Havas Henrik: Szeretők

A Könyörtelenek után végül is sor került a Szeretők című Havas könyvre is. Hát, nem lettem tőle vidám. Mindenesetre egyszer érdemes elolvasni.

Az Előszó helyett részben Havas Henrik így ír:

„Fogalmazhatnék erősebben is, de maradjunk annyiban, hogy picit csalódtam magunkban, férfiakban.”

Nos, megnyugtathatom Havas Úr, én emellett még csalódtam magunkban, nőkben is. Hiszen kettőn áll a vásár. Amellett, hogy elég sok férfi csalja meg a feleségét, akár betegség, akár elhidegülés miatt, vagy csak mert unatkozik, elég sok nő hajlandó szeretőjévé válni az ilyen férfiaknak. Ki azért, hogy meneküljön a szülői ház nyomorából, vagy egy erőszakos férj mellől, amit még akár meg is érthetnénk, de vannak olyan nők, akik pusztán unalomból, vagy pénz sóvárságból teszik ezt. És még büszkék is rá.

27 nő történetét olvashatjuk el ebben a könyvben, 3 kategóriába sorolva: van, aki boldog szeretőként, van, aki feladta, és van, aki még reménykedik, hogy egyszer több lesz belőle.

Havas Henrik azt írja, hogy reméli, hogy elolvasás után az emberek úgy teszik majd le a könyvét, hogy tanultak valamit. Igen, roppant tanulságos volt. Különösen a következő rész:

„A férjem miatt lettem szerető. Azt hiszem, ez nem csoda azok után, hogy tíz éve a nőgyógyászati műtétem után kijelentette: te már nem vagy nő!” Hát mit lehet az ilyennek kívánni. Száradjon le.

Havas Henrik: Könyörtelenek

„Ma már tudom, hogy semmilyen előzmény nem jogosít fel arra, hogy ilyet tegyek.” (egy elítélt szavai, Havas Henrik: Könyörtelenek)

Ugyan az „A” listámon Havas Henrik Szeretők című könyve szerepel, mivel a könyvtárban az nem volt bent, most a „B” listámról a Könyörtelenek került elolvasásra. Hát nem tett jót a lelkemnek, megmondom őszintén. Kicsit megviselt, hogy emberek szemrebbenés nélkül tudnak mesélni arról, ahogy egy másik ember életét kioltják. Minden elismerésem Havas Tanár Úrnak, mert Én valószínűleg végig sem tudtam volna hallgatni az interjúalanyok beszámolóit. Rövid időn belül kikapcsoltam volna a kis diktafonomat, aztán elköszönök.

A könyv a szegedi Csillag börtön tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt gyilkosairól szól. (Ők azok, akik életük végéig börtönben maradnak.) Hogy kerültek oda, hogyan élnek most. Milyen a napirendjük, milyen házirendnek kell megfelelniük.

Megtudhatjuk, hogy gyilkos és gyilkos között ég és föld a különbség. Az egyik tisztában van a tetteivel, a másik nem érti, hogy amit tett, az miért is gond. Van, aki egy gyermekkori traumát okol, van, aki nem keres mentséget bűneire.

Az elítéltek mellett Havas megszólaltat fegyőrt, kriminálpszichológust, ügyvédet, börtön parancsnokot. Feszegetve olyan témákat, hogy vajon van-e értelme a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésnek, vagy, hogy vissza kellene e állítani a halálbüntetést.

Tényleg, vajon vissza kellene állítani? Kicsit utána olvastam a neten a témának. Egyes emberek úgy vélik bizonyos bűnökre nincs bocsánat, és emellett költségesnek tartják az életfogytiglani büntetést, ezért támogatják a halálbüntetés visszaállítását. Mások azzal érvelnek ellene, hogy ha valakit ártatlanul ítélnek el, akkor a tényleges életfogytiglan-ból van „visszaút”, a halálbüntetésből, viszont nincs. Én ezek mellé csak annyit fűznék, hogy sajnos az áldozatoknak már a halálbüntetés visszaállításával sem lesz jobb.

Mindenki döntsön belátása szerint a témában, ehhez ajánlom figyelmetekbe ezt a könyvet.