„Amíg élek, emlékezni fogok a gázkamra vasajtajának csikorgó hangjára, és a krematóriumból állandóan áradó égett szagra.”
Újabb választott könyvem Bálint György, azaz az ország Bálint gazdájának életrajza. Csodáltam őt eddig is, de most, hogy ezt elolvastam, még jobban. Sok mindent átélt, sok mindent megélt. Finoman szólva nem volt egyszerű az élete. Egy nagyon okos embert volt, nagyon nagy tudással rendelkezett, aki szerette átadni ezt.
„Abban maradtak, hogy anyám szülje meg a gyereket, és ha fiú
lesz, apám elfogadja a picit saját gyermekének.”
Kevés embernek volt olyan jó apja, mint neki. Tőle tanult mindent a gazdálkodásról, tőle örökölte a föld szeretetét és tiszteletét.
„Amikor először láttam, hogy valaki kidől a sorból, mert nem bírja tovább a gyaloglást, az borzasztó volt. Később azonban – bármily furcsa is ezt most leírni – az ember hozzászokott a halálhoz.”
„Hosszú idő után ez volt az első alkalom, amikor
megkérdezték, hogy hívnak.”
Megerősödve hazatért, hogy mindent elölről kezdjen. Ám mikor végre talpra állt, megnősült és családot alapított, kommunizmus idején újra mindent elvettek tőle. Hosszú ideig állástól állásig él, mert a rendszer állandóan közbe szólt. Így saját lábra állt és kertészkedést vállalt házaknál. Ismét elölről kezdte az életét.
„… a magas életkor nem érdem, hanem a sors fintora, mellyel arra kíván lehetőséget adni a tévelygő embernek, hogy elkövetett hibáit kijavíthassa.”
Mikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nagycsaládos hajléktalanokat akart segíteni a boldogulásban Tarnabodon, Bálint Györgyöt kérte fel Vecsei Miklós alelnök, hogy tanítsa meg a családokat, hogyan lehet integrálódni egy falusi környezetbe. „El kellett érni, hogy tartsák rendben a kertjüket, meg a házukat. Ez nem sikerült egyik évről a másikra.”
A nehéz kezdet ellenére Tarnabod azóta a lecsúszás és a nyomor elleni küzdelem mintájává vált.
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.
Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.
(Heine, Kepes Géza fordítása)
