Suzanne Collins: A kiválasztott

„Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?” (Peeta Mellark)

Íme, Az Éhezők Viadala-trilógia 3. része. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett vagy sem. Egyik percben így gondolom, a másikban úgy. Elolvastam, mert kíváncsi voltam, és mert egész jól lekötött, de végig vártam azt a pillanatot - ami a 2. részben egyszer csak eljött – amikor mintha mellbe vágtak volna, azt mondom, hogy „de durva”.  Eltelt 100 oldal, majd 200, de csak nem jött az a pillanat.

Katnisst kimentik az arénából a 75. Viadalon, és az elpusztultnak hitt Tizenharmadik Körzetbe kerül, ami a lázadók főhadiszállása lesz. Peeta pedig a Kapitólium fogságába esik. Katniss lesz a lázadók „példaképe”, a Fecsegőposzáta, aki erőt ad az embereknek, hogy megpróbálják legyőzni a Kapitóliumot. Azonban míg ő Snow elnök megölését tűzi ki céljául, a Tizenharmadik Körzet vezetői leginkább tévés szerepet szánnak neki, melyben fecsegőposzáta öltözékben kell bíztatnia a lázadókat. Mondanom sem kell, hogy ez nincs ínyére, mint mindig, most is megy a saját feje után.

És most SPOILER:

Marhára nem tetszett, hogy a kedvenc szereplőim a történet folyamán szépen sorban elhullottak. Nem ám csak úgy néhányan. Majdnem mindenki. Aki pedig életben maradt, az egy életre megnyomorodott testileg és lelkileg. De nagyon durván. Ugyan a jó győzött, de ennek az ára olyan iszonytató volt, hogy a végén már nem nagyon tudtam örülni.

De legalább megtudtuk, hogy Katniss melyiket választotta a két csávó közül…

Nagyon kedvelt szereplők: Peeta, akinek emlékeit átformálta a Kapitólium és „igaz vagy nem igaz” játékkal próbálja valós emlékeit kiválogatni a hamisak közül. Haymitch, aki még mindig egy furcsa szerzet. Johanna Mason, a humora miatt. No és persze Katniss és Finnick.

„Lenn a mélyben megpillantom Finnicket, aki kétségbeesetten kapaszkodik a létrába, miközben három mutáns próbálja lerángatni. Amikor az egyikük hátrarántja Finnick fejét, hogy átharapja a torkát, valami bizarr dolog történik. Mintha én lennék Finnick, és a szemem előtt lepörögnének az életem képei. Egy hajó árbocát látom, egy ezüst ejtőernyőt, a kacagó Magst, a rózsaszín égboltot, Beetee háromágú szigonyát, Annie-t menyasszonyi ruhában, a part menti sziklákat nyaldosó hullámokat. Aztán vége.

Leakasztom a Holót az övemről, és sírástól elcsukló hangon ismételgetem, hogy éjfürt, éjfürt, éjfürt. Aztán elengedem a Holót. Ahogy a többiekkel a falhoz lapulok, hatalmas robbanás rázza meg a párkányt…”

Bár nem volt olyan jó, mint a 2. kötet, azért egy elolvasást mindenképpen megérdemel.

„Peeta meg én szomszédos cellában raboskodtunk a Kapitóliumban. Jól ismerjük egymás üvöltését.” ( Johanna Mason)

Suzanne Collins: Futótűz

     Ez a könyv Az Éhezők Viadalának 2. része. Nagyon megosztja az olvasóközönséget, mert van, aki szereti, de van, aki csalódott benne. Először én is azt gondoltam, hogy az írónő nem tudja felülmúlni az első részt, pedig de. Nagyon. Az első rész is nagyon jó volt, de az a másodikhoz képest kutya füle. Persze ez is tele van mindenféle borzalommal. De egy nagyon jól kitalált történet sok-sok meglepetéssel, durva fordulatokkal. Nekem annyira tetszett, hogy ezt olvastam evés közben és alvás helyett.

     Az eleje nem volt olyan izgi (a Győzelmi Körút), de a folyamatos feszültség miatt olvastatta magát. Aztán amikor kiderült, hogy az idei Viadalra mit találtak ki a szervezők, felpörögtek az események. Onnantól le sem tudtam tenni.

Előzmények:

Ugyebár Katniss és Peeta a szervezőket „kijátszva” megnyeri a 74. Éhezők Viadalát. A Viadalt, amelyre Panem országának 12 körzete egy-egy 12 és 18 év közti gyermeket sorsolt és küldött (kötelezően), hogy életre-halálra megküzdjenek egymással. Ketten nyernek egy olyan versenyen, ahol csak egy győztes lehet és a trükközésükkel sikerül magukra haragítani a Kapitólium vezetőit, akik aztán bosszúra szomjaznak.

    Most szólok, hogy a kritikám innentől erősen SPOILER gyanús, bár a végét nem írom le és próbálok minél kevesebbet közölni.

   A körzetek, felbuzdulva Katniss és Peeta bátorságán, lázongani kezdenek. A Kapitólium keresztülgázol mindenkin, aki szembeszáll vele. Gondolkodás nélkül gyilkolják a felkelőket. Snow elnök (csak hogy tudassa a néppel, hogy hol a helye) kihirdeti a következő Viadal menetét.

    25 évente kötelezősen megrendezik az úgynevezett Nagy Mészárlást. És mivel ebben az évben a 75. Viadal következik, a szervezők még véresebbre tervezik azt, mint az eddigieket. A 25. évfordulón a körzeteknek kellett megszavazniuk, hogy mely gyerekeket küldik Viadalra. Az 50. évfordulón minden körzetnek kétszer annyi kiválasztottat kellett küldeni. És a 75. évfordulón pedig a kiválasztottakat a Viadal eddigi győztesei közül sorsolják ki, „emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot”.

   Tehát azok az emberek, akik egyszer már túlélték ezt a szörnyűséget és azóta rémálmokkal küzdenek és késsel a kezükben alszanak, alkohol vagy drogfüggők lettek annak következtében, hogy nem tudták feldolgozni a velük történteket, most újra az arénába kényszerülnek. A korábbi győztesek közül sokan jó barátok lettek, amikor egy-egy Viadalon a Kapitóliumban mentorként összetalálkoztak. Most ezeket a jó barátokat arra kényszeríti a Kapitólium, hogy gyilkolják halomra egymást.

    Azonban az ország vezetői alábecsülték az általuk elnyomás alatt tartott embereket. Amint az új (régi) kiválasztottak túlteszik magukat a fájdalmon és belenyugszanak a sorsukba, egy cél lebeg a szemük előtt. Minél több borsot törni a Kapitólium orra alá akár a cselekedeteikkel, akár szavakkal. Hisz mindegyikük úgy gondolja, hogy meg fog halni, akkor meg minek fogja vissza magát.

A kiválasztottak nagy része nem egymás gyilkolásával tölti az idejét az arénában, hanem megpróbálnak összefogni, hogy túljárhassanak a Játékmesterek eszén.

Kedvenc szereplők:

Katniss, a fecsegőposzáta. Cinna, aki nem ezt érdemelte. Peeta, akit ebben a részben sikerült megkedvelnem. Haymitch, aki nagy meglepetéseket tud okozni. Mags, a nagybetűs MENTOR. Na és Finnick, akiről mindig Poszeidón jutott eszembe.

   Ezek után már nagyon várom a könyvből készülő filmet, ami ha jól tudom, év vége felé kerül a mozikba. Emellett pedig tűkön ülök, hogy mikor nyit a könyvtár és vehetem ki a 3. részt.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

         Mivel láttam az ebből készült filmet (amit nagyon imádok), úgy gondoltam, hogy itt az ideje a könyv elolvasásának. Gyorsan ment, mert nagyon élveztem. Iszonyatosan jó könyv.

    A történet Észak-Amerikában játszódik, Panem országában, ahol a Kapitólium elnyomása alatt tengődik 12 körzet. Réges régen ezek a körzetek fellázadtak a Kapitólium ellen, aki viszont leverte őket, és azóta (csak, hogy tudják hol a helyük) minden évben egy-egy 12 és 18 év közti lányt és fiút kell küldeniük Az Éhezők Viadalára. Hogy aztán a 24 résztvevő utolsó véréig küzdjön egymással. Mindezt persze tv show formájában közvetítik a Kapitólium lakóinak szórakoztatására. 

      A főszereplő, Katniss Everdeen a Tizenkettedik körzetből. Miután a 12 éves húgát sorsolják ki résztvevőnek a Viadalra, ő önként jelentkezik helyette. Katniss szemszögéből követhetjük végig az eseményeket a felkészüléstől, a versenyen át a győztesek ünnepléséig. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Katniss túléli.

      Olyan ez, mint egy nagyon durva valóságshow. Egy Big Brother, vagy egy Való Világ, ahol az embereket nem kiszavazzák, hanem kinyírják. A résztvevők itt is sokfélék. Van, aki kisgyerek korától kezdve edz, izmos, kisportolt gyilkoló gép. Van, aki pici, de fürge és ravasz. Van bombaszakértő, meg álcázás mestere. Míg egyesek gondolkodás nélkül gyilkolják halomra akit csak érnek, mások meglapulnak és így próbálnak túlélni. Gondolván, hogy majd a többiek kinyírják egymást. De előbb vagy utóbb mindenkiből gyilkos lesz, ha életben akar maradni.

Nagyon sok olyan jelenet volt, ami (nyilván időhiány miatt) kimaradt a filmből, pedig még jobban feldobta volna azt. Ezek miatt is érdemes elolvasni ezt a könyvet.

     Kedvenc szereplő? Sok van. Katniss. A stílustanácsadója Cinna. És a Tizenegyedik Körzet aprócska résztvevője, Ruta. Ő lesz Katniss szövetségese, míg az Első Körzet fiú részvevője meg nem öli. Ruta Katniss karjai között hal meg. Na, az egy nagyon kemény jelenet volt. Igazi sírós rész, ahogy Katniss egy, az édesapjától tanult altatódalt énekel a haldokló kislánynak.

     „Ruta lehunyja szemét, a szempillája remeg. A mellkasa még emelkedik és süllyed, de már alig érezni. Nem bírom tovább, könnyek gördülnek le az arcomon. De be kell fejeznem a dalt, ennyivel tartozom Rutának.

A láperdő mélyén, messze elbújva

A holdfényben, a levéltakaró alatt,

Felejts el minden bajt s bánatot,

S reggelre a szomorúságnak nyoma sem marad.

Itt biztonságban vagy, nem fázol,

A százszorszép megóv mindentől.

S a holnap valóra váltja az álmaidat

Drága kicsikém, úgy szeretlek.

Minden elnémul, a világ mozdulatlanná dermed. Aztán a fecsegőposzáták is énekelni kezdik a dalt.”

Annyi mindent ki lehetne még emelni, de inkább olvassátok el.