Nyitófül virág

Teréz napi horgolt nyitófül virág:

Saját találmány :-)
A belső része pom-pom, a szára pedig egy fém drót fonallal körbetekerve.

Fekete István: Vuk

„És a két kis rókaorr összeért.”

Egy továbbképzésre vittem magammal ezt a könyvet, hátha az adótörvények nem kötik le 6 órán keresztül a figyelmemet. Ha azt mondom, hogy sikerült kiolvasnom, akkor szerintetek? Na jó, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem egy vastag könyv a maga 88 oldalával. :-)

Története: (ha esetleg akadna még olyan zöldfülű ebben az országban, aki nem ismeri…)

A könyv Vukról, a kölyök rókáról szól, kinek családját megölik, így egy idősebb róka, Karak veszi maga mellé és tanítja.

Általában nagyon bele tudom élni magam a könyvekbe. Most sem volt ez másképp, így eléggé mellbevágó volt a rókák szemszögéből átélni, ahogy a vadászok a rókacsaládra uszítják kutyáikat, s a felnőtt rókák utolsó leheletükig védik kicsinyeiket a testükkel. Persze a jó vadász nem bánt olyan állatot, aminek kicsinye van. De ez itt most nem így történt.

Vuk szépen felcseperedik Karak mellett. Megtanulja, amit egy rókának tudni kell az életben maradáshoz. Megismeri a körülöttük élő állatokat, hogy kivel kell vigyázni, kit lehet megenni. :-)

Nagyon szép könyv, szeretni való. Persze ehhez kell Fekete István stílusa. Mert nem élet az élet Fekete Istvános tájleírás nélkül:

„Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és a szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös fényben úszott a fák dereka; hazafelé zümmögtek a méhek, és csengő madárdal fuvolázott ezer hangon.”

Vagy épp Fekete Istvános állatos párbeszéd nélkül:

„Gyere! Majd elfelejted. Élni kell. Megtanulni a szabad rókák furfangját, és megmutatni a Simabőrű Baromnak, hogy Vuk nemzetsége erősebb, mint ők.”

Íme, a rókák által a többi állatra használt elnevezések (a magam örömére, bár remélem másnak is tetszeni fog):

Gege (liba), Csassz (gyík), Unka (béka), Lutra (vidra), Vahur (kutya), Cin (egér), Kurri (kakas), Kata (tyúk), Kele (gólya), Mú (marha), Nyau (macska), Szú (sün), Csirik (menyét), Füstös (feketerigó), Kalán (nyúl), Tás (vadkacsa), Karr (kabasólyom), Szi (kígyó), Zú (légy), Kró (holló), Csi (fecske), Rá (szürkevarjú), Csám (disznó), Hu (bagoly)

Kedvenc részem:

„… hasra vágta magát, mintha elkaszálták volna, mert Kalán ballagott egyenesen feléje, azzal az ostoba képével és nagy füleivel, mely a nyulaknál olyan feltűnő.

Kalán megállt. Füleivel vitorlázott, és rövidlátó szemeit jobbra-balra meregette, mintha sokat látott volna. Nem szabad azonban Kalán szemeit annyira lebecsülni. Valamit meglátott. Valamit, ami fehér volt, és sehogy sem illett a harmatos zöld színek közé: a fehér tyúkot.

Kalán tojásforma fejében lassan a gyanú kezdett furkálni, amit füleinek élénk billegésével fejezett ki.”

Hogy kinek ajánlanám. Mindenkinek. Vadásznak és nem vadásznak egyaránt.:-)

És egy költői kérdés a végére. Ugye mindenki tudja, hogy készült a könyvből rajzfilm is?