Isaac Asimov: Acélbarlangok

Mikor elolvastam az Én, a robot című Asimov könyvet, úgy gondoltam, hogy a sci-fi nem igazán az én műfajom. És tuti biztos, hogy az Acélbarlangokkal sokat fogok szenvedni. Ehhez képest igen hamar átrágtam magam rajta, ugyanis nagggyon izgi volt.

A történet a  messzi jövőben, egy két részre szakadt világban játszódik.

A földlakók zsúfolt, zárt nagyvárosokban tengetik napjaikat, ahol az életük agyon van szabályozva. Előírják nekik hány gyerekük lehet, hol, mikor és mennyit ehetnek az élesztőből gyártott szintetikus kajából, hol fürödhetnek.

Az űrlakók világa betegségektől mentes hely, ahol az emberek nem ritkán 200, 300 évet is élnek és „a népességszaporulat szigorú ellenőrzés alatt áll”. (Ami annyit jelent, hogy a gyerekeket alapos fizikai és szellemi vizsgálatoknak vetik alá, hogy megengedhető-e az emberré érésük. No comment!)

A földi Űrvárosban megölnek egy űrlakót. Elijah Baley rendőrnyomozó próbálja meg kideríteni a gyilkos kilétét. Társa, egy emberszabású robot R. Daneel Oliwaw, aki a meggyilkolt tudós szakasztott mása.

Kezdetben idegenkedik a robottól, de a nyomozás végére egészen megkedveli őt. „Hirtelen fellobbanó reménykedéssel nézett R. Daneel szépen metszett arcába. Akármiféle teremtmény is, hűséges, önzetlen. Mi többet kívánhat valaki egy baráttól? Baleynek barátra volt szüksége, és jelenlegi hangulatában korántsem akadt fenn azon, hogy ennek a barátnak vérerek helyett huzalok vannak a testében.”

Kedvenc szereplő:

R. Daneel Oliwaw

Kedvenc idézet helyett jöjjön a kedvenc jelenetem:

„-Mondd, Elijah – szólalt meg R. Daneel -, nem illetlenség evés közben figyelni valakit?

- Ha kifejezetten bámulnak rád, akkor igen. … A mindennapi beszélgetés persze teljesen helyénvaló, de bámulni valakit, amíg eszik, azt nem illik.

- Értem. De akkor mi lehet a magyarázata annak, hogy nyolc embert számoltam meg, akik figyelnek, erősen figyelnek minket?

Baley letette a villát. Körülnézett, mintha sóadagolót keresne.

- Én nem látok semmi szokatlant. – De hangjából hiányzott a meggyőződés. …

És amikor R. Daneel felé fordította rezzenetlen barna szemét, az a kényelmetlen gyanú ébredt benne, hogy nem is szemet lát, hanem valamilyen letapogató készüléket, amely a másodperc töredéke alatt a fényképezőgép pontosságával képes egész környezetét felmérni.

- Nekem pedig nincs semmi kétségem – válaszolta nyugodtan R. Daneel.

- És ha így volna? Tapintatlan viselkedés ugyan, de mire lehet ebből következtetni?

- Nem tudom, Elijah. Viszont lehet-e merő véletlen, hogy azok közül, akik figyelnek bennünket, hatan ott voltak tegnap este a cipőbolt előtti tömegben?

Baley ujjai görcsösen megfeszültek a villán.

- Biztos vagy benne? – kérdezte automatikusan, de alighogy kimondta, már rájött a kérdés felesleges voltára. Az ember nem kérdez meg egy számítógépet, hogy biztos-e az általa adott válasz helyességében, még akkor se, ha a számítógépnek történetesen keze-lába van.

- Egészen biztos – felelte R. Daneel.”
Hja. Megvannak az előnyei, ha az embernek egy robot a kollégája...

Szerény véleményem szerint ez a könyv egy érdekes kis sci-fi krimi, amit teljes szívvel tudok ajánlani mindenkinek. És naná hogy most sem találtam el, hogy ki volt a gyilkos…

Egy kis kitérő…

A most következő könyv nem szerepel a listámon. Kizárólag egy ember okolható e kilengésemért. A Könyvtáros Néni. Ugyanis mikor elmentem könyvtárba, hogy kikölcsönözzem Asimov Acélbarlangok című könyvét, megkérdezte Tőlem, hogy olvastam e már Asimovot. Mikor mondtam, hogy még nem, rám nézett „akkor ne ezzel kezdje” és elrobogott a polcok közé, és mikor visszatért a következő könyv volt a kezében:

Isaac Asimov: Én, a robot

„A robotika három törvénye:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba.

                                           A robotika kézikönyve,

                                                    56. kiadás, 2058”

Története:

Az Amerikai Robot- és Gépember Rt. robotpszichológusa dr. Susan Calvin nyugalomba készül vonulni. Ez alkalomból oszt meg néhány történetet az Interplanetáris Lapkiadó olvasóval.

1. Robbie:

Robbie a Weston házaspár kislányának, Glóriának nörsz robotja, akit arra a célra szerkesztettek, hogy kisgyerekekre vigyázzon. Glória túlságosan is megszereti Robbiet, senki mással nem hajlandó játszani, ezért a szülők úgy döntenek, hogy eladják a robotot. Ez azonban nagyon megviseli Glóriát…

2. Körbe-körbe:

A történet a Merkúron játszódik, ahol Gregory Powell és Michael Donovan egy zavarodott robotot próbál magához téríteni az Első Törvényre támaszkodva.

3. Logika:

Powell és Donovan a legújabb ZsN-i robotot próbálják meggyőzni arról, hogy ők szerelték össze. Ő azonban úgy gondolja, hogy mivel semmi sem teremthet önmagánál tökéletesebbet, őt valami magasabb rendű hatalom hozta létre. A Mester…

4. Fogd meg a nyulat:

Powell és Donovan többtagú robot (1 robot irányít 6 másikat) problémákat igyekszik kiküszöbölni egy aszteroid bányában.

5. Te Hazug!

A HRB robot összeszerelésekor valami hiba történik, ezért gondolatolvasó lesz. Susan Calvin társaival ennek okát keresi, miközben a robotról kiderül, hogy hazudós, mindenkinek azt mondja, amit hallani akar.

6. Az eltűnt robot:

A Hiper Bázison korlátozott értékű Első Törvénnyel készült NSZ-10-t hoznak létre, aki el akar szökni és beáll 62 db azonos kinézetű hagyományos robot közé. Őt kell megtalálnia dr. Calvinnak.

7. A Csillagokba!

Donovan és Powell akarata ellenére részt vesz az első kozmikus ugráson egy új űrhajó segítségével.

8. Bizonyíték:

Stephen Byerley polgármesternek jelölteti magát, ám egyik ellenlábasa elterjeszti róla, hogy robot…

Na. Ez az a történet, amiért érdemes volt elolvasni a könyvet!

Kedvenc szereplő: Stephen Byerley

Kedvenc idézet:

„A robotika törvényei nem tesznek különbséget bűnös és ártatlan ember között. A robot nem döntheti el, hogy egy ember halált érdemel-e vagy sem. Ez nem rá tartozik. Nem okozhat kárt emberi lényben, akár angyal, akár ördög az illető.” (Alfred Lanning)

Mint kiderült számomra, ez a könyv tartalmaz még egy utolsó fejezetet, amit azonban az általam olvasott 1966-os kiadásból még kihagytak. Hm!

Hát nem szerettem meg Asimovot. Nem azt mondom, hogy nem volt jó könyv, de egy kicsit sok volt a robotokból és azt hiszem, az Acélbarlangok előtt most elolvasnék valami mást…