„Amikor egy kérdésre
nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad… A szürke
zóna az igen és a nem között. A hallgatás.”
(Robert Langdon)
Szeretem ezt a könyvet, így már
nem először olvastam. Bár lehet, hogy ez Tom Hanksnek köszönhető, aki a
könyvből készült filmben a főszerepet játssza, és akit imádok. Számomra az ő
személye egybeforrt Robert Langdon karakterével.

Versek, anagrammák nehezítik a
dolgukat, így Langdon javaslatára felkeresik Sir Leigh Teabing, egykori brit
királyi történészt, aki a Grál megszállottja. Ő meséli el Sophienak, hogy
mit is takar a Szent Grál legendája.
Teabingről időközben kiderül,
hogy nem egészen azon az oldalon áll, ahol Robert és Sophie. Az általa okozott galibát túléve hőseink szabadon folytathatják a kutatást. Mígnem rájönnek a titok nyitjára.
A könyvben is, és a filmben is az a kedvenc részem, amelyben Robert Langdon megfejti Sauniére utolsó versikéjét,
és a templomos lovagokhoz hasonlóan térdre hull a Szent Grál
előtt.
„Vár rátok a Szent
Grál az ősi Roslinban,
Nagy mesterek műve
méltó nyughelyet ad,
Hol penge és kehely
őrzi a kapukat,
Örökre megpihent a
csillagok alatt.”