra készült, de csináltam már ilyet a Húgomnak is Télapó ajándéknak.
Nem kell hozzá más, csak nyitófül, fonál és horgolótű. Ja, és smirgli, mert a kiálló éles részeket szépen le kell reszelni. (Én fel szoktam vágni csíkokra a smirglit és így át tudom húzni a lyukon. Így könnyebb a belső részeket reszelni)
A nyitó fülecskéket színével felfelé, egyforma állásban horgolom egymáshoz rövidpálcák segítségével. Láttam már olyan mintát a neten, ahol másféle pálcát használnak. Ezzel is nyugodtan lehet variálni.
A mintát innen kölcsönöztem:

2013. március 24., vasárnap

Christopher Moore: Biff evangéliuma



Ez a könyv a saját polcunkról mosolygott rám, amikor a Párbajos listámat állítottam össze, és mivel a Páromnak nagyon tetszett, gondoltam én is elolvasom. Nem bántam meg. Igazi visítva röhögős sztori.

Története:
Az Úr parancsára Raziel angyal feltámasztja Biffet – aki egykor Jézus legjobb haverja volt -, hogy egy szállodai szobába zárva írja meg evangéliumát. Vagyis a Messiás gyermek- és ifjúkorának történetét. Hiszen Jézus születésének és halálának körülményeit, tanításait és csodatételeit ismerjük, de nem sokat tudunk arról, hogyan is telt például a gyermek kora. Vajon miket játszottak Biffel? Hogyan szívatták egymást gyerekként? Hogy viszonyultak a lányokhoz? Hogy tanult meg Jézus gyógyítani és halottat feltámasztani? Megtudhatjuk, hogy a 3 napkeleti bölcs hogyan oktatta, készítette fel a Messiáskodásra. (Hiszen egy Messiás élete nem csak játék és mese.) Mindezt sok-sok humorral fűszerezve. Azt nem mondom, hogy hű képet kapunk Jézus életéről, de akár így is lehetett volna, ahogy az Biff evangéliumában meg van írva.
Természetesen a stílus „kicsit” más, mint mondjuk Máté vagy Lukács evangéliumáé, de hát Biff-nek ilyen a kifejezés módja. Mindig megmondja a frankót, ám ezt nem káromkodástól mentesen teszi. „Nem mindig olyan f..a dolog messiásnak lenni, mi?”
Összességében véve azonban jó gyerek, aki végig támogatja, segíti Jézust (vagy, ahogy ő hívja, Jozsót), és a végsőkig harcol barátja életéért.

Olvasás közben óhatatlanul elgondolkodtam, hogy milyen lehet, ha Isten Fia a legjobb barátom. Ha mondjuk, játék közben elesek és felsértem a lábam, ő odajön és meggyógyít. Vagy egy keményebb vizsga előtt, amikor ideges vagyok, csak a homlokomra teszi a kezét és lenyugtat. Ha házibuliban elfogy a pia, ő a vizet borrá változtatva megoldja a problémát. :-)
Na, de viccet félretéve, szerintem ez egy igen ötletes írás, mert mindenkinek szüksége van barátra (vagy barátokra), még Jézusnak is.

„-Asszem igazad van.
- Persze, hogy igazam van, Isten fia vagyok, te hülye.”

„- Szóval mit akarsz tenni? Mindenkihez elhozod Istent?
- Igen. Egy kis szunya után.
- Persze. Én is így gondoltam.”