Sue Townsend: Adrian Mole és a kis kétéltűek

„Csak idő kérdése, hogy mikor fedeznek föl.”

Ez a könyv az Adrian Mole sorozat harmadik része. A másodikat pár hónappal ezelőtt olvastam és nagyon tetszett, így gondoltam jöjjön még egy rész. Lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis most jött el az a pillanat, hogy egy kicsit sok volt Adrian Mole-ból. Amíg gyerekként képzeltem el őt, addig vicces volt a sok bénázás, de ebben a könyvben már felnőtt, dolgozó ember, aki agyilag megrekedt tinédzser kori szintjén. Azt hiszi magáról, hogy marha okos, pedig nem.

A könyv, amit végül a könyvtár gyermek részlegéről sikerült kikölcsönözni, két részből áll:

1. Adrian Albert Mole igaz vallomásai: a sulis éveinek vége

2. Adrian Mole és a kétéltűek: ebben a részben már dolgozó ember.

Történet:

Adrian, bár roppant okosnak tartja magát, nem tudja letenni a középiskolai záróvizsgáit, így egyetem helyett dolgozni megy. Amint elköltözik otthonról, szülei bérbeadják a szobáját. És minő meglepő, az anyja összeszűri a levet az albérlővel, akihez aztán feleségül is megy. Adrian apját pedig kihajítja otthonról.

Adrian, a Pandorával való szakítása után egy Sharon nevű lánnyal jár:

„De a szex kapcsolatunk egyetlen tartalma. Sharon éppúgy unja minden szavam, mint én az övét.” Ezt mondjuk nem csodálom, ha őt is a norvég bőriparról szóló kiselőadásával traktálja.

Továbbra is küldözgeti verseit és egyéb irományait kiadóknak, rádióknak, tv-nek és várja, hogy valaki felfedezze őt. Csak hát a művei borzalmasak, így ki finoman, ki durvábban küldi el melegebb éghajlatra.

Szereplők:

Adrian: mindig ő az okos, és mindenki más hülye. Csak szerinte.

Pauline, Adrian anyja, még mindig lusta és igénytelen.

Rosie, Adrian húga, aki egyre hisztisebb:

„Rosy teljesen normális, Adrian, minden kisgyermekes családban állandó a tatárdúlás. Mit gondolsz, miért szed olyan sok anya nyugtatót?”

Nagymama, kinek „kalapján rég kihalt madarak tollai lengedeztek.”

Az anyja szeretője, Muffet, akinek „mindig valamilyen szerszám van a kezében és árgus szemmel lesi, hogy mit lehetne hosszabbítani, rövidíteni, szorítani vagy lazítani.”

Pandora, kitől nem szexet kap Adrian, hanem tetveket.

Rocky, a neandervölgyi kondikirály, aki lenyúlja előle Pandorát.

Ja, és ki ne felejtsem Sharon-t, a vastag lábú nőt, aki a szakításuk után erőteljesen gömbölyödni kezd…
Nem tudnék kiemelni senkit, akit különösebben szerettem volna. Igazából mindegyik szereplőben volt valami idegesítő. Eddig csak az anyját utáltam, de most már sajnos Adrian-t is. Meg Pandorát.

„Ha ez film volna, leveleket fújna a szél a vásznon, naplólapok peregnének, vonatok zakatolnának, és láthatatlan kezek egész hónapokat szaggatnának le a kalendáriumról.”

A könyv humora amúgy – még mindig – nagyon jó, csak az ember kicsit elfárad a sok okoskodástól és szerencsétlenkedéstől. Ha nem várunk tőle nagy jellembeli fejlődést, vagy szédületes történetet, vagy tanulságot, akkor egyszer, de csak egyszer olvasható.

Sue Townsend: Adrian Mole újabb kínszenvedései

„A felnőttek élete, Adrian, bonyolult.

Nemcsak abból áll, hogy sokáig fennmaradhatnak,

 és saját lakáskulcsuk van.”

Vonyító vérfarkasok ide, jóképű vámpírok oda, mostanában egy kis humorra vágytam. Sőt, sok humorra. Így esett a választásom Sue Townsend második könyvére. Az első részt még két Párbajjal ezelőtt olvastam és nagyon tetszett, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy egy újabb rész mikor kerül terítékre. Szeretem az írónőnek a fárasztó humorát, ami nem annyira fárasztó, mint mondjuk Christopher Moore-é. Pont megfelelő mértékben fárasztó.

Történet:

Adrian Mole – a néha kicsit balfék angol tinédzser – immár elmúlt 15 éves. Napló formájában értesülünk kis életének minden mozzanatáról. Nagyon jó, hogy a könyv elején egy ábrán szemlélteti, hogy ki kicsoda a családban és a baráti körben, különben ember nem tudná követni, hogy kivel mi a szitu. Van ugyebár az apja George és az anyja Pauline. Meg mindegyiknek van, vagy volt szeretője. És néha még az is előfordul, hogy a szeretőnek is van szeretője.

Nem elég, hogy az anyja terhes lesz és nem pontosan tudható, hogy kitől, de az apjának a szeretője is terhes lesz. Hm. Nem csoda, hogy ebben a nagy katyvaszban egy tinédzser elveszik. Szegény Adrian-ünk először csak rossz társaságba keveredik, aztán pedig elszökik otthonról. Persze mivel szerencsétlen Adrian Mole-ról van szó, a szülei még csak észre sem veszik.

Mikor épp nincs szökésben, akkor Bert Baxter nevű idős barátját ápolja és se veled, se nélküled kapcsolatban vergődik barátnőjével Pandorával.

Főbb szereplők:

Adrian a bénázásai ellenére igen szerethető szereplő. Tiszta, rendes gyerek, sokat tanul és igen olvasott. És besegít a házimunkában. Nagyon szeretné már elveszíteni a szüzességét, de az e téren való tájékozatlanságát remekül szemlélteti, hogy mikor már majd a szemét szúrják ki az árulkodó jelek, ő még akkor sem jön rá, hogy az anyja terhes.

Akit kifejezetten utáltam, az az anyja volt. Egy igénytelen, lusta nőszemély, aki eldohányozza a család pénzét. Úgy, hogy egyébként mindkét szülő munkanélküli. Mikor Adrian megkérdezi az apját, hogy miért vette el az anyját, a férfi 15 év keserűségét zúdítja szegény gyerekre:

„- Ide figyelj, öreg, eszedbe ne jusson a házasság, míg néhány hónapot le nem húztok a kiscsajjal a hálószobában. És ha eltelik három nap, és a bugyija még mindig ott hever a padlón, jobb, ha elfelejted!”

Mondjuk, az apját sem szerettem különösebben, mert mikor a szeretője megszült, ő gondolkodás nélkül otthagyta a terhes feleségét és Adriant a nőért. Egy kis idő elteltével, meg jött volna vissza, mintha mi sem történt volna.

Kész csoda, ha szegény fiúból ilyen szülők mellett normális felnőtt lesz. Gondolom ez majd a következő könyvek során kiderül.

Érdekesség:

Egy igen érdekes részre hívnám fel a figyelmét azoknak, akik olvasták, vagy olvasni fogják. Mégpedig, hogy Adrian idős barátjának, Bert Baxter-nek az ápolónőjét Katie Bell-nek hívják. Akárcsak a Griffendél kviddicscsapatának egyik hajtóját J. K. Rowling könyveiben. Sue Townsend ezt nyilván nem poénnak szánta 1984-ben. Ez csak nekünk, Harry Potter rajongónak vicces.

És most jöjjön néhány kedvenc idézet:

„Anya nagyon el volt foglalva Rosie-val ahhoz, hogy palacsintát csináljon. Én csináltam helyette. Nem tudom, miért olyan dühös apa. A konyha mennyezetét úgyis újra kell festeni.”

„A nővér visszajött, és nagy megkönnyebbülésemre kiküldött. De anya nem engedte el a kezem. A nővér azt mondta, hogy tegyem hasznossá magam és mérjem az összehúzódások közti időt. Mikor kiment, megkérdeztem anyát, mi az az összehúzódás.”

Összességében jó kis könyv volt és a „naplóságának” hála kiválóan tudtam olvasni reggelente a buszon munkába menet. (Lassan a szokásos járatomon hozzászoknak az emberek, hogy könyvvel, tollal és papírral a kezemben ülök és néha jókat nevetek.)

Kinek ajánlom? Szerintem egy próbát mindenkinél megérdemel. Aki nem vár tőle nagy történéseket, vagy óriási sztorit, az nem fog csalódni. Egyszerű, de nagyszerű.

Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója

„Ha választanom kéne Pandora és a versenybringa közt, a bringát választanám.”

(Adrian Mole)

Nem volt egyszerű kivenni a könyvtárból, mert aki előttem kikölcsönözte, elfelejtette időben visszavinni. Hónapokig. Úgyhogy elég sokat vártam rá, de megérte, ugyanis az írónőnek nagggyon jó humora van.

Mint ahogy a címből is kitűnik, ez egy napló. Egy (néha kicsit balfék) angol tinédzser fiú – Adrian Mole - szuper titkos naplója. Adrian mindenféle kertelés nélkül, igen szókimondóan mesél benne családja életéről. Az anyja álláskereséséről és a szomszéddal való szerelmi viszonyáról, (akit egyébként Adrian nemes egyszerűséggel Lucas-kukacnak hív) az apja munkanélkülivé válásáról és lecsúszásáról, vérmes nagymamájáról, az iskoláról, tanárokról, szerelméről Pandoráról, pattanásokról, csókokról, méretekről, meg egyebekről, amik egy ilyen korú fiút foglalkoztatnak. Mindezt vicces formában előadva. 

Adrian egyébként jó gyerek. Rendesen tanul, sokat olvas, házimunkát végez (!!!!) és próbálja ép ésszel átvészelni a szülei házasságának válságát:

„Suliba mentem. Zárva volt. Gyötrelmeim még azt is elfeledtették velem, hogy szünet van.”

Igyekszik felnőtt módjára viselkedni, ami nem is árt, mert miután anyja elköltözik, az apját kirúgják, így az ivásba fojtja bánatát. Nem is csoda, hogy elmarad a villanyszámla befizetése és kikapcsolják náluk az áramot. Hasonlóképp járnak a telefonnal is, bár abban már Adrian-nek is van egy kis sara.

Lehet, hogy sokan nem szeretik ezt a könyvet (első sorban a humora miatt), de nekem nagyon tetszett. Sokat nevettem rajta. Olyan egyszerű, de nagyszerű. Egyébként van több folytatás is és úgy nézem, hogy mind megvan a Minervában, úgyhogy fogok én még Adrian Mole-ról olvasni.

Egy-két kedvenc idézet:

„A pattanásaim olyan szörnyűek, hogy írni sem bírok róluk. Mindenki rajtam fog röhögni a suliban.

A vasálarcos embert olvasom. Pontosan tudom, hogy érzi magát.”

„Azelőtt én voltam az, akit vertek, most meg én vagyok, aki csak nézi, ahogy másokat vernek.”

Halványan rémlett, hogy a könyvből készült egy filmsorozat, bár emlékeimben hosszabbnak tűnt, mint valójában. Kiderült ugyanis, hogy csak 7 részes. Megnéztem belőle két részt, de elég pihentagyú, úgyhogy a többit majd talán máskor. Ha valakit érdekel, a „Jútúbon” megtalálja.