„A medvecukor volt az oka az egésznek.”
Íme a Vének háborúja folytatása. Scalzi féle sci-fi. Azt vártam, hogy olyan lesz, mint az előző, de ennél azért néha éreztem, hogy elborult az író. Volt, hogy egy durva horrorszerű résznél megkérdeztem magamtól, hogy mi a jó fenének olvasom, de aztán vitt előre a kíváncsiság. Kerestem a 18-as karikát a könyvön, de nem találtam, pedig szerintem, elkelne rá. Horror, szex, kínzás, minden van benne. No meg persze rengeteg káromkodás. Mocskos egy világ ez. Úgyhogy ehhez mérten tessék olvasni.
„Minden rendben lesz, vagy meghalok. Akár így, akár úgy, de remekül fogok szórakozni.”
Jared bekerül az előző részben már megismert Jane Sagan szakaszába. A tagoknak újszülött klónként mindent meg kell tanulniuk és tapasztalniuk. Persze köszönhetően a sok mindennel felturbózott, öregedésnek ellenálló szolgálati testnek, ez elég gyorsan megy. Így rövidke kiképzésük végén mehetnek is a harctérre, hogy megvédjék az emberiség űrbéli gyarmatait a három faj szövetségétől.
„Nincs is ahhoz fogható, mint hullával a hátamon fára mászni!”
Aki ismer, az tudhatja, hogy nem vagyok egy Poirot, vagy ha úgy tetszik Leroy Jethro Gibbs, szóval a nyomozás nem az erősségem. Így hát nem is mindig tudtam követni, hogy ki mit titkol ki elől és mi minek a következménye. Hogy az áruló miért árulta el, akit elárult. Így hát egyszerűen hagytam magam sodródni az árral.
„-Vajon gyúlékony ez a szar?
Az volt.”
Végülis jó kis könyv kerekedett a végére. Több szereplőt is megszerettem, főként Jared-et és Jane-t. Bár a végkifejletet kicsit sajnáltam. Nem volt olyan humoros, mint az első rész, de ez nem rettentett el attól, hogy megvegyem a következőt. 😃
