Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!! Egy elcsigázott anya naplója 2.

 

„Végül is, azt hiszem, erről szól a házasság – hogy megtaláljuk azt a különleges embert, akivel éltünk végéig szívesen bosszantjuk egymást.”

Imádtam. Minden egyes sorát. Pont olyan volt, mint az első rész és ennyi nekem elég is. Milyen jó, hogy most a maszk valamelyest elrejti a röhögést a buszon. :-)

A főszereplő Ellen – aki még mindig nem tökéletes anya és ezt nem fél megmutatni – a férje Simon és két gyermekük Peter és Jane. Ellen őszintén megmutatja nekünk a gyermeknevelés szépségét és kevésbé szépségét, a kéretlen tanácsoktól a bénázásokig jó sok humorral fűszerezve.

Mivel a gyermekek idősebbek lettek, részmunka után teljes munkaidőben kezd el dolgozni. Persze új munkahelyén elfelejti közölni a munkatársakkal, hogy neki van két gyermeke, azért, hogy ne kezeljék másképp. Gondolják csak azt, hogy szingli. És a hazugságokból épített vár egy idő után összeomlik. Közben a házassága is válságba kerül. A gyermekei pedig kamaszodnak.

„Rohadtul lestrapált vagyok. Úgy érzem, mintha munka előtt és munka után csak rohanásból állna az életem, és még így sem sikerül utolérnem magam.”

Ejtsünk pár szót a család többi tagjáról. A férj, Simon vidáman éli a laza férjek életét, mígnem Ellen a teljes munkaidős állás miatt fel nem osztja a házimunkát és a gyermek felügyeletet egyenlően, ha már mind a ketten ugyanannyit keresnek. Tegye fel a kezét az, aki szerint ez simán megy, és Simon nem problémázik!

„Van neked fogalmad, milyen baromi nehéz helytállni a munkában, és mellette még bejárónőt is játszani?” (Simon)

Peter még viszonylag gyerek és az kütyükön kívül a fingás érdekli a leginkább, plusz az evés. Jane pedig folyton azon háborog, hogy anyja tönkre teszi az életét, mert nem engedi, hogy Instagram fiókot nyisson és világhírű Instablogger legyen.

Végül Ellen rájön, hogy mindenkinek a szellemi és testi épségének megtartása érdekében szükség van egy au pair-re.

„Igen, rossz anya vagyok, mert nem kötöttem magamra őket a hordozókendőben. Addig kellett volna magamon cipelnem őket, amíg elég nagyok ahhoz, hogy rendeljenek maguknak egy sört a kocsmában.”

A legeslegkedvencebb idézetem:

„Jézusom, már alig várom, hogy visszamenjek dolgozni, és kicsit kipihenjem magam!

Igazából ez ez utolsó idézet az, amely jól összefoglalja a könyvet és a dolgozó anyák életét.